164864. lajstromszámú szabadalom • Eljárás parenterálisan alkalmazható vastartalmú készítmény előállítására

164864 7 8 epoxiddá - ebben a képletben n a fenti jelentési!,, továbbá a IV általános képletu dihalogénhidrinek, amelyek lúgos oldatban átalakulnak V általános képletu vegyületekké, és a VI általános képletu vegyületek, amelyek lúgos oldatban átalakulnak VII általános képletu vegyületekké. Ezekben a képletekben n és X a fenti jelentésűek. A III, V és VII általános képletu epoxidok további példái a kiindulási reagáló anyagoknak. Az IVII általános képletu polimerizálószerek közös jellemvonása, hogy legalább két éterkötés létesítésében résztvenni képes reaktiv csoportot tartalmaznak. Epoxi-karbonsavak is használhatók. Előnyös hidroxikarbonsavak a glukonsav és a glukoheptonsav. További alkalmas hidroxikarbonsav az arabonsav. Előnyös többértékü alkoholok a hexitek és a heptitek. További alkalmas többértékü alkoholok a glicerin, poliglicerinek, tetritek, beleértve a pentaeritritet. A polimerizálószerek közül az epihalogénhidrinek, különösen az epiklórhidrin előnyösek. A polimer előállítására előnyös kiindulási anyagok a glukonsate, szorbit és epiklórhidrin. Más alkalmas kiindulási anyag kombinációk: glukonsavlakton, szorbit és epiklórhidrin; arabonsav, szorbit és epiklórhidrin; glukonsavlakton, pentaeritrit és epiklórhidrin; glicerin, glukonsavlakton és epiklórhidrin; mannit, glukonsavlakton és epiklórhidrin; dulcit, glukonsavlakton és epiklórhidrin és hidroxipropilszorbit, glukonsavlakton és epiklórhidrin. A találmány értelmében az uj polimer előállítására folyékony közegben reagáltatunk egymással (1) egy vagy több 2-10 szénatomos 1-3 karboxilcsoportot és 1-9 hidroxilcsoportot tartalmazó alifás hidroxikarbonsavat vagy annak sóját vagy laktonját, (2) egy vagy több 2-10 szénatomos, 2-10 alkoholos hidroxilcsoportot tartalmazó többértékü alifás alkoholt vagy annak 1-5 szénatomosalkil- vagy hidroxialkilcsoportot tartalmazó származékát és (3) valamely I általános képletu vegyületet vagy annak epoxidját vagy diepoxidját mint polimerizálószert - ebben a képletben X, R , R és n a fenti jelentésűek -. A találmány egyik előnyös megvalósításában a vas készítmény előállítására stabilizálószerként használt uj polimer ugy készül, hogy folyékony közegben reagáltatunk (1) legalább egy hidroxikarbonsavat az arabonsav, a glukonsav vagy a glukoheptonsav, valamint sóik és iaktonjaik közül, (2) legalább egy többértékü alkoholt a glicerin, a poliglicerin, a tetritek, a pentitek, a hexitek vagy a heptitek, valamint e többértékü alkoholok 1-5 szénatomos alkilcsoportokkal részlegesen éterezett származékai vagy 1-5 szénatomos hidroxialkilcsoportokkal részlegesen éterezett származékai közül, és (3) egy vagy több I általános képletu polimerizálószert. A poUmerizáció közben jelenlevő bázisként nátriumhidroxid vagy káliumhidroxid használható. Az alkálibázis oldatban vagy szilárd állapotban, például tabletták alakjában alkalmazható. Alkáliföldfémhidroxidok, például báriumhidroxid is használhatók bázisként, de rendszerint kevésbé alkalmasak. Előnyös bázis a nátriumhidroxid. A hidroxikarbonsav laktonja kiindulási anyagként egyenértékű magával a hidroxikarbonsavval, 5 minthogy a lakton lúgos oldatban poUmerizáció közben átalakul a savvá vagy sójává. A reakciókörülmények jelentős mértékben változtathatók a hidroxikarbonsav, a többértékü alkohol és a polimerizálőszer relativ aránya tekinteté-10 ben. Lényegesen változhat továbbá a reakciőelegy hőmérséklete és a reagáló anyagok érintkeztetésének módja. A reagáló anyagok relativ arányának változtatási lehetőségére megemlítjük, hogy 1 mól többértékü alkoholra 0,1-1,0 mól hidroxikarbonsav 15 és 0,05-5 mól polimerizálőszer alkalmazható. A találmány egyik előnyös kiviteli módja szerint, amikor glukonsavat, sóját vagy laktonját, szorbitot és epiklőrhidrint használunk kiindulási anyagként, előnyösen alkalmazhatunk 1 mól szorbitra 0,2-1,0 20 mól glukonsavat vagy alkalmas származékát és 0,1-4 mól epiklórhidrint. Rendszerint előnyösen hajthatjuk végre a polimerizációt olyképpen, hogy az alkálibázist és a polimerizálőszert külön adjuk részletekben a hid-25 roxikarbonsavat és a többértékü alkoholt tartalmazó lúgos vizes oldathoz. Azonban a bázis és a polimerizálőszer folyamatosan is hozzáadható a reaktorban levő lúgos hidroxikarbonsav és többértékü alkohol oldatához. A reakciőelegy hőmérséklete 30 széles határok között változtatható, de előnyös 20 C° és a reakciókeverék forráspontja között tartani. Az előnyös reakciőelegy hőmérséklet 75-85 C°; A reakció közben jelenlevő vagy hozzáadott alkálibázis mennyisége nagymértékben függ a hoz-35 záadott polimerizálőszer mennyiségétől. A találmány egyik előnyös megvalósításában, vagyis amikor szorbitot és glukonsavat vagy sóját vagy laktonját polimerizáljuk epiklórhidrinnel, a reakció közben jelenlevő hidroxilcsoportok összes mehnyi-40 sége 1 mól szorbitra számitva 1,5-4,5 mól. Ebben az esetben bázisként nátriumhidroxidot alkalmazunk. Mint már említettük, a találmány előnyös megvalósításában egy polimert szorbit, epiklórhidrin 45 és glukonsav vagy sója vagy laktonja lúgos vizes oldatban való reagáltatásával állítunk elő. E reakció végrehajtásának egyik módja szerint glukonsavból vagy laktonjából és szorbitból 0,1-1,0:1,0, előnyösen 0,5:1,0 mólarányban vizes oldatot ké-50 szitunk, és azt nátriumhidroxiddal meglugositjuk. Ehhez az oldathoz reakció közben külön epiklórhidrint és nátriumhidroxidot adunk a szorbit menynyiségére számitva 0,1-4,0, előnyösen 2 mól epiklórhidrin arányban. 55 A reakciőkeverék hőmérsékletét reakció közben fokozatosan emeljük a kivánt hőmérsékletre. 75-85C°-ra. Az epiklórhidrin és a nátriumhidroxid hozzáadása után a reakcióoldatot egy ideig állni hagyjuk, majd a hőmérsékletet 50C°-ra csök-60 kentjük, és a reakciókeverék pH-ját alkalmas sav, például sósav hozzáadásával 0,6-4, rendszerint 0,65-1,0 pH értékre állitjuk be. A kicsapódott nátriumkloridot szűréssel eltávolítjuk, és a visszamaradt reakciókeveréket feldol-65 gozzuk. Ezt célszerűen ugy hajtjuk végre, hogy a é