165108. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémtárgyak korrózióvédelmére
165108 3 más vegyület, ahol a felsorolt gyűrűs vegyületek adott esetben rövidszénláncú alkil-szubsztituenst is hordozhatnak, vagy azok savaddíciós vagy kvaterner sóinak vagy a felsorolt anyagok elegyeinek 2—8%-os poláris oldószeres, előnyösen vizes vagy alkoholos oldatával szakaszosan vagy folyamatosan telítjük, és a telített ioncserélőt a védendő fémfelületre visszük, vagy azzal érintkezésbe hozzuk. A találmány szerinti eljárás azon a felismerésen alapul, hogy a fémek felületére nemcsak szervetlen anionok, hanem szerves kationok és bázikus jellegű szerves vegyületek is eljuttathatók ioncsere révén. Az anódos folyamatban keletkező fémionok képesek beépülni az ioncserélőkbe és hatásossá tenni az ott levő szerves kationt, ill. bázikus jellegű szerves vegyületet. A találmány szerinti eljáráshoz szervetlen vagy szerves kationcserélőket használhatunk. Szervetlen kationcserélőként agyagásványokat, előnyösen montmorülonitot vagy bentonitot vagy utókezelt agyagásvány-kationcserélőket, előnyösen utókezelt klinoptüitot használunk. Szerves kationcserélőként műgyanta alapú ioncserélőket, előnyösen polisztirol vagy polivinilacetát alapú ioncserélő gyantákat használunk. Az ioncserélőket fólia, granulátum vagy por alakjában alkalmazzuk. A találmány szerinti eljáráshoz olyan ioncserélőket használunk, amelyek kapacitása 1-200 mg/g. Az ioncserélőt a korábban felsorolt nitrogéntartalmú szerves vegyület(ek) 2—8%-os vizes vagy más poláris oldószeres, előnyösen alkoholos oldatával telítjük. A telítést szakaszosan vagy folyamatosan végezhetjük. Szakaszos eljárás esetén a telítést oly módon végezzük, hogy az ioncserélőt összekeverjük a korróziógátló vegyületet, ill. kationt tartalmazó oldattal, és a rendszert 1—24 órán át állni hagyjuk. Ezután az oldatot leöntjük, és a műveletet még egyszer, kétszer vagy háromszor elvégezzük az ioncserélő gyanta, valamint a nitrogéntartalmú szerves vegyület természetétől függően. Folyamatos telítés esetén oly módon járunk el, hogy az ioncserélő térfogatára számított 2—5-szörös térfogatú oldatot folyatunk át az ioncserélőn 10-100 ml/cm2 , célszerűen 30 ml/cm 2 sebességgel. Ha a korróziógátló vegyület vízben oldódik és vizes oldatában kationokat képez, akkor vizes oldatból, ha vízben nem oldódik kellő mértékben, alkoholból vagy egyéb poláris oldószerből visszük fel az ioncserélőre. Ez esetben nincs kikötés az ioncserélő formájával szemben. Abban az esetben azonban, ha korróziógátlóként nem disszociáló bázikus karakterű szerves vegyületet használunk, ezeket hidrogén formájú ioncserélőre célszerű felvinni. A korróziógátló vegyülettel telített ioncserélőt bármely tetszőleges módon vihetjük fel a védendő fémfelületre, vagy hozhatjuk érintkezésbe a fémfelülettel, így például a védendő fémfelületet beágyazhatjuk az előkezelt ioncserélőbe vagy az ioncserélőt, ha az por alakú, összekeverjük a fémtárgy szigetelésére használt anyaggal vagy annak ragasztóanyagával. El-4 járhatunk úgy is, hogy az ioncserélőt egy védőfóliára visszük fel, és a védőfóliával beborítjuk a védendő fémfelületet. A találmány szerinti eljárás különösen hasznosnak 5 bizonyult beépített, elsősorban talajba beépített fémtárgyak korrózióvédelmére. Az eljárással hatásosan sikerült megakadályozni olyan fémtárgyak korrózióját is, amelyeket 4000 mg/l iontartalmú korróziós közeg vett körül. 10 A találmányt az alábbi példákkal világítjuk meg közelebbről az oltalmi kör korlátozása nélkül. 1. példa Egy fémből vagy üvegből készült, alul csappal és 15 szűrővel ellátott hengerben 50 kg bentonitot vízzel telítünk addig, míg a bentonit szintjét ellepi a víz. Ezután 150 liter 5%-os vizes trietanolamin oldatot folyatunk át az oszlopon 30 ml/cm2 percenkénti sebességgel. A telítés után a telítő oldat trietanol-20 amin-tartalmát meghatározzuk és kiegészítjük 5%-ra, így az oldatot még kétszer használhatjuk telítésre. Az így előkészített bentonitba beágyazzuk a védendő tartályt. 25 2. példa 1 mm vastag, kis vízfelvevő képességű polisztirol membrán gél fóliát hidrogén formára alakítunk és 5%-os etanolos trietilamin oldattal telítjük. A telítést oly módon végezzük, hogy a fólia tartózkodási ideje 30 az oldatban legalább 2 óra legyen. A telítés után a fóliát megszárítjuk, majd 0,2—0,5 mm vastag PVC vagy polietilén fóliával ragasztjuk össze. A fóliát, amelyet 20-40 cm széles csíkokra vágva és feltekercselve tárolunk és szárítunk, a védendő felületre 35 ragasztjuk. 3. példa Az 1. példa szerinti módon járunk el, azzal a különbséggel, hogy ioncserélőként porrá őrölt ben-40 tonitot használunk, és azt diciklohexilamin 5%-os butanolos oldatával telítjük. Az így kezelt ioncserélő port 0,5—30 súlyszázalék mennyiségben hozzáadjuk a védendő fémtárgy szigeteléséhez használt anyaghoz vagy a szigetelő réteg ragasztóanyagához, és így 45 juttatjuk a védendő fémfelületre. 4. példa Az 1. példa szerinti módon járunk el, azzal a különbséggel, hogy a bentonitot benztriazol 1:1 50 arányú víz-alkohol eleggyel készített 5%-os oldatával telítjük. A keverés után a bentonitot gondosan megszárítjuk, majd egy szilárd szénhidrogén alapú védőanyaghoz adjuk töltőanyagként 2—40 súlyszázalék arányban, célszerűen bitumenbe keverjük 15 55 súlyszázalék arányban. 5. példa Az 1. példa szerinti módon járunk el, azzal a különbséggel, hogy bentonit helyett montmorilloni-60 tot használunk, és azt benztriazol 3%-os vizes és/vagy 2
