164881. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alfa-amino-fenil-acetonitril előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL ^P Jh iP^ ü# MP*m W0 JP>Ä Wn WWm m LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1971.4. 22. Közzététel napja: 1973. XII. 28. Megjelent: 1975. XI. 29. (Cl-1103) 164881 Nemzetközi osztály: C 07 c 121/68 Feltalálók: TÓTH Gábor művezető, Fót, 34% SCHAWARTZ József vegyész, Budapest, 33% GARAMSZEGI Ferenc vegyészmérnök, Budapest, 33% Tulajdonos: Chinoin Gyógyszer és Vegyészeti Termékek Gyára Rt. Budapest Eljárás alfa-amino-fenil-acetonitril előállítására 1 Az a-amino-fenil-acetonitrilek igen fontos gyógyászati alapanyagok, illetve közbenső termékek. Legfontosabb képviselőjük az a-amino-fenil-acetonitril az Ampicillin néven ismert félszintetikus penicillin [N-6-(D-/-)-(-o:-amino-fenil-acetamido)-penicillánsav] 5 előállítása során felhasználható értékes intermedier. Az a-aminonitrilek előállítására a Strecker féle reakció több változata ismert. (Houben-Weyl—Müller: Die Methoden der Org. Chemie, 8. kötet 279-284. oldal, Thieme, Stuttgart 1952.) E módszer- 10 nek különösen a Knoevenagel-Bucherer változata jelentős. Ennek lényege, hogy az aldehidből első lépésben az ismert aldehid-biszulfit vegyületet állítják elő és ezt előbb ammóniával vagy kívánt esetben aminokkal a megfelelő amino-szulfonsavvá alakítják, 15 ímajd ezt követően aJJsáliciamddal reagáltatva jutnak el az a-aminonitrilh&z. Ismert, hogy a| a^arrano-fenü-acetonitrilt N. 'Zelinszkij és G. Stadnyikov szerint [Ber. 39. 1725 (1906)] 60%-os kitermeléssel lehet előállítani. Ismert 20 továbbá, hogy az a-arrrino-fenilmetánszulfonsav nátrium-sóját 75%-os kitermeléssel állította elő I. Neelakantan és W. H. Härtung [J. Org. Chem. 24. 1944/1959]. E szerzők dolgozatukban (1948. old.) megemlítik a fenti aminoszulfonsav só reakcióját 25 nátriumcianiddal a-arráno-fenil-acetonitril képzésére, kitermelést azonban nem adnak meg. Ha a nátriumcianidos reakció hozamát 100%-osnak vesszük is, a kitermelés a bevitt benzaldehidre számítva 75%. A fentebb említett, Zelinszkij és Stadnyikov által 30 leírt módszernél a benzaldehidet a vizes cianid-oldatban i metanol hozzáadásával oldják fel. E művelet módosítását találjuk meg az Org. Synth. 3. koll. köt. 84. oldalán (Wiley, New York 1962), mely szerint a benzaldehidet előzetesen metanolban oldják. Nyilvánvaló, hogy a reakció befejeztével a vizes-metanolos fázist sok vízzel kell hígítani, hogy az a-aminojfenilacetonitrilt pl. benzollal extrahálhassák. Üzemi körülmények között ez az eljárás nehézkes, nagy térfogatokat igényel és a kitermelés a bevitt benzaldehidre számítva 60% körül van. A Strecker-féle szintézis és ismert változatainál nagyobb kitermelés (90% körül) érhető el az a-aminonitrilek gyártásánál, ha a megfelelő oxo-vegyületet vízmentes ammóniával és vízmentes ciánhidrogénsawal reagáltatják. Ismert, hogy a cseppfolyós ciánhidrogénsawal történő költséges üzemi berendezést igényelnek és különleges biztonsági intézkedést követelnek meg. Ilyen eljárást ismertet az 1.189.558 sz. Német Szövetségi Köztársaság-beli szabadalmi leírás és az 1.939.587 sz. nyilvánosságra hozott Német Szövetségi Köztársaság-beli szabadalmi bejelentés. Houben-Weyl: „Methoden der organischen Chemie" VIII. kötet 283. oldalán és a J. Org. Chem.J^ 588 (1939) közleményben leírtak szerint alifás aldehidekből vizes közegben biszulfitnátriumot képeznek, majd a kapott terméket előbb valamely aminnal s utána káliumcianiddal reagáltatják. Aromás aldehidek és ammónia felhasználásáról említés sem 164881