164858. lajstromszámú szabadalom • Pofástörő rugalmasan hajlékony nyomólappal
SZABADALMI 16485S MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG LEIRAS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY ífád3% Nemzetközi osztályozás B 02 c 1/00 lip Bejelentés napja 1972. IV. 6. (VE-676) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja 1973. XI. 28. Megjelent 1975. XI. 10. Feltaláló: Nagy Egon oki. gépészmérnök Budapest Tulajdonos: Vegyigép Tervező és Fővállalkozó Vállalat, Budapest. Pofástörő rugalmasan hajlékony nyomólappal A találmány tárgya pofástörő főként ércek, kőzetek, ásványok és hasonló anyagok aprítására, lefelé szűkülő törőtérrel és könyökemeltyűs erősokszorozó mechanizmussal. Az egy- és kétingás pofástörők törőpofáinak mozgatására csaknem kizárólag könyökemeltyűs erősokszorozó mechanizmusokat alkalmaznak. Ezen mechanizmusok legfontosabb része az UJI. nyomólap, amely csuklósan támaszkodik az ingához, ill. a résállító szerkezethez. A rendkívül nagy és lökésszerű törőerők miatt a nyomólap csapágyazása a pofástörő legkényesebb része. Két csapágyazási módja ismeretes; az u.n. üst-csapágyazás és a gördülő csapágyazás. Az itt fellépő erőket az előbbi csúszó-, az utóbbi gördülő felületeken keresztül viszi át. Ebből következik, hogy a gördülő csapágyazás műszakilag felette áll az üst-csapágyazásnak, amelynél tökéletes kenés, a nagy felületi nyomás és kis elmozdulás miatt nem lehetséges. Mindkét megoldás hátránya, hogy igen érzékeny a szennyeződésekkel szemben, és a felfekvő részek magasan ötvözött célból készülnek keményre edzve, amelyeknek pontos megmunkálása költséges. A nyomólapok tökéletes felfekvésének biztosítása végett, az inga és a törőágy csapágyfuratának, valamint a nyomólapnak és támasz felfekvő felületeinek pontosan egytengelyűnek kell lenni. Ennek megvalósítása, különösen a kétingás törőnél, komoly technológiai probléma, mert a hibák a két ingánál és két nyomólapnál összegeződhetnek. Mindez a gép gyártási költségeit jelentősen növeli. 10 15 20 25 30 Az eddig ismert könyökemeltyűs mechanizmusok hátránya még, hogy biztosítani kell a nyitó löket alatt a nyomólapok felfekvését a csapágyakba, amit az ingák és nyomólapok rugós összehúzásával valósítanak meg. A törőrés állításakor a rugó előfeszítése is változik, ezért utánállítása szükségessé válhat. Problémát jelent itt a húzórúd megtámasztása is, mert lengő mozgása nehezen csapágyazható. Célunk a találmánnyal a fenti hiányosságok kiküszöbölése, elsősorban a terhelés alatt egymáson csúszó vagy gördülő felületek elhagyásával. A kitűzött feladatot a találmány szerinti berendezéssel úgy oldjuk meg, hogy az inga, illetve a törőpofa és a tirnasz között rugalmasan hajlékony nyomólapja van, amely szorítóékekkel van az ingához, illetve a támaszhoz erősítve. A találmány alapgondolata az a felismerés, hogy a csuklós nyomólapok funkcióját rugalmasan hajlékony nyomólapokkal helyettesíteni lehet. A gyakorlatban ugyanis a nyomólapok végei egymáshoz képest csak kis mértékű elmozdulásokat végeznek, ami mindössze néhány fok szögelfordulást eredményez. Ez a csekély elmozdulás rugalmas deformációval is követhető. A találmány szerinti nyomólap ennek megfelelően egy olyan rugalmas tartó, amelynek két vége befogott, és amely az inga mozgását rugalmas deformációval (behajlással) követi. A találmány kihasználja a rugalmas tartó azon tulajdonságát, hogy a hajlító igénybevétel mellett jelentős rúdirányú erővel is terhelhető. A rugalmasan deformálódott tartó két vége közötti távolság rövidül. A rövidülés kis 164858
