164908. lajstromszámú szabadalom • Eljárás triciklikus iminek előállítására
164908 11 12 6,2 g l-klőr-N-(2-dimetilaminoetil)-10,ll-dihidro-5H-dibenzojä,d]ciklohepten-5-irnint 0,5 g redukált platinaoxid jelenlétében 100 ml ecetsavban szobahőmérsékleten normál nyomáson hidrogénezünk. Az elméleti hidrogén-mennyiség felvétele után a hidrogénezést abbahagyjuk. A reakciőelegyet leszűrjük és a szürletet bepároljuk. A visszamaradó N'-(l-klór-10,ll-dibidro-5H-dibenzo[á,d]cikloheptén-5-il)-N,N-dimetil-etiléndiamint dloxános sósav-oldattal kristályos dihidrokloriddá alakitjuk, mely aceton-metanol elegyből való átkristályositás után 198-201 C°-on olvad. A 3. példa szerinti eljárással analóg módon többek között: N'-(3-klór-10,ll-dihidro-5H-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-il)-N, N-dimetil-etiléndiaminból 3-klór-N-(2-dimetilaminoetil)-10,11 -dihidro- 5H-dibenzo-[a,d]cikloheptén-5-imint (op.: 212-214 C°, hidroklorid, a keverékben levő fő-izomer); N'-(1,3-diklor-10.il -dihidro-5H-dibenzo|a,d]cikloheptén-5-il)-N, N-dimetil-etiléndiaminból 1,3-diklőr-N-(2-dimetilaminoetil)-10,ll-dihidro-5H-dibenzo§,d]cikloheptén-5-imint (op.: 209-211 C°, dihidroklorid, transz-izomer); N' -(3-cián-10, ll-dihidro-5H-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-il)-N, N-dimetil-etiléndiaminból 3-cián-N-(2--dimetilamlnoe til)-10,11-dihidro-5H-dibenzo[a,dj-cikloheptén-5-imint (op.: 242-244 C°, hidroklorid, transz-izomer); N' -(10,11-dihidro-5H-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-il)-N, N-dimetil-etiléndiaminból N-(2-dimetilaminoetil)-10,11-dihidro-5H-dibenzo[a,d]|cikloheptén-5--imint (op.: 188-190 C°, oxalát); N'-(10,11-dihidro-5H-dibenzo|á,d]cikloheptén-5-il)-N,N-dietil-etilén-diaminból N-(2-dimetilaminoetil)-10,ll-dihidro-5H-dibenzo[a,d]cikloheptén-5--imint (op.: 130-132 C°, oxalát) állitunk elő. 4. példa a) 5,15 g 5H-dibenzo|á,d]cikloheptén-5-ont 2 órán át 5,75 g pirokatechinfoszfortrikloriddal 100 C°-on melegitünk. A kapott olajos 5,5-diklór-dibenzo|a,d]cikloheptént 30 ml benzolban felvesszük és szobahőmérsékleten 8,8 g N,N-dimetilaminoetilaminnal cseppenként elegyitjük. A reakcióelegyet 3 órán át keverjük, majd 100 ml metilénkloriddal higitjuk, vizzel mossuk és bepároljuk. A maradékot éterben felvesszük és 3 n kénsavval kétszer mossuk. A vizes fázisokat egyesitjük, telitett nátriumkarbonát-oldattal azonnal meglugositjuk és éterrel extraháljuk. Az éteres extraktokat száritjuk és vákuumban bepároljuk. A visszamaradó N- (2 -d i metilaminoetil)- 5 H- dibenzo|a, djcikloheptén-5-imint acetonban oldjuk és az oldathoz oxálsavat adunk. A kapott oxalát aceton-metanol elegyből való átkristályositás után 177-179 C°-on olvad. Kitermelés: 4,1 g (45%). b) 1,7 g molibdénhexafluoridot 30 ml metilénkloridban oldunk és az oldatot 0 C°-ra hűtjük. Az oldatba 5 percen át enyhe áramban bórtrifluoridot vezetünk. A -15 C°-ra hűtött oldathoz 5 g l-klór-10,lÍ-dihidro-5H-dibenzo|a,d]cikloheptén-5--onnak 15 ml metilénkloriddal képezett oldatát csepegtetjük. Az adagolás befejeződése után az oldatot 3 órán át szobahőmérsékleten keverjük. A bepárlás után visszamaradó l-klór-5,5-difluor-10, Hrdihidro-5H-dibenzoIa,d]cikloheptént 20 ml tetrahidrofuránban oldjuk. Az oldatot 0 C°-on 8,8 g N-, N-dimetil-aminoetilamin és 25 ml benzol oldatához csepegtetjük. A reakciőelegyet 12 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd nátriumkarbonátoldattal . kirázzuk. A reakcióelegy lúgos részét 3 n sósavval extraháljuk és nátriumkarbonát-oldattal meglugositjuk. A kapott l-klór-N-(2-dimetilaminoetil)-10,ll-dihidro-5H-dibenzoja,d]cikloheptén-5--imint éterrel extraháljuk, nátriumszulfát felett száritjuk és bepároljuk. A maradékot 20-szoros mennyiségű semleges aluminiumoxidon (aktivitási fok II) történő adszorpcióval és benzolos eluálással tisztitjuk, majd acetonban oldjuk és az oxalátot oxálsavval kicsapjuk. A kiváló oxalát 187-189 C°-on olvad. Kitermelés: 0,2 g (3%). A 4a) és 4b) példában ismertetett eljárással analóg módon többek között 3-klór-5,5-difluor-10, ll-dihidro-5H-dibenzoja,d]ciklohepténből és dimetilaminoetilaminből 3 klőr-N-(2-dimetilaminoetil)-10,11 -dihidro- 5H-dibenzo ja, djcikloheptén- 5- imint (op.: 212-214 C°, hidroklorid, a keverékben levő fő-izomer); l,3-diklőr-5,5-difluor-10,ll-dihidro-5H-dibenzo-[a.djciklohepténbőlés dimetilaminoetilaminból 1,3--diklór-N-(2-dimetilaminoetil)-10,ll-dihidro-5H-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-imint (op.: 209-211 C°, dihidroklorid, transz-izomer); 5,5-difluor-10,11 -dihidro- 5H-dibenzo|a, djciklohepténből és dimetilaminoetilaminból N-(2-dimetilaminoetil)-10,11 -dihidro- 5H-dibenzo^,d]cikloheptén-5-imint (op.: 188-190 C°, oxalát); 5,5-difluor-10, ll-dihidro-5H-dibenzo|ä,d]ciklohepténből és dietilaminoetilaminból N-(2-dietilaminoetil)-10,ll-dihidro-5H-dibenzo^,d]cikloheptén-5--imint (op.: 130-132 C°, oxalát) állitunk elő. 5. példa 330 mg l-klór-N-(2-dimetilaminoetil)-10,ll-dihidro-5H-dibenzo[i, djcikloheptén-5-imin-N-oxidot 5 ml benzolban keverés közben lassan 275 mg foszfortrikloridnak 2 ml benzollal készitett oldatához csepegtetünk. Az oldatot 1 órán át szobahőmérsékleten keverjük. A reakciőelegyet vizes nátriumkarbonát-oldathoz adjuk keverés közben és éterrel háromszor extraháljuk. Az egyesitett éteres extraktokat nátriumszulfát felett száritjuk és bepároljuk. A visszamaradó l-klór-N-(2-dimetilaminoetil)-10,ll-dihidro-5H-dibenzo[á, djcikloheptén -5-imint acetonban oldjuk és az oldathozoxálsavat 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6
