164938. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pirrolidilidén-, piperidilidén- és hexahidroazepinilidén-karbamid származékok előállítására

11 164938 12 11. példa l-(2,6-Dimetü-fenil)-3-(l-etil-2-pirrolidilidén)-karbamid. 7,43 g (0,05 mól) l-etil-2-lmino-pirrolldin-hidrokloridból a 10. példában leirt módon felszabadítjuk a bázist. Az 5,6 g (0,05 mól) l-etil-2-iminopirrolidint tartalmazó benzolos oldathoz 7,35 g (0, 05 mól) 2, 6-dimetü-fenilizocianát vízmentes benzollal készitett oldatát adjuk. A reakcióelegyet 1,75 órán át szobahó'mérsékleten keverjük, majd az oldószert vákuumban lepároljuk. Az olajos maradékot etilacetáttal eldörzsöljük, és az elegyet lehűtjük. 120-122 C°-on olvadó szilárd l-(2,6-dimetil-fenil) -3-(l-etil-2-pirrolidilidén)-karbamidot kapunk. A termék acetonos átkristályositás után 121-123 C°-on olvad. 12. példa 1- (2,6-Dimetil-fenll)-3-(l,5-dimetil-2-pirroltdilidén)-karbamid. 6,75 g (0,0337 mól) 1, 5-dimetil-2-imino-pirrolidin-fluoroborátből a 10. példában leirt módon felszabadítjuk a bázist. A szabad bázist tartalmazó benzolos oldathoz 4, 96 g (0, 0337 mól) 2, 6-dime til --fenilizocianát vízmentes benzollal készitett oldatát adjuk. A reakcióelegyet 2 órán át keverjük, majd az oldószert vákuumban lepároljuk. Az olajos maradék állás közben kristályosodik. Etilacetátos átkristályositás után 120-122 C°-on olvadó l-(2,6--dimetil-fenil)-3-(l ,5-dimetil-2-pirrolodilidén) -karb amidot kapunk. 13. példa l-(3-klór-fenil)-3-(l,5-dimetil-2-pirrolidilidén)karbamid. 6,75 g (0,0337 mól) 1, 5-dimetil-2-imino-pirrolidin-fluoroborátból a 10. példában leirt módon felszabadítjuk a bázist. A szabad bázist tartalmazó benzolos oldathoz 5,16 g (0, 0337 mól) m-klór-feniltzoclanát vízmentes benzollal készített oldatát adjuk. A reakcióelegyet 2 órán át keverjük, majd az oldószert vákuumban lepároljuk. Maradékként 129-130 C°-on olvadó szilárd l-(3-klór-fenll)-3--(1, 5-dlmetil-2-pirrolidilidén)-karbamidot kapunk. A termék olvadáspontja etilacetátos átkristályositás után nem változik. 14^_példa E példában általános eljárást közlünk az (V) általános képletü savaddiciós sók előállítására. Első lépésben a megfelelő fluoroborátokat állitjuk elő, amelyekből egyszerű eljárással állithatők elő más sók. 113,55 g (0,80 mól) bórtrlfluorid-éterát és 55,52 g (0,60-mől) epiklórbidrin vizmentes éterben végrehajtott reakciójával j_ Meerwein és munkatársai: Ann. 641,1 (1961)] trietil-oxónium-fluoroborátot állítunk elő. Az olajos-kristályos anyagot friss vizmentes éterrel, dekantálással mossuk, majd vizmentes metilénkloridban oldjuk, és az oldathoz 0,60 mól (VI) általános képletü 2-pirroiidon- vagy 2-piperidon-vegyllletet adunk - ahol n, R és R, jelentése a fenti. A reakclőelegyet a reakciósebességtől függően körülbelül 2-17 órán át keverjük, majd az elegybe ammóniát vezetünk. Az ammóniaadagolás sebességét ugy szabályozzuk, hogy a reakcióelegy az addició során felszabaduló reakcióhő következtében állandó forrásban legyen. Az addíciós reakció lezajlása után az elegy a további ammónia beadagolásakor lehűl. A reakcióelegyet a reakció lezajlásáig szobahőmérsékleten keverjük, majd az ammónia fölöslegét és az oldószert vákuumban lepároljuk. A kapott 2-imlno-plrrolidinvagy 2-imlno-ptperidin-fluoroborátot ezután elkülönítjük, majd megfelelő oldószerből végzett átkristályositással tisztítjuk. A fluoroborát-sókból erős lúggal, például 10-50%-os nátrlumhidroxi-oldattal felszabadithatjuk a bázist, a bázist szerves oldószerbe, például éterbe, benzolba, metilénklorldba stb. extrahálhatjuk, majd a szabad bázisból Ismert módon egyéb ásványi vagy szerves savakkal képezett sókat állíthatunk elő. A fenti eljárást az (E) reakcióvázlaton szemléltetjük. A képletekben R, R^ és n jelentése a korábbiakban megadott. A fenti eljárással állithatjuk elő például az 5. táblázatban felsorolt (V) általános képletü sókat. 5. táblázat R Rl HX Op. C° tiMe-HBF„ 4 109-111 ll-Me-HCl 186-189x HEt-HCl 181-185 H-n-Bu-HOgSNH-C.H., n 11 110-114,5 HBz-HBF, 4 112-114 HBz-HCl 203-204x Me-Me-HBF, 4 100-102 HMe-HCl XX vegyületet R. . Org. Chern. Kwok és 32, 738 munkatárs (1967) J ai Írták le A vegyületet J. Renault irta le [Ann. Chim. (Paris) 10, 135 (1955)], 15. példa l-Fenil-3-(l-metil-2-piperldllidén)-karbamid. 50 7,43 g (0,05 mól) 2-imlno-l-metll-piperidin-hld-roklorldot kevés vízben szuszpendálunk, a szuszpenzióhoz 5 ml 50%-os nátriumhidroxld-oldatot adunk, majd a felszabadult 2-lmlno-l-metll-piperidint. benzollal extraháljuk. A benzolos oldatot 55 káliumkarbonát fölött szárítjuk, majd az oldatba szobahőmérsékleten, keverés közben 5,96g (0,05 mól) fenilizocianát vizmentes benzollal készitett oldatát csepegtetjük. Az elegy megzavarosodlk, majd szilárd csapadék válik ki az oldatból. A reak-60 cióelegyet éjszakán át (körülbelül 17 óráig) szobahőmérsékleten keverjük majd a szilárd anyagot (op.: 145-158 C ) kiszűrjük. A szürletet vákuumban szárazra pároljuk; ekkor további mennyiségű szilárd terméket kapunk. A szilárd termékeket egye-65 sitjük és metanolból többször átkristályositjuk. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 o