165000. lajstromszámú szabadalom • Eljárás temperöntvények gyártására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bedientes napia 1969. VI. 10. (VA-131 1) ORSZÁGOS Közzététel napja 1973 X. 27, TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent 1976. IV. 15. 165000 Nemzetközi osztályozás: C 21 d 5/06 C 21 d 5/14 c»Italai" dr. KuchsEnk oki. kohómérnök 60'/?, Gergely Márton oki. gépészmérnök 20'?, Verő Balázs oki. kohómérnök 20%, Budapest Tulaidnnn«; Vasipari Kutató Intézet Budapest Eljárás temperöntvények gyártására A találmány tárgya egy eljárás temperöntvények gyártására. Az un. „fekete" temperöntvényeket közel eutektikus összetételű öntöttvasból készítik. Ötvozőit, főleg a szilícium, foszfor- és mangántartalmúkat úgy választják meg. hogy az öntvény fehéren (karbidosan) dermedjen ugyan, a karbidos fázisai azonban lehetőleg kevéssé legyenek stabilisak. A nyers, karbidos öntvény kemény és rideg, gyakorlati célra ebben az állapotában nem használható. Felhasználás élőit ezért az öntvényeket hőkezelik: a hőkezeléssel a karbidokat femes vassá és temperszénné alakítják át. Az öntvények kristályosodási és átalakulási folyamatai rendkívül bonyolultak, s a több mint fél évszázados kutatómunka ellenére ma sem tisztázottak minden részletükben A fontosabb ismereteket azonban számos összefoglaló kézikönyvben megtalálhatjuk (pl. Verő J.: „Az ipart vasötvözetek metallográfiája", a Vaskohászati Enciklopédia IX '2 kötete. Akadémiai Kiadó Budapest, 1964: E. Piwowarsky: „Hochwertiges Gusseisen, Grauguss", 2. kiad., Springer. Berlin-Gottingen-Heidelberg. 1958, „Malleable Iron Castings", Malleable Founders Society, Cleveland, Ohio! f.SA. 1960. stb.). Az üzemi gyártástechnológiák túlnyomórészt a sok évtizedes tapasztalatokon alapulnak, sok bizonytalansággal küzdenek, s eredeti állapotukban kevéssé alkalmasak a valóban korszerű, nagyüzemi gyártás megvalósítására. A temperöntvények gyártásának főbb szakaszait, s a leimerülő problémák lényegét a következők szerint tekinthetjük át: 165000 10 2C 2b 3(. a) A temperöntvények öntöttvas alapanyagát többnyire aknás, un. kupoiókemencében olvasztják meg. Az egyik legnagyobb nehézség itt az, hogy aknás kemencében igen nehéz a szigorú előírásoknak pontosan megfelelő vegyi összetételű öntöttvasat készíteni. A nagy teljesítményű, korszerű temperöntodékben ezért újabban a vasat kupoiókemencében olvasztják ugyan meg, de innen egy másik, homogenizáló kemencébe öntik át. Míg ez utóbbi kemencében hőntartják a vasat, az összetételét laboratóriumban elemzik, szükség szerint korrigálják, s csak ezután öntik le belőle a hasznos öntvényeket (duplex eljárás). b) A nyers öntvényeket általában két lépcsőben hőkezelik: az első lépcsőben, viszonylag nagy hőmérsékleten az eutektikus karbidokat, a periitpont korúh hőmérsékleten - a hőkezelés második lépcsőjében - az eutektoidos cementitet bontják el. A jól hőkezelt, klasszikus (fekete) temperöntvény végső szövetszerkezete terntbe ágyazott temperszén-csomókból áll. Az újabban terjedő perlites temperöntvény annyiban különbözik a klasszikustól, hogy a temperálás második lépcsője elmarad. - A gyártás nehézsége, hogy a karbidok meglehetősen lassan bomlanak, az öntvénvek lassan grafitosodnak: nem ritkák, a több napig tartó izzitási idők. A gyártás gazdaságossága érdekében a minél rövidebb ideig tartó izzításra kell törekedni. Egyrészt tehát úgy kell megválasztani az öntvény összetételét, hogy temperáláskor minél gyorsabban grafitosodjék, de természetesen ennek ellenére teljesen karbidosan kristályosod-