165018. lajstromszámú szabadalom • Befogószerkezet lapanyag rögzítésére

3 165018 4 részletesebben is leírjuk és megmagyarázzuk. A raj­zokon a. I..2.és3. áhríík metszetben mutatják be a találmány szerinti megoldásnak megfelelő befogószerkezetet, a fólia c, vagy lapanyag rögzítésének különböző fázisaiban. A 4.és 5. ábrák az ékeket feszítő elemmel együtt mutatják be a befogószerelvényt, az ék peremét kívülről borító ,0 sapkával. A 6. ábra az ék befogadására szolgáló szerkezeti elemet - a befogószerelvényt - metszetben mutatja be, a rögzítés egyik lehetséges módjának megfelelően. A , & 7 ábra az éket befogadó szerkezeti elemnek egy további kiviteti alakját mutatja be metszetrajzban, végül a 8. ábra magának az éknek egy további kiviteli alakját ^o ábrázolja metszetben. Amint az 1.. 2. és 3. ábrákon látható, a befogó­szerelvényt egy vályualakban meghajlított 1 fémlemez képezi, s a vályú két vége befelé hajló 2 szűkületet alkotnak, amely azonban 3 függőleges szakaszban ^ végződik. A fémlemezből így kialakított vályúkat egymástól megfelelő távolságban a sátortető, vagy egyéb szerkezet alsó részét képező vázra csavarokkal, szegecsekkel, vagy más. a célnak megfelelő rögzítés útján lehet felerősíteni. A befogószerelvény vályú- í() alakú nyitott részébe egy hasított ék kerül, amelynek két azonos 4. 5 félrésze van. amelyeket a nyílásba egymás után kell belehelyezni a 6 műanyagfólia, vagy lapanvagnak a vályúba helyezett és behajtott részébe úgy, amint az 1. és 2. ábrán látható. Az ék két ^ lelreszen télül, kifelé derékszögben behajlított 7 perem van kiképezve az ék nyaka pedig a másik félrész belső oldalával párhuzamosan 8 függőlege. felületben folytatódik. A két félrészt a vályuálakú nyílásban úgy helyezzük el, hogy az ék félrészéneK belső szintén 9 függőleges oldalai egymással szemh néznek és a vályuálakú nyílásban hurkosán behajlított fóliát, vagy lapanyagot leszorítják, amikor pedig a fólia megfeszült, a két félrész a vályút alkotó 1 fémlemez 2 szűkületéhez szorul hozzá, amint a 3 ábra i mutatja. A plasztikanyagból készült 4. 5 félrészek profilja - ezt azonban csak az 1. ábrán az 5 félrésszei kapcsolatban látjuk teljes egészében - több szerkezeti elemet foglal magában, amelyeknek megvan a rendel­tetésük. Így az ék 8a nyaka arra szolgál, hogy a -Q vályuálakú nyílásból kiálljon és ennél fogva lehessen az éket kezelni. A nyak teszi lehetővé azt, hogy a fóliát a befogószerkezetben el lehessen helyezni a 2. ábrán látható módon. Az ék 8b vezető felülete a nyak folytatása, amely .^ viszont a 8c függőleges felületben folytatódik. Ennek a kialakítási módnak szerepe az. hogy az éket a 2. ábrán látható pozícióba fel lehessen emelni, majd innen tovább a 3. ábrán látható felső helyzetbe lehessen hozni, amikoris a 8c függőleges felület a befogószerelvény belső felületével párhuzamosan helyezkedik el és így az ék kiemelésekor nem tud kotyogni. Az ék-profil 8d ferde felülete a fémlemez által képzett vályuálakú nyílás 2 szűkületéhez fekszik fel. Az ék-profil a 8 határolófelületben végződik r)t) amely alatt a kifeszített műanyagfólia, vagy egyéb lapanyag van átvezetve, az ék alsó határoló fala mentén, vagy - amint a 3. ábrán látható - az ékprofilt követő szögben behajlítva. Előnyös, ha a 