165025. lajstromszámú szabadalom • Eljárás klórhangyasavészterek előállítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja 1972. VII. 28. (CI-1258) Közzététel napja 1974.1. 28. Megjelent 1976. VII. 05. 165025 Nemzetközi osztályozás: C 07 c 69/64 Feltaláló: Szedlák István vegyészmérnök, Budapest Tulajdonos: Chinoin Gyógyszer és Vegyészeti Termékek Gyára Rt., Budapest. Eljárás klórhangyasavészterek előállítására 10 Találmányunk klórhangyasavészterek nagyüzemi méretekben is kedvezően megvalósítható, javított előállítási eljárására vonatkozik. Ismeretes, hogy a klórhangyasavészterek fontos gyógyszeripari közbenső termékek, melyek többek között uretánok (pl, Bucarban) előállításánál nyerhetnek alkalmazást. E vegyületek alkoholok és foszgén reakciója útján állíthatók elő. A reakciót 1835-ben Dumas írta le először és azóta nagyszámú közlemény foglalkozott az eljárással. Az ipari méretekben is megvalósítható eljárásként azonban csupán az alkoholoknak foszgénnel való reakciója vált be [Ullmann: 5_ 380; BeUstein 3, 9-10; 1.5; 11.10; Bruckner: Szerves Kémia, 1.1. 70S (Tankönyvkiadó 1961)]. A különböző eljárások az észterképzés módjától függően három csoportba sorolhatók. Az egyik változat szerint a reakciót iners oldószerben (pl. toluolban, éterben, széntetrakloridban, stb.) végzik el [Bruckner: Szerves Kémia 1.1. 706 (Tankönyvkiadó 1961)]. Más eljárás szerint a megfelelő alkoholt cseppfolyós foszgénnel reagáltatják [Vanino: Handbuch der präparativen Chemie 11.95 (Verlag von Ferdinand Enke, Stuttgart); Zemplén Géza: Szerves Kémia 351. old. (Tankönyvkiadó 1952)]. További ismert módszer szerint vízmentes alkoholt gázalakú foszgénnel reagál- ?(tatnak, általában szerves bázis, mint katalizátor jelenlétében (pl. dimetilanilin, kinolin, stb.) [Schwytzer: Die Fabrikation pharmazeutischer und chemischtechnischer Produkte 95. aid. (Bertin 1931)}. A fent ismertetett eljárások több olyan hátrányt mutatnak, melyek a nagyüzemi méretekben történő 165025 20 30 megvalósítást körülményessé teszik, illetve megnehezítik. Klórhangyasavmetüészter előállítása esetén jelentős problémát okoz a termék nagy metanol-affinitása, melynek következtében jelentős mennyiségű dimetilkarbonát képződik. A Schwytzer szakkönyvben leírt eljárásnál a klórhangyasavmetüészter mellett mintegy 25% nagyságrendben dimetilkarbonát is jelentkezik, mely egyrészről elválasztási problémákat és többletműveleteket jelent, másrészt pedig a kívánt klórhangyasavészter kitermelését lerontja. Az idézett eljárás további hátránya a hosszú, többnapos reakcióidő. A dimetilkarbonát-képződés háttérbe-szorítása céljából javasolt módszer értelmében cseppfolyós foszgénbe adagolják a metanolt és ilymódon állandó foszgén-felesleget biztosítanak. Az eljárás hátránya, hogy a cseppfolyós foszgénnel való rendkívül körülményes technológia és a foganatosítandó biztonsági intézkedések miatt a nagyüzemi alkalmazás igen nehezen valósítható meg. A foszgén nehezen cseppfolyósítható és a cseppfolyós foszgén igen erősen mérgező. Az ismert eljárások további csoportja értelmében a reakciót vízmentes alkoholban végzik el. E módszer hátránya, hogy a vízmentes alkohol csak mintegy 50%-ig alakítható át klórhangyasavetilészterré. A reakció során képződő sósav ugyanis a közeget megsavanyítja, és így az alkohol a foszgénnel egyre gyengébben reagál, végül a reakció leáll. További telítésnél az adott hőmérsékleti viszonyok mellett a foszgén cseppfolyósán kiválik és a termék feldolgozása során komoly nehézségeket okoz, anélkül,
