165000. lajstromszámú szabadalom • Eljárás temperöntvények gyártására
5 165000 6 Mindkét esetre nézve tételezzük fel, hogy „Tö.fk. S2-10 MSZ 8282" minőségű temperöntvényt kívánunk gyártani. Ehhez az olvasztókemencében a hagyományos üzemi tapasztalatok alapján vasat olvasztunk. A továbbiakban azután az említett kétféle módszer valamelyikét követhetjük: a) Az első megoldás szerint - esetleg közbenső, homogenizáló kemencében végzett hőntartás után -leöntjük a hasznos öntvényeket, és célszerűen a mechanikai és vegyvizsgálat szokásos próbatestjeivel együtt, a gialitosodas fizikai mérésére való próbatestet (próbatesteket) is. Ez utóbbi próbákat a hasznos öntvények anyagából utólag is kimunkálhatjuk. A laboratóriumban elvégezzük a minősítő vizsgálatokat, többek között a végy vizsgálatot s az ön magába n ismert fizikai módszerrel a kivett próbán (próbákon) az öntöttvas-anyag olvadásának kezdő hőmérsékletet 5 ... 215 C°-al megközelítő hőmérsékleten a teljes grafitosodáshoz szükséges időtartamot. Ezt a grafitosodási vizsgálatot kézenfekvő az öntöttvas fajtérfogatának változása alapján, dilatométerrel végezni. Ha például 1100 C"-on vizsgálunk a fenti táblázatnak megfelelő anyagot, a már említett 18 perc szükséges izzítási időtartamot kapjuk. Ebből minden további nélkül, a táblázatból tudjuk, hogy egy 950 C"-os üzemi izzítás esetén 5 óra 18", azaz kereken 5,5 óra hőntartást kell alkalmaznunk. Ha az általunk vizsgált másik próbaanyag 1100 C°-on 22 perc alatt grafitosodik. azaz y#= 1,22-szer hosszabb idő alatt, mint a táblázat szerinti adag, akkor ebből következik, hogy 950 C°-on 5,5 x 1,22 = 6,/ ora szükséges a leljes grafitosodáshoz. A 950 CG -on tehát 6,7 óra izzítási idővel „garantált temperálhatóságú'' az anyag. — Hasonlóan adódik 900 C°-os izzitási hőmérséklethez a 12,5 x 1,22 = 15.3 óra szükséges izzítási időtartam: stb. Az első megoldás esetében tehát arra szorítkozunk, hogy az egyes adagok grafitosodási hajlamának nagy hőmérsékleten végrehajtott (gyorsított) mérése alapján az üzemi hőmérsékleten esetenként szükséges izzítási időtartamot határozzuk meg. b) A másik megoldás szerint is a hagyományos üzemi tapasztalatok alapján olvasztjuk meg a vasat, amelyet célszerűen egy külön homogenizáló kemencében - hőntartunk. A vasból a megolvadás és a leöntés kozott mintát veszünk, a szokásos egyéb próbákkal együtt, s a találmányunk szerint az olvadáspontot 5 ... 215 C"-al megközelítő nagy hőmérsékleten (például dilatométerrel) meghatározzuk az ezen a hőmérsékleten szükséges grafitosító izzítás időtartamát. Példánkban tételezzük fel, hogy 1100 C°-ra ismét 22 percet kaptunk, azaz, hogy az előirányzottnál ismét 1,22-szeres izzítási időre van szükség. Az automatizált tömeggyártás azonban ezúttal megköveteli, hogy a 950 Cc-on végzendő 5,5 órás izzítási időtartamon ne változtassunk. Garantált temperálhatóságú nyers öntvényhez ebben az esetben úgy A kiadásért felel: a Közgazi juthatunk, hogy a vizsgálat eredménye alapján a még olvadt fürdő összetételét módosítjuk (szabályozzuk) a követelményeknek megfelelően. Az időközben ugyancsak elvégzett vegyvizsgálat eredményét és a grafítoso-5 dást segítő elemek hatását ismerve, ez minden további nélkül lehetséges. Tudjuk például, hogy 0,1% Si hozzáadása a fürdőhöz (az egyébként szóbajöhető összetételi határok között) jó közelítéssel egy 0,8-es szorzófaktor szerint gyorsítja a grafitosodást. (A 0,2% , 0 Si tehát 0,8 2 = 0,64 szerint stb.). Esetünkben < ^-szeres gyorsítást kell elérnünk (= 0.82), vagvis kereken 0,1% Si pótlólagos adagolásáról te, kell leöntés előtt gondoskodnunk Amennyiben a vegyelemzes eredményéből úgy látszana, hogy ez az adagolás már más szempontból veszélyezteti a minőséget, például a grafitos kristályosodás veszélye jelentkezne, akkor másik grafitosító hatású ötvözővel 20 végezzük az adag vegyi öszetételének beállítását (visszaszabályozását). A vázolt gyártásmód tömeggyártás esetén különösen nagy további előnye, hogy az eddiginél jóval tágabbak lehetnek az üzemi technológiában elő-25 írandó összetételi határok, s hogy a gyártmány ennek ellenére mindig megbízhatóan lesz jó. Ha különböző adagokból származó öntvények keverednek, akkor az a) szerinti megoldás esetében a leglassabban grafitosodó adag adatait kell mérvadónak 3( tekinteni. A b) esetben viszont mereven tarthatók a technológiai paraméterek, mert előzőleg minden egyes adagot azonos temperálhatóságúra szabályoztunk vissza. Annak sincsen végül akadálya, hogy az adag 35 összetételét a b) megoldás szerint készítjük, de az újabb próbák felhasználásával, az a), megoldás alapján szükség szerint mégis korrigáljuk az izzítási paramétereket. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás temperöntvényeknek megolvasztással, öntéssel, valamint lágyítással történő előállítására, 45 azzal jellemezve, hogy a megolvasztás és az öntés között, és/vagy az öntés és a lágyítás között kivett mintát az anyag olvadásának kezdő hőmérsékletét 5 ... 215 C°-al megközelítő hőmérsékleten izzítjuk, miközben a minta grafitosodásának befejezéséig 50 szükséges időtartamot fizikai módszerrel mérjük, majd a teljes adag üzemi hőmérsékleten szükséges izzítási időtartamát önmagában ugyancsak ismert módszerrel, extrapolálással határozzuk meg, s az olvadék összetételét és/vagy a lágyítás technológiai 55 paramétereit visszaszabályozzuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy a minta grafitosodásának előrehaladását (azaz a grafitosodás befejeződéséig eltelt időtartamot) az anyag fajtérfogatának változása alapján, dilatomé-50 térrel mérjük. li és Jogi Könyvkiadó igazgatója 750279, OTH, Budapest
