165179. lajstromszámú szabadalom • Ausztenites mangán acél főleg vasúti sínek, vasúti járművek kerekeinek és kerék abroncsainak előállításához
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS A bejelentés napja: 1973. I. 5. Nagy-britanniai elsőbbsége: 1972. I. 7. (835/7(2. sz.) Közzététel napja: 1974. II. 28. Megjelent: 1976. IV. SO. (BI—462) 165179 Nemzetközi osztályozás: C 22 c 39/26 Feltalálók: Lane Geofrey Samuel, mérnök, Lupton James Barry, mérnök, London, Nagy-Britannia Tulajdonos: British Railways Board, London, Nagy-Britannia Ausztenites mangánacél főleg vasúti sínek, vasúti járművek kerekeinek és kerékabroncsainak előállításához 1 Szabadalmi bejelentésünk tárgya olyan ausztenites mangánacél, amelyet kiváló kopásállósága és elhasználódással szembeni ellenállása következtében széles körben lehet alkalmazni nehéz üzemi körülményeknek kitett vasúti vágányokon, váltókon és sínkeresztezéseken. A kereskedelmileg eddig ismert ausztenites mangánacél-ötvözeteket 12,5 súlyszázalékos mangán és 1,2 súlyszázalékos széntartalom jellemzi. Ilyen acélötvözetben a legkedvezőbb ütőszilárdságot csak úgy lehet biztosítani, ha előállítása során utolsó műveletben nagy kezdő hőfokú (pl. 1050 °C) edzésnek vetik alá. Ha ezt az edzést elmulasztják, vagy az acélanyag átvitele a hőkemencéből az edzőkádba túl lassan történik, akkor ezen acélanyag kedvező tulajdonságait nem lehet elérni. Ennek oka elsősorban az, hogy az acélötvözetben rideg karbid válik ki, amikor az anyagot 300 °C és 900 °C közötti hőmérsékleten véges ideig tartják. Az acélötvözet kedvező tulajdonságainak biztosításához szükséges melegítés és edzés azonban nagymértékben korlátozza ezen acél előállítását és következésképpen az anyag felhasználhatóságát. Eltekintve az ilyen hőkezelés költségkihatásától a gyakorlatban műszaki nehézségek is adódtak, amelyek a keresztmetszetben változó alkotóelemek egymástól eltérő hűlési sebességére vezethetők vissza. Edzés előtt a vékony szelvények túl gyorsan hűltek, majd edzés közben a vastagabb szelvények középrészei pedig túl lassan hűltek. Mind a két jelenség karbidkíváláshoz vezetett, aminek következtében nagy belső feszültségek léptek fel. Ezenkívül ezeket az anyagokat csak kisebb javításoknál lehetett fel-5 használni, mégpedig olyan helyeken, ahol a hegesztés után járulékos hőkezelést gyakorlatilag biztosítani nem lehet. A találmány elé kitűzött műszaki feladat olyan ausztenites mangánacél létesítése, amelynek 10 legkedvezőbb ütőszilárdsága a jelenleg kereskedelemben beszerezhető mangánacélok ütőszilárdságával azonos, de ennek eléréséhez, nem igényel az utolsó műveletben edzést. Elmek következtében a találmány szerinti mangánacél-öt-15 vözet akkor is megtartja felhasználás szempontjából előnyös tulajdonságát, ha az acélanyagot 300 °C és 900 °C közötti hőmérsékleten tartjuk, A találmány szerinti ausztenites mangánacél 0,60—0,95 súlyszázalékban szenet és 11,5—19 20 súlyszázalékban mangánt tartalmaz, a maradék vas és a szokványos szennyezés. Szokványos szennyezésen egyébként kisebb súlyszázalékban jelen levő egyéb ötvözőanyagokat is értünk, feltéve, hogy járulékos adago-25 lásukkal nem veszélyeztetjük az acélötvözet termikus stabilitását és így valószínűleg nem változtatjuk meg károsan az acélötvözet jő tulajdonságait. Gvakorlati tapasztalatok szerint a ielenlegi ke-30 reskedelmi forgalomban beszerezhető auszteni-165179