165179. lajstromszámú szabadalom • Ausztenites mangán acél főleg vasúti sínek, vasúti járművek kerekeinek és kerék abroncsainak előállításához

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS A bejelentés napja: 1973. I. 5. Nagy-britanniai elsőbbsége: 1972. I. 7. (835/7(2. sz.) Közzététel napja: 1974. II. 28. Megjelent: 1976. IV. SO. (BI—462) 165179 Nemzetközi osztályozás: C 22 c 39/26 Feltalálók: Lane Geofrey Samuel, mérnök, Lupton James Barry, mérnök, London, Nagy-Britannia Tulajdonos: British Railways Board, London, Nagy-Britannia Ausztenites mangánacél főleg vasúti sínek, vasúti járművek kerekeinek és kerékabroncsainak előállításához 1 Szabadalmi bejelentésünk tárgya olyan auszte­nites mangánacél, amelyet kiváló kopásállósága és elhasználódással szembeni ellenállása következté­ben széles körben lehet alkalmazni nehéz üzemi körülményeknek kitett vasúti vágányokon, vál­tókon és sínkeresztezéseken. A kereskedelmileg eddig ismert ausztenites mangánacél-ötvözeteket 12,5 súlyszázalékos mangán és 1,2 súlyszázalékos széntartalom jellemzi. Ilyen acélötvözetben a leg­kedvezőbb ütőszilárdságot csak úgy lehet bizto­sítani, ha előállítása során utolsó műveletben nagy kezdő hőfokú (pl. 1050 °C) edzésnek vetik alá. Ha ezt az edzést elmulasztják, vagy az acél­anyag átvitele a hőkemencéből az edzőkádba túl lassan történik, akkor ezen acélanyag kedvező tulajdonságait nem lehet elérni. Ennek oka első­sorban az, hogy az acélötvözetben rideg karbid válik ki, amikor az anyagot 300 °C és 900 °C kö­zötti hőmérsékleten véges ideig tartják. Az acélötvözet kedvező tulajdonságainak bizto­sításához szükséges melegítés és edzés azonban nagymértékben korlátozza ezen acél előállítását és következésképpen az anyag felhasználhatósá­gát. Eltekintve az ilyen hőkezelés költségkihatá­sától a gyakorlatban műszaki nehézségek is adódtak, amelyek a keresztmetszetben változó al­kotóelemek egymástól eltérő hűlési sebességére vezethetők vissza. Edzés előtt a vékony szelvé­nyek túl gyorsan hűltek, majd edzés közben a vastagabb szelvények középrészei pedig túl las­san hűltek. Mind a két jelenség karbidkíválás­hoz vezetett, aminek következtében nagy belső feszültségek léptek fel. Ezenkívül ezeket az anyagokat csak kisebb javításoknál lehetett fel-5 használni, mégpedig olyan helyeken, ahol a he­gesztés után járulékos hőkezelést gyakorlatilag biztosítani nem lehet. A találmány elé kitűzött műszaki feladat olyan ausztenites mangánacél létesítése, amelynek 10 legkedvezőbb ütőszilárdsága a jelenleg kereske­delemben beszerezhető mangánacélok ütőszi­lárdságával azonos, de ennek eléréséhez, nem igényel az utolsó műveletben edzést. Elmek kö­vetkeztében a találmány szerinti mangánacél-öt-15 vözet akkor is megtartja felhasználás szempont­jából előnyös tulajdonságát, ha az acélanyagot 300 °C és 900 °C közötti hőmérsékleten tartjuk, A találmány szerinti ausztenites mangánacél 0,60—0,95 súlyszázalékban szenet és 11,5—19 20 súlyszázalékban mangánt tartalmaz, a maradék vas és a szokványos szennyezés. Szokványos szennyezésen egyébként kisebb súlyszázalékban jelen levő egyéb ötvözőanya­gokat is értünk, feltéve, hogy járulékos adago-25 lásukkal nem veszélyeztetjük az acélötvözet ter­mikus stabilitását és így valószínűleg nem vál­toztatjuk meg károsan az acélötvözet jő tulaj­donságait. Gvakorlati tapasztalatok szerint a ielenlegi ke-30 reskedelmi forgalomban beszerezhető auszteni-165179

Next

/
Oldalképek
Tartalom