165185. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,4-metano- és 1,4-etano-tetrahidro-naftil- oxipropanolok előállítására

165185 vegyületre van szükség, amelyben R1 nem hidr­oxil-csoport, a deéterezett vegyület ismert mó­don történő észterezésével. b) IV vagy V általános képletű vegyületeket, ahol x definíciója ugyanaz, mint korábban, Z halogénatom, R5 pedig alifás acil- vagy benzoil­-csoport, egy HNR2 R 3 általános képletű aminnal reagáltatunk, amelyben R2 -t és R 3 -t már defini­áltuk, vagy ha olyan II általános képletű vegyü­let szükséges, amelyben RL .hidroxil-csoport, ak­kor a reakciótermék ismert módon való elszap­panosításával. Ezután, ha szükséges, az a) vagy b) eljárás­változatok szerint kapott II általános képletű vegyületet savval reagáltathatjuk farmakológiai­lag ártalmatlan só előállítása céljából és/vagy kívánt esetben a kapott optikai izomerek ele­gyéből az egyes izomereket elkülöníthetjük. Akár a tetszőleges sóképző lépés, akár az op­tikai izomerek tetszőleges szétválasztása elvégez­hető a gyakorlatból ismert hagyományos mód­szerekkel. A III általános képletű vegyületet az 1 263 035 sz. nagy-britanniai szabadalmi leírásban foglal­taknak megfelelően állíthatjuk elő. Alkalmas éterhasító ágensek a Lewis-savak (pl. bórtribro­mid, alumíniumtriklorid) vagy a piridin-hidro­klorid; ha R4 benzil-csoport, katalikus hidrogé­nezés alkalmazható. A b) reakció oldószer jelenlétében vagy anél­kül végezhető; alkalmas oldószerek a toluol vagy dioxán. 10 15 20 25 30 A IV általános képletű vegyületek a VI álta­lános képletű vegyületből állíthatók elő, amely­ben R5 definícióját korábban megadtuk, annak VII általános képletű vegyülettel való reagálta­tása útján, amelyben Z-t az előzőekben megad­tuk. Az V általános képletű vegyületeket a IV ál­talános képletű vegyületekbe 1 állíthatjuk elő valamely bázissal, mint például nátriumhidr­oxiddal, nátriumhidrogénkarbonáttal vagy nát­riummetoxiddal való reagáltatás útján. A II általános képletű vegyületnek az alábbi hatásait vizsgáltuk. a) Izoproterenol (béta-adrenerg receptor izga­tószer) által kiváltott tachikardiaellenes hatást teljesen érzéstelenített, vagotomizált és rezer­pinnel kezelt macskán. b) Izoproterenol okozta fokozott szíwerésel­lenes hatást öntudatán levő kutyán. c) Izolált szívizom kontrakcióra gyakorolt ha­tást. d) Helyi érzéstelenítő hatást. e) Izolált hörgő sima izomra gyakorolt hatást. A fenti vegyületek hatását az adrenerg-béta receptorok izgatása által okozott változások ki­küszöbölésére és a szívizom-kontrakció ellen ösz­szehasonlítottuk a propranololéval és az álta­lunk a 1 263 035 sz. nagy-britanniai szabadalmi leírásban ismertetett vegyületekével. Az ered­ményeket a következő táblázatban foglaljuk össze. propranolol l-izopropilamino-3--(r,4'-etano-l',2",3\4'­-tetrahidronaft-5'-iloxi)­-2-propanol l-terc-butilamino-3--(8'-jhidroxi-l',4'--etano-l',2',3',4',-tetra-hidronaft-5'-iloxi)­-2-propanol Izoproterenol szívizom­ernyesztő hatás érzéstelenítő hatás hörgő sima izomra gyako­rolt hatás 0,65 0,5 0,5 8 0,4 0,1 0,25 Az l-terc-butilamino-3-(8'-hidroxi-l',4'-etano­-l',2',3',4'-tetrahidronaft-5, -iloxi)-2-propanolnak jelentős specifikus hatása van a szív béta-adre­nerg receptoraira, míg a valamennyi béta-blok­koló szerek jellemző közös káros hatása (szív­izomernyesztő hatás, hörgőizom-erősítő hatás) lényegesen kisebb, továbbá ezen vegyület gyó­gyászati hatása még jobb, mint az 1-izopropil­amino-3-(l',4'-etano-r,2',3',4'-tetrahidronaft-5'­-iloxi)-2-propanolé. A fent említett farmakológiai eredményeket embereken végzett klinikai kísérletekkel is meg­erősítették. A találmány tárgyát képező vegyü-55 60 65 letek, kompetitív antagonisztikus hátast fejtve, ki a szimpatikus béta-adrenerg receptorok akti­vitásával szemben, előnyösen alkalmazhatók ta­chikardia kezelésre (pl. hiperkinetikus szindró­ma, pajzsmirigy-toxikózis) valamint szívgörcs, általában iszkémia és magas vérnyomás ellen. A találmány szerinti vegyületek előnyösen szájon át vagy parenterálisan juttathatók a szer­vezetbe. A klinikai kísérletek eredményei azt mutat­ták, hogy ha a vegyületeket szájon át adjuk, ak­kor az adag felnőtt embernél 10—14 mg/kg dó­zis között változik, előnyösen 20 mg/kg dózis,

Next

/
Oldalképek
Tartalom