164870. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nukleozid- 5'-difoszfátok és észtereik előállítására
164870 3 4 1-4 szénatomos alifás alkoholban vagy ezek elegyében, vagy legfeljebb 3 szénatomos alkilcsoportokat tartalmazó dialkilketonban, vagydimetilforrnamidban, adott esetben viz jelenlétében, 1 és 6,5 közötti, előnyösen 4 és 5közötti pH-értéken. A reakciót 0 és 60 C° közötti, előnyösen szobahőmérsékleten folytatjuk le; körülbelül 1-24 órai reakcióidővel igen jó, esetenként 91%-ot is elérő hozamot kaptunk. Különösen meglepő, hogy a találmány szerinti eljárás körülményei között a reakcióközegként alkalmazott oldószerrel nem, vagy csak igen csekély mértékben képződneknukleozid-5*-foszfátészterek; J. Moffat és H. G. Khorana R.Am. Chem. Soc. 83, 649, (1961)] ugyanis egészen hasonló körülmények között azt tapasztalták, hogy metilalkohol jelenlétében gyakorlatilag kvantitatív hozammal a megfelelő metilészter képződött. Meglepő továbbá az is, hogy az oldószerrel végbemenő várható észterképződés elmaradása mellett dinuk-Jeozid-pirofoszfátok is alig képződnek. Az (I) általános képletü kiindulőanyagok részben ismertek, részben pedig az ismert vegyületekhez hasonló módon könnyen előállíthatók. Az (1) általános képletü vegyületekben a nukleozidgyök akár valamely természetes előfordulású nukleozidból, akár szintetikus nukleozidból származhat, így pl. ilyen célra alkalmas természetes nukleozidok a citidin, uridin, timidin, 5-metil-citidin, 5-hidroximetil-citidin, pszeudouridin, adenozin, guanozin, inozin.valamint a megfelelő 2' -dezoxi-vegyíiletek. A találmány szerinti eljárásban felhasználható szintetikus nukleozidok legtöbbnyire a fent emiitett természetes nukleozidok származékai. A nukleozidokat a találmány értelmében amidátjai alakjában alkalmazzuk; az egyszerű amidátok mellett elsősorban a mono- és dialkil-helyettesitésü, mint a dimetil-, monoetil-, dietil-, monopropil-, dipropil-, izopropil- és butil-, valamint a vegyes amidátok jönnek tekintetbe. Különösen értékesek az olyan amidátok, amelyekben az alkilcsoportok gyűrűvé záródva heterociklusos csoportot képeznek, mint például a morfolidát, piperidát, ciklohexilimidát és anilidát esetében. Különösen előnyös a morfolidátok, például citidin-5'- fos zfát- morfolidát, adenozin- 5' - fos zfát- morfolidát, és az uridin-5'-foszfát-morfolidát alkalmazása. A találmány szerinti eljárás másik reakciókomponenseként foszforsavat vagy valamely foszforsavésztert alkalmazunk. Foszforsav alkalmazása esetén a találmány szerinti eljárás termékeként a megfelelő nukleozid-5'-difoszfátot kapjuk. A találmány szerinti eljárás különösen fontos alkalmazási területe a nukleozid-5'-difoszfátészterek előállítása valamely (I) általános képletü vegyületnek a megfelelő foszforsavészterrel való reagáltatása utján. A foszforsav bármely erre alkalmas hidroxilcsoport-tartalmu szerves vegyülettel képezett észtere alkalmas erre a célra, feltéve, hogy az ilyen foszforsavészter kellően oldható a találmány értelmében felhasználásra kerülő oldőszer; rendszerben. A foszforsavészter képzésére alkalmas hidroxilcsoport-tartalmu szerves vegyületek példáiként egy- és többértékü alkoholok és aminoalkoholok, mint etanolamin, kolin, hidroxilcsoporttartalmu aminosavak, mint szerin, cukrok, mint glükóz, mannőz, galaktőz, ribóz, glicerinaldehid, továbbá a megfelelő ketózok és aminocukrok említhetők, A találmány szerinti eljárásban felhasználható (II) általános képletü vegyületek példáiként tehát a kolinfoszfát, etanolamin-foszforsav, szerinfoszfát, glükóz-1-foszfát, glükőz-6-foszfát, galaktóz-1-foszfát, mannőz-1-foszfát stb. emlithetők. Oldószerként előnyösen metanolt alkalmazunk. Felhasználhatók azonban a fentebb emiitett egyéb alkoholok, valamint dimetilformamid, továbbá az emiitett rövidszénláncu dialkilketonok is, akár egymagukban, akár egymással képezett elegyek alakjában. Különösen előnyösnek bizonyul az oly eljárásmód, amelynek során a reakciót metanolban indítjuk meg, majd ehhez a reakció folyamán izopropanolt adunk a termék kiválásának elősegítésére. A dimetilformamid ugyan igen alkalmas közeg a reakció lefolytatására, a kapott reakciőelegy feldolgozása azonban ebben az esetben valamivel körülményesebb. A találmány szerinti eljárás lényeges előnye, hogy nem kell vizmentes közegben dolgozni. Bizonyos víztartalom általában megengedhető, sőt egyes esetekben előnyös a viz oldásközvetitőként való jelenléte, minthogy egyes kiindulőanyagok a felhasználásra kerülő szerves oldószerekben, például tiszta metanolban nem vagy csak kevéssé oldódnak. Másrészről viszont a viz hozzáadása valamivel csökkenti a termelési hányadot. Ebből a szempontból a víztartalom mértékének önmagában nincs jelentősége; még 40%-os víztartalom esetén is igen jó eredményeket érünk el. A reakcióközeg pH-értékének a szükséges 1 és 6,5 közötti tartományba történő beállítására savként elvileg akár szervetlen, akár szerves savak alkalmasak, amennyiben ezek az alkalmazott oldószer-rendszerben oldódnak. Előnyösen halogénhidrogénsavak, különösen sósav, alkalmazhatók. A találmány szerinti eljárás viz jelenlétében is lefolytatható volta következtében a savak, különösen a halogénhidrogénsavak víztartalmú alakban, tehát például tömény sósav alakjában is alkalmazhatók. Mindazok a savak alkalmazhatók, amelyek nem okozzák a reakcióban résztvevő anyagok valamelyikének kicsapódását vagy nem lépnek ezekkel az anyagokkal irreverzibilis reakcióba (mint például a perklórsav, kénsav vagy salétromsav). A találmány szerinti eljárásban felhasználásra kerülő kiindulőanyagok só, különösen alkálifémvagy alkáliföldfémsó alakjában is alkalmazhatók; különösen alkalmasaknak bizonyultak a kalciumsók erre a célra. Feltételezhető, hogy a kalcium-ionok oldásközvetitő hatást gyakorolnak. Alkalmasak azonban a nátrium-, kálium-, litium-, stroncium-, magnézium- és báriumsók, valamint egyes szerves aminsók (például a cukorfoszfátok vagy aminoalkohol-foszfátok esetében) is. Azt tapasztaltuk, hogy nátrium-, kálium- és báriumsók alkalmazása esetén e sók csekélyebb oldhatóságára való tekintettel előnyös a reakcióközeg víztartalmának növelése. A kalciumsók ve-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2