164921. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hő- és elektrostabil öblítőfolyadék adalék előállítására

3 164921 4 la belép a króm koordinációs szférájába és a komp­lex vegyületben az oxidált lignoszulfonátmolekula karbonil- vagy más oxigéntartalmú csoportjai ré­vén aközponti krőmatomhoz kapcsolódik. A három-5 értékű króm és a lignoszulfonátligandok koordiná­lásánál az utóbbi legalább tizszeres feleslegben kell legyen a króm-ionhoz képest. A találmányunk szerinti reakció lejátszódása után — Hooppler-féle viszkoziméteren — jelentős 10 viszkozitásemelkedést állapítottunk meg, ami a fém-lignoszulfonát polimerizáciő utján bekövetke­ző molekulasúly növekedésének eredménye. A kap­csolódás a fenolos és aldehides gyökökön történik. A találmányunk szerinti eljárással a ligninszul-15 fonsavnak olyan szulfit- és szulfát-szegény króm­vas komplex vegyületét állítottuk elő, amelyben az Fe^tulnyomórésze nem ionos állapotban van jelen. A ligninszulfosav szárazanyagtartalmára számított nátriumdikromát mennyisége legalább 8%, legfel-20 jebb pedig 30%. A dikromát túlzott feleslege azért kerülendő, mert oldhatatlan krómlignoszulfonátgél­képződést eredményezhet. Az említett tulajdonságokra kedvezőtlen hatást gyakorol a hőmérséklet emelkedése, valamint a kő­zetekből illetve rétegvizekből az öbütőfolyadékba kerülő különböző elektrolitok. Mindkét hatás az anyagszuszpenzió koagulálásában jelentkezik, mi­nek következtében mind afolyási, mind pedig a viz­tartóképességi mutatók leromlanak, vagyis az öb­litőfolyadék mélyfúrási célra alkalmatlanná válik. Az emiitett tulajdonságok kedvezőtlen változásá­nak megelőzésére a kőolajfurás-technikában már régóta foglalkoznak különböző hő- és elektrolitsta­bil diszpergálőszerek alkalmazásával. Más szóval olyan különleges összetételűöblitőfolyadékok össze­állítására törekszenek, amelyek az előzőekben kö­zölt behatások ellenére is a jó tulajdonságaikat meg­tartják, illetve csak kevéssé változtatják. Az öblitőfolyadék-adalékként javasolták a disz­pergálő hatású ligninszulfosav at tartalmazó szulfit­lug-készitményeket, például a 2 491 437 számú USA szabadalomban leirt módon. Hasonlóképpen ismeretesek olyan eljárások is, amelyek a ügnoszulfonátok hatását oxidálószerek­kel, mint hidrogénperoxiddal, káliumpermanganát­tal, nátrium és káliumdikromáttal, illetve kromát­tal, salétromsavval, klórral vagy ózonnal való ke­zeléssel, fémsók adagolásával fokozzák. Ilyen eljárást ismertet az 1 183 874 számú NSzK szabadalmi leírás, amely szerint krómlignoszulfát és lignit lúgos közegben előállított elegye képezi az öblitőfolyadek-segedanyagot. Itt emlithetök meg a 3 087 923 és 3 095 409 számú USA szabadalmi le­írások is, amelyeknél a lignoszulfonátnak, Fe, AI, Cr vagy Cu sókkal képezett vegyületét alkalmazzák. Az igy gyártott termékekkel azonban nem küszö­bölhető ki az, hogy a melegedési idő és hőmérsék­let növekedés hatására az öblitőfolyadék viszkozi­tása erősen változzon. Megállapítható tehát, hogy a vas-, krőm-lignoszulfonát hatékonysága nagymér­tékben függ az előkezeléstől, továbbá az előállítás egyéb körülményeitől, valamint a gyártáshoz fel­használt alapanyag tulajdonságaitól. Találmányunkban a vas-, króm-, lignoszulfonát­adalékanyag olyan előállítási módszerét valósítot­tuk meg, amely a káros hatás kiküszöbölését tette lehetővé. Azt találtuk, hogy az említett kedvezőtlen tulaj­donságok kiküszöbölhetők és a lignoszulfonátokből a korábblaknál jóval hőállóbb és elektrostabilabb készítmény állítható elő, ha 10-20%Ugnin-szulfon­savat tartalmazó szulfitlugot, alkáliföldfémek hid­roxid-vegyületével például Ca(OH)2~vel kezelve a szabad szulfit- és szulfát-csoportok jelentős részét oldhatatlan csapadék alakjában leválasztjuk és el­távolítjuk. Ezután a lignin-szulfonsavra számított legalább 10% alkálidikromáttal oxidáljuk, majd 50-90° C-os, savas közegben a kalcium-ionokat sztö­chiometrikus mennyiségű vasszulfát hozzáadásával leválasztjuk, és ezt követően az oldatot célszerűen porlasztószáritás utján szárítjuk. A vegyi folyamat során azt tapasztaltuk, hogy az előkezeléssel eltávolítható a szulfocsoportok jelen­tős része, majd az ezt követő oxidáció hatására karbonil- és aldehid-csoportok keletkeznek. A két komponens (ügnoszulfonát és krómvegyü­let) reakciójánál az oxidált ügnoszulfonát-moleku-1. példa A kálciumbiszulfitos cellulóz feltárásából szár­mazó 8-12% szárazanyagtartalmu úgynevezett hasz­nált szulfitlugot 45 m -nyi mennyiségű 60-70°C-on 400 kg mészhidráttal pH = 7-ig semlegesítjük. Az Ulepités után elkülönült kalciumszulfit-kalciumszul­fát-csapadékot eltávolítjuk, majd a szulfit-és szul­fátszegény tiszta kálciumlignoszulfonát oldatot, amely szabad szulfit- és szulfát-csoportot már nem tartalmaz, 80°C-ra felmelegítve, állandó keverés közben 166 kg nátriumdikromát: és 300 kg kénsav oldatával oxidáljuk. 1-3 órai erős keverés után 630 kg vasszulfátnak 25%-osnál nem hígabb vizes olda­tát folyatjuk hozzá. Az oldatban levő oxidált króm­ferrolignoszulfonáttól ujabb ülepítéssel elválasztjuk az elkülönült kálciumszulfátcsapadékot. A tiszta ol­datot yákuumbesűritő rendszerben 48-53% száraz­anyagtartalomig töményitjük. 2. példa 30-50% szárazanyagtartalmu és 1. példa szerint szulfit- és szulfát-mentesitettszulfitlug-készitmény 7m3-éhez 70-75°C-on állandó, erős keverés mel­lett 170 kg nátriumdikromátot és annyi 98%-os kén­savat adagolunk, hogy a pH érték 5 alá ne csökken­jen. Ezt követően 80-85°C-on 580-620 kg vasszul­fátot adagolunk tömény oldat formájában és 2-3 órai erőteljes keverés után centrifuga készüléken vagy ülepítéssel másodszor is elkülönítjük a leváló szul­fát-csapadékot. A szirup-konzisztenciájú készít­ményt ezt követően porlasztó-szárítóberendezésben szárítva szilárd alakban nyerjük ki. A találmányunk szerinti eljárással előállított ada­lékanyag segítségével olyan különleges összetételű öblitőfolyadékokat lehet előállítani, amely a külön­böző behatások ellenére is jő tulajdonságaikat meg­tartják, illetve kevéssé változtatják. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom