165204. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3,4-dihidro- 2H- izokinolin- 1-onok előállítására

165204 11 12 Az új vegyületek önmagukban vagy gyógyá­szatilag elfogadható vivőanyagokkal elkeverve alkalmazhatók. A szájon át történő alkalmazási formát tartjuk előnyösnek. Ebből a célból az ak­tív vegyületeket ismert anyagokkal elkeverjük és szintén ismert módszerek alkalmazásával meg­felelő adagolási formákba hozzuk. Ilyenek közé tartoznak a tabletták, vizes vagy olajos szusz­penziók, vagy vizes olajos oldatok. Inert vivő­anyagként más anyagok, mint például magné­ziumsztearát hozzáadása mellett magnéziumkar­bonát, tejcukor vagy kukoricakeményítő alkal­mazható. A készítmény előállítása mind száraz, mind nedves granulátum alakban történhet. Ola­jos vivőanyagként vagy oldószerként elsősorban a növényi és állati eredetű olajok, mint például a napraforgóolaj vagy csukamájolaj jön számí­tásba. Az egyedi dózis mintegy 1—200 mg/kg/ ^íap. A találmány szerinti vegyületek egyik külön­leges felhasználása abban áll, hogy azokat más hatóanyagokkal kombináljuk. Egyéb alkalmas anyagokon kívül mint kombinálható komponen­sek elsősorban a következők tartoznak ide: cukorbetegségellenes szerek, mint például a Glycodiazin (2-benzolszulfonamido-5-metoxi­etoxi-pirimidin-Na), Tolbutamid [N-(4-metilben­zolszulf onil)-N'-butil-karbamid], Glibenclamid (N-|4- [/ő-(2-metoxi-5-klórbenzamido)-etil] --benzolszulf onil}-N'-ciklohexil-karbamid), vagy vérkeringést javító szerek a legtágabb értelem­ben, főként a koszorúér-tágító szerek, mint a Chromonar [3-(2-dimetilaminoetil)-4~metil-7--(karbetoxi-metoxi)-2-oxol-l,2-kromen-hidro­klorid], vagy a Prenylamin {N-[3-fenil-propil­-(2)]-l,l-difenil-propil-(3)-aminlaktát!, vagy vér­nyomáscsökkentő anyagok, mint a Reserpin, a­-metil-Dopa [2-amino-3-(3,4-dihidroxi-fenil)-2--metil-propionsav], vagy a Clonidine [2-(2,6-di­klórfenilamino)-2-imidazolidin-hidroklorid], más lipoidcsökkentő hatású szerek, mint a Clofibrat [a-(p-klórfenoxi)-a-metil-propionsav-etilészter], ideg- és elmebetegségek gyógyszerei, például Chlordiazepoxid (7-klór-2-metilamino-5-fenrl-3H­-1,4-benzodiazepin-4-oxid-hidroklorid), Diazepam (7-klór-l,3-dihidro-l-metil-5-fenil-2H-l,4-benzo­diazepin-2-on) vagy Meprobamat [2-metil-2-n­-propil-propándiol (l,3)-dikarbaminát], valamint vitaminok. Példák: 1. 4-etil-4-fenü-3,4-dihidro­-2H-izokinolin-l-on a) N-(2,2-difenil-n-butil)­-karbaminsav-etilészter 65,4 g (0,25 mól) 2,2-difenil-butilamin-hidro­kloridot 650 ml toluolban szuszpendálunk és a szuszpenzióhoz 71,6 g (0,68 mól) vízmentes nát­riumkarbonátot adunk. Keverés közben a reak­cióelegyhez 46,4 g (0,43 mól) klórhangyasav-etil­észtert csepegtetünk, majd a reakcióelegyet vé­gül 5 óra hosszat visszafolyató hűtőt alkalmazva forraljuk. A reakcióelegyet a szervetlen anya­gokról leszívatjuk és a szűrletet vákuumban be-5 pároljuk. A maradékot petroléterből átkristályo­sítjuk. Hozam: 67,1 g (az elméleti 90%-a). Olvadáspont: 67—69 °C. 10 Forráspont: 0,3 Hgmm nyomáson: 182—185 °C. 15 b) 4-etil-4-fenil-3,4-dihidro­-2H-izokinolin-l-on 59,4 g (0,2 mól) N-(2,2-difenil)-uutil-karbamin­sav-etiiésztert 500 g 130 °C hőmérsékletű kevert polifoszforsavba úgy adagolunk be, hogy a hő­mérséklet 130—140 °C között maradjon. A hő-20 mérsékletet 10 percig 140 °C-on tartjuk és le­hűlés után a reakcióelegyet 70—80 "C-on 2,0 li­ter jeges vízre öntjük. Éjjelen át történő állás után a vizet dekantáljuk és a maradékot vízzel kétszer extraháljuk. A fel nem oldott gyantát 25 benzolban felvesszük, megszárítjuk és vákuum­' ban bepároljuk. A visszamaradó olajat kb. 40 ml metanolban feloldjuk, és oltókristályok hoz­záadásával kristályosodásra késztetjük. Metano­los kristályosítás után a terméket vákuumban 30 70—75 °C közötti hőmérsékleten szárítjuk. (Ho­zam: 79%). Olvadáspont: 116—119 °C. 4-etil-4-fenil-3,4-dihidro-2H-izokinolin-l-ont kapunk abban az esetben is, ha az 1. b) példa szerint járunk el, de kiindulási anyagként N-(2,2-35 -difenil)-butil-karbaminsav-etilészter helyett a megfelelő —NH—CO—SC2H 5 —, — NH— CO— —SCf.Hs— származékból vagy a megfelelő kar­bamidszármazékból indulunk ki. 40 c) 2,2-difenil-butilizotiocianát 92,0 g (0,35 mól) 2,2-difenil-butilamin-hidro­kloridot 140 ml vízmentes kloroformban oldunk 45 és a kloroformos oldathoz keverés közben 107 ml (0,77 mól) trietilamint csepegtetünk. —10 C C-on 30 perc leforgása alatt a reakcióelegyhez 25,0 ml (0,41 mól) széndiszulfid 100 ml kloroform­ban készült oldatát keverés közben hozzáfolyat-50 juk és a reakcióelegyet 1 óra hosszat még ke­verjük. Ezután 0 °C-on 40,0 ml (0,41 mól) klór­hangyasav-etilésztert adunk hozzá 70 ml kloro­formban 30 perc leforgása alatt és a reakció­elegyet szobahőmérsékleten még 1 óra hosszat 55 keverjük. Végül 15 perc leforgása alatt 57,0 ml (0,41 mól) trietilamin 140 ml kloroformban ké­szült oldatát adjuk a reakcióelegyhez és ismét 1 óra hosszat keverjük. 420 ml kloroform hoz­záadása után átlátszó oldathoz jutunk, amelyet 00 kétszer 250—250 ml 5%-os nátriumhidroxiddal és 5%-os sósavval, majd vízzel mosunk. Nátri­umszulfáton történő szárítás után a reakcióele­gyet vákuumban bepároljuk és a nyers izotiocia­nátot azonnal tovább reagáltatjuk. 65 Hozam: 95,0 g nyerstermék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom