165162. lajstromszámú szabadalom • Kapcsoló készülék áramkör terhelés alatti kapcsolására

5 165162 6 Ezután a — példánkban all idomrugó által most már rögzített helyzetű — 15 csap körül „zárt" állásba beforgatjuk a fogantyút, mikoris az ábrán látható érintkező elemek, nevezetesen a 9 aljzat és a késes 8 dugaszrész közötti rugalmas szorító érintkezés is létrejön. Ezután a fogantyún látható gombot benyomjuk, ez kioldja a 4 biztosító betét reteszelését, s az 1 fogantyút a kényszerpálya első szakasza mentén kiforgathatjuk, miközben az arról leakasztott 4 biztosító betét a késes dugaszoknak a rugalmas aljzatokba való beszorulása folytán az áramkörbe beiktatva helytáll. Ezután az 1 fogantyút a kényszerpálya második szakasza mentén ismét kiemeljük a 6 fedélből, majd a 6 fedelet ismét leemeljük az 5 tartóról és a készülék ismét más helyen való alkalmazásra készen áll. Természetesen, ha újra ki akarjuk iktatni a szakaszt az áramkörből, ismét ráhelyezzük az 5 tartóra a további reteszelő szerkezet révén a 6 fedelet, beillesztjük a reteszelő szerkezet révén a most üres 1 fogantyút, a beilleszkedés végén a fogantyún látható gomb benyomásával bereteszeljük a csatlakozóba beiktatott 4 biztosító betétet a fogantyú reteszaljzataiba és a folyamat most már a leírt módon ismételhető. Ha a 6 fedélben sorban több csatlakozó tag számára alakítottunk ki fészket.és szerelvényt (lásd 7—9. ábrákat), a szerkezet ráillesztésének és bontásának műveletei közötti sorrend annyiban tér el, hogy a fogantyút — a 6 fedélnek az 5 tartóra való ráillesztés után — bármelyik tagnál és sorban akár valamennyi tagnap beiktathatjuk, majd a kapcsolóművelet elvégzése után kiiktathatjuk, s ezután bontjuk csak le a 6 fedelet az 5 tartóról. A fedelet ráhelyezéskor és leemeléskor a 9. ábrán látható 22 emelőfogantyúknál fogjuk. A 2. és 3. úgyszintén a 4. és 5. ábra a 7 lemez és a 11 idomrugó kialakítását mutatja be és ennek kapcsán a 3 tartóelem mozgási pályáját. „Zárt" állásban a 7 lemezhez mereven rögzített 11 idomrugó 12 nyúlványa átnyúlik a 7 lemezben kialakított 14 ablakkivágáson. Ali idomrugóban is kiképeztünk 13 ablakkivágást, melybe benyúlik a 3 tartóelembe befogott 15 csap. Ha a reteszelést bontjuk, amint az a 4. és 5. ábrán látható, a kényszerpálya első szakaszában a 15 csapot all idomrugó nyúlványa reteszeli, így a 15 csap csuklós ágyazása elfordulást kényszerít a fogantyúra (ha nem alkalmazzuk all idomrugót, akkor funkcióját a kezelő keze pótolja, támasztónyomást gyakorolva a 15 csap felfekvő pontja, illetve .alkotója irányában. (Amikor a 3 tartóelem válla a 17 ütközőnek támaszkodik, akkor all idomrugó 12 nyúlványa a 11 idomrugót olyan szögelfordulásra kényszeríti, hogy a 16 élfelület szabad kiemelését biztosítsa a 15 csap számára. A kiemeléshez a 15 csap számára a szükséges mozgási szabadságot a 18 horonypálya biztosítja. Mielőtt a további ábrák kapcsán a készülék teljes kialakítását mutatnánk be, hangsúlyozzuk, hogy a bemutatott kiviteli alak csak egy lehetséges megvalósítás. Lényeges, hogy a szerkezet kialakításával az 5 tartó, a szigetelőanyagból készült 6 fedél és az 1 fogantyú leírt összeillesztését meg tudjuk valósítani és a kapcsolóművelet után a szétbontást is; lényeges, hogy a fogantyú számára kialakított kényszerpálya két diszkrét szakaszból álljon, melyek közül az első szakasz során kezdjük meg az egyik érintkezőpárnál a megszakítást vagy fejezzük be a becsatlakozást, míg a második mozgásszakasz során hajtjuk végre a már megszakított áramkör teljes szétbontását, illetve a 5 teljesen szétválasztott áramkör egyik érintkezőpárjának összekapcsolását. Az a kérdés, hogy ezen követelmények teljesítése érdekében hogyan alakítjuk ki a kényszerpályát, már alárendelt, ennek számos váltó- . zata lehetséges. 10 Nem szükséges a további kényszerpályát is a 7 lemezen kiképzett terelőidommal kialakítani. A 6. ábrán látható kivitelben a 7 lemez alapvetően lapos idomszelvény alakú, mely az 5 tartóra úgy van felerősítve, hogy hosszirányú felező tengelye merőle-15 ges az 5 tartó hossztengelyére. A 7 lemez kiálló végén van kialakítva az 1 fogantyú 3 tartóelemének beillesztésére szolgáló kényszerpálya. A 6 fedél falában olyan pálya van besüllyesztve, melynek szélessége a laposidom szélességénél a laza illesztésből adódó mérték-20 ben és még m hosszegységgel nagyobb. A pálya egy pontban szűkül, a pályába benyúló — m mélységű — 20 reteszfül révén, a 7 lemez megfelelő helyén pedig — ugyancsak m mélységű — 19 reteszhorony van kialakítva. Amikor a 6 fedelet az 5 tartóhoz akarjuk 25 illeszteni, a 6 fedelet az ábrán látható helyzethez képest m hosszegységgel magasabban tartjuk, s az Rj irányban toljuk az 5 tartó felé, amíg az a 21 ütközőnek támaszkodik. Ekkor elengedjük a fedelet, mely saját súlyánál fogva addig esik R2

irányban, 30 amíg a 20 reteszfül a 19 reteszhoronyban megütközik, vagy a 6 fedélbe besüllyesztett pálya fala a 7 lemez felső élén felfekszik (mindkét lehetőség fennáll, attól függően, melyik két vonatkozási méret közötti illesztés lazább). A 6 fedél levételéhez azt előbb kis 35 mértékben, nevezetesen m hosszegységnyire a V! irányban megemeljük, majd lehetővé válik a 6 fedélnek a Vj irányban az 5 tartótól való eltávolítása. A 7 lemezt akár az 5 tartóhoz, akár a 6 fedélhez erősíthetjük. 40 A villaszerűén kialakított 3 tartóelem szárai közrefoghatják a 6 fedelet közrefogó 7 lemezeket, mely esetben a villa száraiba befogott csapok befelé állnak ki és nyúlnak be a kényszerpályát alkotó horonyba, de ugyanolyan hatékonyan valósítható meg a rete-45 szelő szerkezet úgy is, hogy a 7 lemezek fogják közre a villa szárait, mely esetben a 3 tartóelembe befogott csapok kifelé állnak ki és így nyúlnak be a hornyokba. A 7., 8 és 9. ábrákon láthatjuk, hogy a 6 fedélben egyező három pozíció van a találmány szerint kialakít-50 va. Ehhez persze készletezhető három fogantyú is, minthogy azonban a kapcsolóművelet egyszerre csak egy pozícióban végezzük, elég egy fogantyú a készülékhez. A fentiekből látható, hogy találmányunk tárgya magában foglal tetszőleges olyan változatot és kivi-55 telt, melyeknél a 2,-4. oldalakon leírt lényeges jellemzőket kialakítottuk. Ugyanakkor világosan látható a találmánnyal elérhető jelentős szerkezeti egyszerűsödés, költségcsökkenés és anyagmegtakarítás. Hiszen n darab (n lehet pl. 12) k fázisú (k lehet 60 pl- 3) terhelés megszakítóval felszerelt állomáshoz találmányunk szerint mindössze 1 darab fedél, 1 darab fogantyú és k (3) darab ivoltókamra szükséges, míg az ismert megoldásoknál összesen n (12) darab fedél, n • k (36) darab fogantyú és n • k (36) darab 65 ivoltókamra. 3