164962. lajstromszámú szabadalom • Szerves ónvegyületeket tartalmazó féregirtó és inszekticid kompoziciók

164962 3 lium-diizopropil-ditiofoszfát helyett azonban 8,4 g kálium-diizobutil-ditiofoszfátot alkalmazunk. így a III képletű terméket kapjuk. Az I táblázatban felsorolt vegyületeket az 1. példában ismertetett módon állítjuk elő a megfelelő kiindulási vegyületeket használva. I táblázat Példaszám Képletszám 3. ÍV 4. V 5. VI 6. VII 7. VIII Inszekticid hatás vizsgálata Az alábbi rovarokkal végzünk kísérleteket a találmány szerinti féregirtó és inszekticid hatású szerek hatékonyságának vizsgálata céljából. 1 Házilégy (HF) - Musca domestica (Linn.) 2 Mezei poloska (LB) — Lygus hesperus (Knight) 3 Fekete levéltetű (BA) — Aphis fabae (Scop.) 4 Takácsatka (2—SM) - Tetranychus urticae (Koch) 5 Estigmene acrea (SMC) (Drury) 6 Spodoptera exigua (BAW) (Hubner) 7 Heliothis virescens (TBW) (Fabricius) A rovar megnevezése után közvetlenül zárójelben megadott rövidítéseket használjuk a későbbiek során a táblázatokban a rovarfajták megjelölésére. A megfelelő oldószerben oldott hatóanyag oldatának aliquot részét 0,002% Sponto 221 márkanevű nedvesítőszert (alkil-fenol-polioxiéterek és szerves szulfonátok keveréke) tartalmazó vízzel felhígítjuk. A hatóanyagok kísérleti koncentrációja 0,1% alatti érték és az 50%-os elpusztítási arány (LD50 érték) eléréséhez szükséges koncentráció között mozog. 10 egy hónapos mezei poloska-lárvát helyezünk egyik lapján celofánnal míg másik lapján textilhálóval ellátott, kartonpapírból készült hengeres kasba. A vizsgálni kívánt hatóanyagok koncentrációja az 50%-os elpusztítási arány eléréséhez szükséges koncentráció és 0,05% alatti érték között mozog. A vizsgálni kívánt egyes vegyületek vizes szuszpenzióját a textilhálón át közvetlenül az elpusztítani kívánt rovarokra permetezzük kézi permetező pisztollyal. Az egyes esetekben a százalékos elhullási arányt 72 óra után vizsgáljuk, és a hatóanyag vizes permetező szuszpenzióban mért %-os koncentrációjában kifejezett LD so értékeket a II táblázatban adjuk meg az „LB" jelöléssel jelzett oszlopban. A házilégy elleni hatékonyság vizsgálatára elkészítjük a vizsgálni kívánt hatóanyag 0,1 súly%-os törzsoldatát megfelelő oldószerrel. Az így kapott oldat aliqout részeit elegyítjük 1 ml aceton-földimogyoróolaj-oldattal üvegből készült Petri-csészében, és a kapott elegyet megszáradni hagyjuk. Az aliquot részek nagyságát úgy választjuk meg, hogy az egyes Petri-csészékben a hatóanyag koncentrációja 100 jug és az 50%-os elhullási arányhoz szükséges koncent-4 ráció között legyen. A Petri-csészéket ezt követően kartonpapírból készült hengeres kasban helyezzük el, a kas fenekét celofánnal lezárjuk, és a tetejét textilhálóval látjuk el. Ezután 25 nőstény házilegyet he-5 lyezünk a kasba, és 48 óra múlva megszámoljuk a %-os elhullási arányt. Az LD50

értékét 25 nőstény légyre vonatkoztatva /ig-ban adjuk meg a II táblázatban a „HF" jelöléssel jelzett oszlopban. A vizsgálni kívánt vegyületet alkalmas oldószerben 10 feloldjuk, és a kapott oldatot 0,1%-os koncentrációjúra hígítjuk 0,015% Sponto 221 márkanevű nedvesítőszert tartalmazó vízzel. Keserű sóska (Rumex obtusifolius) növény csokorba fogott leveleit 10 másodpercre a kísérleti oldatba mártjuk, majd 15 megszáradni hagyjuk. Ha megszáradt, akkor az így kezelt csokrot megnedvesített szűrőpapírból kivágott 9 cm átmérőjű korongot tartalmazó Petri-csészébe helyezzük. Ezután a csokron 5 harmadik lárvaállapotú Estigmene acrea-lárvát helyezünk el. Az elhullási 20 arányt 72 óra múltán vizsgáljuk meg. A kísérleti koncentrációk 0,1% alatti érték és az 50%-os elhullási arány eléréséhez szükséges koncentráció között mozognak. Az utóbbi koncentrációt adjuk meg LD50 értékként a vizsgáira kívánt hatóanyagra. 25 Gyapotmag-bagolylepke (Heliothis armigera), Spodoptera exigua és Heliothis virescens elleni hatékonyság vizsgálata megegyezik a fentebb ismertetett módszerrel, azzal a különbséggel, hogy keserű sóska helyett kísérleti növényként salátát (Lactuca sativa) 30 használunk. Az I általános képletű vegyületek hatásosnak bizonyulnak takácsatka (2—SM) [Tetranychus uricae, (Koch)] irtására is. Gazdanövényként babot (Phaseolus sp.) használunk, és a gazdanövényt 50—75 35 különböző korú atkával fertőzzük meg. A fertőzés után 24 órával a hatóanyag vizes szuszpenziójával a gazdanövényt a szuszpenzió lefolyásának pontjáig permetezzük. A kísérleti koncentrációk 0,05% körüli érték és az 50%-os lehullási arány eléréséhez szükséges 40 érték között mozognak. Az így végzett kísérletben kapott értékeket a II táblázatban „2—SM—PE" és „2-SM—peték" jelöléssel jelzett oszlopokban adjuk meg. Az I általános képletű vegyületek hatékonyak to-45 vábbá fekete levéltetűvel (Aphis fabae Scop.) szemben kontakt úton. A takácsatka elleni hatás vizsgálatára ismertetett kísérletet megismételjük azzal a különbséggel, hogy gazdanövényként sarkantyúvirág (Tropaleum sp.) mintegy 50—75 mm hosszúságra le-50 vágott szárait használjuk. A kapott LD50

értékeket a 11 táblázatban a „BA" jelöléssel jelzett oszlopban adjuk meg. Az I általános képletű vegyületek ismert módon az általános gyakorlatban használt inszekticid és féreg-55 irtó hatású készítményekké dolgozhatók fel. így előállíthatók hatóanyagként I általános képletű vegyületeket tartalmazó emulziók, szuszpenziók, oldatok, porkészítmények és aeroszolok. Általában ezek a készítmények a hatóanyagon kívül a peszticid hatású 60 készítmények előállítására általában használt hordo-2