164897. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szövés nélküli textilia, főleg nagy súlykiszerelésű textilia előállítására

SZABADALMI 164897 MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY A^^^^b. Nemzetközi osztály: fgf A bejelentés napja: 1972. VIII. 28. (GA-1111) A közzététet napja: 1973. XII. 28. D 04 hl/46 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1975. XI. 29. Feltaláló: EGRY Tamás mérnök, Győr Szabadalmas: GRABOPLAST Győri Pamutszövő és Műbó'rgyár, Győr Eljárás és berendezés szövés nélküli textília, főleg nagy súly kiszerelésű textília előállítására 1 A találmány szövés nélküli (non wowen) textília előállítására vonatkozó eljárás és berendezés, mely főleg nagy súlykiszerelésű vliesek gyártására alkalmas. A szövés nélküli textíliák előállítására a modern gyáriparban különböző módszerek alakultak ki, 5 annak függvényében, hogy a textilterméket milyen célra kívánták felhasználni. Általában az eldobható - tehát felhasználásra csak egyszer kerülő -, nem-szőtt textíliák gyártásánál az aerodinamikai elveken alapuló eljárásokat és berende- 10 zéseket alkalmazták, míg tartós fogyasztási cikkeknél, az un. vlies-kelmék előállításánál kártolt eljárásból indultak ki. A vlies alkalmazásának nagyon jelentős területe a bőrök helyettesítésére irányuló termékek előállítása, 15 ahol a vlies-hasíték mint hordozó jön számításba. Abban az esetben, ha a cél a bőr helyettesítése, érthető, hogy a nem-szőtt vlies végső befejező műveletei a bőripari technológiát közelítik meg, hisz a kész terméknek külső megjelenésében, alkalmazása- 20 ból eredő fizikai-mechanikai követelmények vonatkozásában ezeket a kívánalmakat kell elsődlegesen kielégítenie. Ekkor lép előtérbe a nagy súlykiszerelésű vlies előállításának fontossága, hisz a befejező műveletek 25 bőripari technológiai intézkedések - így pl. hasítás -, s ezek sokkal előnyösebben, anyagtakarékosabban, gazdaságosabban valósíthatók meg a nagy súlykiszerelésű vlieseknél. A műszaki érdeklődés, törekvés ilyen vlies-kelme elérésére ezért érthető jelenség. 30 Az ismert eljárások szerint a nagyobb súlykiszerelést eddig úgy oldották meg, hogy az egymásra fektetett kártolt rétegek számát szaporították, ezáltal egy vastag, több kártrétegből álló „szálszendvics" állt elő, melyet tűzőgépekhez vittek abból a célból, hogy az elemi szálhalmaz közötti adhéziós mechanikai kapcsolatot létrehozzák azáltal, hogy a tűzőgép tűi az elemi szálaknak a pálya síkjába való bedolgozását elősegítik. Ha az egymásra helyezett rétegek vastagságát megnövelik, akkor a tűzőgép tűinek a rétegbe való behatolási felületén ugyan még sikerül megfelelő mechanikai kötést kialakítani, azonban az ellentett, tehát „fonák" oldalon a kötés tökéletlen lesz, a teljes keresztmetszetben egyenlőtlen, ugyanakkor az említett „fonák" oldal a megfelelő kötés hiányában puha, hamisnyúlásra érzékeny, egyenlőtlen, a keresztmetszeti - harmadik dimenzióbeli - irányában nem kívánt szövetszerkezet alakul ki. Ha az így nyert vliest hasítják, az azt megelőző csiszolási műveletek során a fonák oldalon egyenletes, sima felszín nyerése csak nagy csiszolási veszteség árán érhető el, ami az igen nagy értéket képviselő nyersanyag szempontjából nem közömbös, másrészt a csiszolási munkaigény a termelékenységet rontja. A kapott hasíték pedig lazább szerkezeténél fogva kisebb használati értéket képvisel és gazdaságtalanul értékesíthető a rossz mechanikai tulajdonságok következtében. A találmány e hiányosságon kíván javítani és célja 164897