165204. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3,4-dihidro- 2H- izokinolin- 1-onok előállítására
165204 6 A IV általános képletű aminők előállításánál, amelyekből a következő reakció folyamatban 3-helyzetben helyettesített izokinolin-származékokhoz jutunk, pl. difenil-acetonitrilből lehet kiindulni. A difenil-acetonitrilt az Org. Synth. Coll. Vol. 3, 562 (1951) módszere szerint egy Grignardvegyülettel ketonná alakítjuk át. Eljárhatunk egy másik megoldás szerint pl. úgy is, hogy difenil-ecetsavkloridot egy szerves kadmiumvegyülettel reagáltatunk, amikor szintén a ketonhoz jutunk. Ezeket a ketonokat ismert módon pl. ammónia jelenlétében nyomás alatt hidrogénnel a IV általános képletű aminokká redukáljuk. Ilyen módszerekkel állítottuk elő a következő aminokat: l,l-difenü-butil-amin-2, forráspontja 138—145 °C/2 Hgmm; l,l-difenil-hexil-amin-2, olvadáspontja 61 °C. A fenti módon előállított IV általános képletű aminokat ismert módszerekkel a Ha és IIb képletű, gyűrűzárásra alkalmas izociánsav-származékokká alakítjuk át. Az izocianátokat pl. a IV általános képletű aminokból kiindulva inert oldószerben, mint benzolban, tokióiban, etilacetátban vagy klórbenzolban foszgénnel történő reagáltatással állítjuk elő. Az előállításnál az Org. Synth. Coll. Vol. II. 453 (1943) vagy a Liebigs Ann. Chem. 562, 105, 106 (1949) előírásai szerint járunk el. A karbaminsav-észtereket (Ha, Y = OR) a legegyszerűbb módon az Org. Synth. Coll. II. 278 (1943) szakkönyvben leírt módosított eljárással készítünk. Eszerint egy bázis (pl. nátriumkarbonát vagy nátriumhidroxid) jelenlétében az amint egy klórhangyasavészterrel egy indifferens oldószerben, mint toluolban, benzolban, klórbenzolban, etilacetátban vagy egy klórozott szénhidrogénben mint széntetrakloridban emelt hőmérsékleten reagáltatjuk. Egy másik lehetőség szerint a IIb általános képletű izocianátokból indulunk ki és ezeket számított mennyiségű alkohollal egy indifferens oldószer (pl. benzol, etilacetát) jelenlétében vagy távollétében [vö. J. Am. Chem. Soc. 62, 218 (1940)] állítjuk elő. A tiokarbaminsav-észtereket (Ha, Y = SR) a Liebigs Annalen 562 p. 210 (1949) módszerével készítjük. Emelt hőmérsékleten a IIb általános képletű izocianátot autoklávban egy merkaptánnal reagáltatjuk. R a hivatkozott képletekben 1—4 szénatomos alkilcsoportot jelent. A Ha általános képletű előnyös vegyületek közé tartoznak a karbaminsav-észterek (Y = O-alkil, ahol az alkil 1—4 szénatomos). Az a) eljárásváltozat szerinti reakció ismert módon megy végbe. A Ha vagy IIb általános képletű vegyületeket katalizátor jelenlétében egy oldószerben vagy annak alkalmazása nélkül reagáltatjuk. Katalizátorként mindenekelőtt vízmentes vagy gyakorlatilag vízmentes katalizátorok, pl. polifoszforsav, foszforoxiklorid, koncentrált kénsav vagy Lewis-savak, pl. alumíniumklorid jön számításba. Oldószerként — amennyiben a reakciónál egyáltalában oldószert használunk — indifferens, vízmentes, szerves oldószereket, pl. klórozott szénhidrogéneket, mint pl. széntetrakloridot vagy triklóretilént, továbbá széndiszulfidot, vagy aromás szénhidrogéneket, mint benzolt, toluolt vagy xilolt használunk. Az alkalma-5 zott hőmérsékletek a bevitt reakciókomponensektől függetlenek és —15 °C és +150 °C között váltakoznak. A III általános képletű kiindulóanyagokat a b) eljárásváltozathoz szintén ismert módszerekkel 10 állítjuk elő. Kiindulóanyagként a Ha és IIb általános képletnek megfelelő vegyületek jönnek számításba, amelyek azonban oxigénatom helyett egy kénatomot tartalmaznak, vagyis a IIb általános képletnek megfelelő izociánsav-származé-15 kok, a Ha általános képletnek megfelelő karbamid és karbaminsav-származékok — ahol oxigénatom helyett mindenkor egy kénatomot tartalmaz a vegyület. Az előállítást a IV általános képletű aminokból analóg módon végezzük. 20 Az izotiocianátok előállítása pl. a J. Am. Chem. Soc. 82 p. 4328 (1959) előírásai szerint történik. A IV általános képletű aminokat emellett széndiszulfiddal és egy bázissal (pl. trietilamin) klórhangyasav-észterek jelenlétében ditiokarbamin-25 sav-észterré alakítjuk át, majd a köztitermékekből bázisfelesleg (pl. trietilamin) jelenlétében a megfelelő izotiocianátokat készítjük. A másik alternatíva szerint a IV általános képletű amint vagy annak hidrokloridját egy bázis, mint nát-30 riumkarbonát vagy kalciumkarbonát jelenlétében vizes közegben tiofoszgénnel reagáltatjuk [vö. Houben—Weyl „Methoden der organischen Chemie" Bd. IX, 875 (1955)]. A tiokarbaminsav-észterek előállítására a leg-35 célszerűbben az izotiocianátokból indulunk ki, amelyeket egy alkohollal vagy egy alkoholáttal a megfelelő vegyületekké alakítunk át 20 °C és 80 °C közötti hőmérsékleten oldószer nélkül, illetve az alkoholátot a megfelelő alkoholban 49 feloldva reagáltatjuk. Ilyen módszerek pl. a J. Am. Chem. Soc. 77, 581 (1955) vagy 65, 900 (1943) közleményekben vannak ismertetve. Hasonlóképpen előállíthatók a ditiokarbaminsav-észterek a megfelelő izotiocianátokból mer-45 kaptánokkal történő reakció útján. Ekkor úgy járunk el, hogy a merkaptánt 20—30%-os nátriumhidroxidban feloldjuk, mustárolajat csepegtetünk hozzá, végül az oldatot megsavanyítjuk [vö. Chem. Abstr. (1910), 910]. 50 A tiokarbamidok előállítására pl. a IV általános képletű aminokból indulunk ki, amelyeket vizes közegben egy ásványi sav (pl. sósav) jelenlétében megemelt hőmérsékleten ammőniumrodaniddal tiokarbamiddá alakítunk át [vö. Arnznei-55 mittel Forschg. 2, 125 (1952)], de ugyanezzel a módszerrel dolgozhatunk egy sósavval telített inert oldószerben, pl. klórbenzolban is. A másik alternatíva szerint mustárolajat szobahőmérsékleten vizes, alkoholos ammóniaoldatban tio-60 karbamiddá alakítunk át [vö. Chem. Ber. 80 p. 275 (1947)]. Az N-mono-szubsztituált tiokarbamidok előállítására a J. Am. Chem. Soc. 51, 1909 (1929) előírásai szerint járunk el és a IV általános képletű 65 amint mustárolajjal oldószer távollétében vagy