8b vezetőfelület és a 8c függőleges felület találkozásánál egy 8f nyúlványt képezünk ki az éken; ezt a 8t nyúlványt kissé kinagyítva látjuk az 1. ábrán. A csatorna, vagy vályuálakú szelvény alsó belső végeit le is lehet kerekíteni. Ez abból a szempontból előnyös, hogy a kifeszített fóliát nem töri meg. Amikor a műanyag fóliát kifeszítjük, akkor először valamennyi befogószerelvénybe dugjuk annak szélét és csak gyen­gén húzzuk meg, miközben a két 4, 5 félrész alatt átvezetjük. Ha több fóliát alkalmazunk, akkor azokat egymáson átlapolva és a befogószerkezetben megfele­lően vezetve helyezzük el. A fóliát ezután megfe­szítjük úgy, hogy az ékeket beszorítjuk a helyükre -eközben azonban az ékeket a fólia megfeszítésekor :i szükségnek megfelelőét időközönként kissé kilazítjuk •- majd véglegesen beszorítjuk, hnnek megtörtént' után a fólia vagy lapanyag végleges, rögzített hely zetbe kerül, s azt könnyen lehet onnan eltávolítani, vagy megigazítani bármely időben, anélkül, hogy az anyag ezzel károsodna. A fentebb már említett 8f nyúlvány arra szolgál, hogy az ékek beszorítása után ha azok esetleg meglazulnának belekapaszkodjon a befogószerelvény vályuálakú nyílásának megfelelő belső profilrészébe, s így az ék szorítóhatását biztosi tani tudja. Ha viszonylag nagy felületet borító fóliát, vagy egyéb lapanyagot kívánunk kifeszíteni, akkui a kik szítést leghelyesebb úgy végrehajtani, hogy a fóliát illetve lapanyagot az egyes tő-!észítési helyeken feszít­jük ki először. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő ékek vízbehatolás elleni befogást biztosítanak azokon a helyeken is, ahol kél lapot kell egymással rögzíteni anélkül, hogy a belógott fóliák elcsúsznának. Ha azonban kivételesen nagy területet kell a i illával vagy lapaiiyaggal beborítani, akkor egészen - is elhúzódások előadódhatnak, ez természetesen a folia rugalmas anyagi természetéből is ered - közvet­• n okozója pedig a szél. vagy a váltakozóan ébredő feszültségek. Az ilyen kis elhúzódásokat a 3. ábrán látható ékfeszítő segítségével lehet kiküszöbölni, amelynek anyaga lem, vagy valamilyen, a célnak •negfelelő műanyag. A 10 ékfeszitőnek elkes­kenyedő vége ezenkívül egy 11 fejrésze van. A 10 jkleszitot az ék l ' télrésze közé nyomjuk bele. A 8f nyúlvány ilyenk * arra szolgál, hogy az ékfeszítő beillesztése alkalmával az éket a helyén megtartsa. Amint a 4. és 5. ábrákon látjuk, a befogószerel­vényt kívülről egy fröccsöntéssel kialakított 12 sapka födi. A 12 sapkának alsó széle túlnyúlik az ék peremén, majd innen kezdve befelé hajlítva a 14 illesztőfelületben végződik, amely felnyúlik egészen az ék pereméig. Az 1 -5. ábrákon bemutatott befogószerelvény az alkalmazás céljának megfelelően - különböző .nivasból éskülönbó/c" méretekben készíthető el. Az alábbiakban néhány példát mutatunk be erre. \ be logoszei kezei egyik kialakítási módjának i>-gíelelően alumíniumötvözetből álló lemezt alkal­maztunk, melynek szélessége 20 mm, az oldalfal vastagsága 17-18 mm, fenékvastagsága 2,7 mm, mimellett az összeszűkülő nyílást alkotó határoló­felületek 45° -os szögben hajlanak be. A vályualakban kiképzett befogószerelvény szilárdsága akkora, hogy a rugalmas hajlítási nyomaték határértéke 50 kp.

Next

/
Oldalképek
Tartalom