165251. lajstromszámú szabadalom • Hidorfor berendezés
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1969. II. 5. (SE-1454) Közzététel napja: 1974. II. 28. Megjelent: 1977. VI. 20. 165251 Nemzetközi osztályozás: E 03 b 11/00 Sebők Andor oki. gépészmérnök, Budapest Hidrofor berendezés A találmány tárgya hidrofor berendezés, amely hidrofor tartályt, szivattyút, a szivattyú és hidrofor tartály közötti csőbe iktatott visszacsapószelepet foglal magában. A találmány szerinti hidrofor berendezés - mint általában a hidroforok — szivattyúval közvetlenül táplált kisebb vízvezeték- 5 hálózatokkal kapcsolatban alkalmazható. Ilyen kisebb vízvezetékhálózat fordul elő pl. lakótelepeken, családi házaknál, ipartelepeken, mezőgazdasági üzemekben, stb. A hidrofor berendezések feladata, hogy a vízveze- 10 tékhálózatot tápláló szivattyú gyakori indítását és megállítását szükségtelenné tegyék és ezáltal a szivattyú és hajtómotorja gazdaságosabb energiafogyasztását eredményezzék s emellett e gépek élettartamát növeljék, továbbá feladatuk, hogy a 15 vízvezetékhálózatban előre meghatározott határok közötti nyomást biztosítsanak. Az ismert hidrofor berendezések e vázolt feladat ellátására általában villamos motorral hajtott szivattyút, a szivattyú nyomócsövéhez kapcsolt hidrofor 20 tartályt, a hidrofor tartály és szivattyú közötti csővezetékbe iktatott visszacsapó szelepet, a szivattyú hajtómotorját vezérlő nyomáskapcsolót és a hidrofor tartállval kapcsolatban álló légkompresszort foglalnak magukba. Természetesen ezeken kívül alkalmazhatnak 25 még vízállásmutatót, nyomásmérőt s egyéb jelzőilletve szabályozószerveket is. A vázolt felépítésű ismert hidrofor berendezéseknél a szivattyú a nyitott visszacsapó szelepen keresztül tölti a hidrofor tartályt mindaddig, amíg a 30 tartályban előálló nyomás az előre meghatározott 165251 értéket el nem éri. E nyomás elérésekor a nyomáskapcsoló megállítja a szivattyú hajtómotorját s a visszacsapó szelep zárt helyzetbe jut és így megakadályozza a víznek a hidrofor tartályból a szivattyú felé történő visszaáramlását. A hidrofor tartály töltése idején a tartályban emelkedő vízszint mintegy dugattyú szerepet tölt be, s a vízszint feletti levegőt sűríti. A vízvezetékhálózatban eszközölt vízelvételkor a hidrofor tartályból víz áramlik a hálózatba, s ilymódon a hidrofor tartály fedezi a vízfogyasztást. A víznek a hidrofor tartályból a vízvezetékhálózatba jutását a hidrofor tartályban a vízszint felett lévő, a töltési időszakban összesűrített levegő biztosítja. Ha a vízelvétel miatt a hidrofor tartályban levő víz elfogy, vagy egy előre meghatározott szintre lecsökken, s ezzel egyidejűleg a hidrofor tartályban — és szükségszerűen a vele közlekedő vízvezetékhálózatban is — a nyomás a megengedhető alsó értéket éri el, akkor a nyomáskapcsoló megindítja a szivattyú hajtómotorját és ismét kezdődik a töltési periódus. A szokásos hidrofor berendezések egyik lényeges hátránya, hogy a hidrofor tartály hasznos térfogata a hidrofor tartály teljes térfogatának csak töredéke, s emiatt e tartály nincs kihasználva, ugyanakkor helyszükséglete, előállítási költsége, felállítási költsége indokolatlanul nagy. Ez a hiányosság jól érzékelhető, ha egy példa kapcsán számszerűen megnézzük a kihasználható víztérfogatot egy szokásos hidrofor berendezés tartályával kapcsolatban. A hasznos térfogat meghatározása a következő képlettel történik. Vh = Vl .(l- Pi), P2
