164851. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dibenzoxirén- azepin-származékok előállítására

9 164851 10 0,572 súlyrész 10-bróm- 10,11-dihidro- 11-hidroxi-5H-dibenz [b,f] azepin- 5-karbonilkloridot beadago­lunk 30 térfogatrész 10%-os metanolos ammónia­oldatba, majd az elegyet 1 órán keresztül szobahőmér­sékleten keverjük. Ezután az oldószert vákuumbe­párlással eltávolítjuk és a párlási maradékhoz 10 5 térfogatrész vizet adunk. A vizes szuszpenziót 30 térfogatrész kloroformmal rázzuk össze, a klorformos réteget elválasztjuk és szárazra pároljuk. A párlási maradékot etanolból átkristályosítva 0,297 súlyrész la, 10b-dihidro- 6H-dibenz [b/]-oxirén [d]azepin- io 6-karboxamidot kapunk, op.: 195-197 C (bomlás közben) Infravörös spektrum (nujol): sávok (cm'' : 3457-3150 (-CONH2 ), 1670, 1592 15 (=N-CONH2 ) Mágneses magrezonanciaspektrum (deuterokloro­form,60Mc): eltolódások: (ppm): 4,22 (2H, szingulett), 4,65 (2H), 7,1 -7,6 (8H, multiple«). 20 10 -bróm- 10,11-dihidro- 11-hidroxi- 5H-dibenz [b,f]azepin- 5-karbonilkloridot n-prpilaminnal a fen­tiek szerint reagáltatva 128-130 C oviadáspontú la, 10b-dfliidro- N-propil-6H-dibenz [b,f]-oxirén[d]aze­pin- 6-karboxamidot állíthatunk elő. 25 Ha a fenti reakcióban kiindulási anyagként la, 10b-dihidro- 6H-dibenz [b,f]-oxirén [d] azepin-6-kar­bonikloridot és sósavat alkalmazunk, akkor 1-klór-10,11-dfliidro- 11-hidroxi- 5H-dibenz [b,f]azepin-5-karbonikloriaot állíthatunk elő. A metanolból át- 30 kristályosított termék olvadáspontja 165-167 C°. 10-klór- 10,11-dihidro- 11-hidrox- 5H-dibenz [b,f] -azepin- 5-karbonilkloridot a 3. példában megadott módon ammóniával reagáltatva la, 10b-dihidro- 6H-dibenz [b,f] oxarén[d] azepin-6-karboxamid készít- 35 hető. A termék olvadáspontja 195-197 Cc (bomlás közben). Egy találmány szerinti eljárással előállított vegyü­let és egy hasonló hatású ismert vegyület farmako­lógiai tulajdonságait összehasonlító kísérletekben vizs- 40 gáltuk. Ezekrő'. az alábbiakban számolunk be. Kísérleteinkben a találmány szerinti eljárással elő­állított la, 10b-dihidro- 6H-dibenz [bf,] oxirén[d] azepin- 6-karbonsavamidot [a továbbiakban (1) ve­gyület] és a 906 452 sz. brit szabadalmi leírásból 45 ismert 5H-dibenz [b,f] azepin- 5-karbonsvamidot [a továbbiakban (2) vegyület] hasonlítottuk össze. Maximális elektrosokkra való érzékenységet csök­kentő hatás 19-21 g súlyú hím ICR-JCL egerek 10 tagú 55 csoportját vizsgáltuk. A vizsgált vegyület orális be­adása után egy órával mindkét szaruhártyát elekt­rosokk hatásának tettük ki dipoláris elektróda segít­ségével. Az elektrosokkot egy ECT unit 7800 (Ugo Basile, Olaszroszág) műszerrel állítottuk elő, az 50 elektrosokk rezgésszáma 100 Hz, áramerőssége 75 mA, időtartama 0,4 másodperc volt. Az antikonvulzív hatást a hátsó lábak görcsös kifeszülésének gátlásán mértük le. Az ED50 értékeket Lichtfield ésWilcoxon módszerével [J. Pharmacol Exp. Ther. 96 ,99 (1946)] 65 számítottuk. (Megbízhatósági határ P=0,05). Ered­mények. Vegyület ED50 (mk/kg) (1) 6.2 (4,4-8,7) (2) 12,1 (8,4-17,6) Ezekből az adatokból kitűnik, hogy a találmány szerinti eljárással előállított vegyület antikonvulzív hatás tekintetében messze felülmúlja az ismert hason­ló hatású vegyületeket. Akut toxicitás vizsgálata 110-130 g súlyú him SD-JCL patkányok 10 tagú csoportját vizsgáltuk. Az akut toxicitást legalább 4 dózisszinten vizsgáltuk. A vizsgált vegyület orális vagy intraperitoneális beadása után 7 napig figyeltük a kísérleti állatokat. Az LDS0 értéket J.T. Lichtfield és F. Wilcoxon módszerével [J. Pharmacol. Expo. Ther, 96,99 (1946)] számítottuk. (Megbízhatósági határ P = 0,05). Az alábbi eredményeket kaptuk; Vegyület Beadás módja LDS0 (mg/kg) >1 ' orális 2300(2021-2617) <2 > orális 1890(1661-2151) (D intraperitoneális 410 ( 353- 476) <2 > intraperitoneális 288 ( 210- 372)' Ezek az eredmények arról tanúskodnak, hogy a találmány szerinti eljárással előállított vegyület ke­vésbé toxikus a hasonló hatású ismert vegyületeknél. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás az (I) általános képletű vegyületek előállítására, ahol R hidrogénatomot, rövidszénláncú alkilcsoportot, rövidszénlácnú alkilaminocsoporttal helyettesített rövidszénláncú alkicsoportot, amino­csoportot, valamely (1) általános képletű csoportot, mely utóbbiban R2 jelentése 1-3 szénatomszámú alkiléncsoport, vagy egy (2) általános képletű cso­portot jelent, mely utóbbiban R3 jelentése hidro­génatom vagy metilcsoport és n jelentése 1 vagy 2, azzal jellemezve, hogy a) olyan (I) általános képletű vegyületek előállí­tása esetén, ahol R jelentése a fenti, valamely (III) általános képletű vegyületet, ahol X halogénatomot, Y halogénatomot és Z hidroxilcsoportot jelent vagy Y és Z együtt epoxicsoportot képez, valamely (IV) általános képletű aminnal, ahol R jelentése a fenti reagáltatunk, vagy b) olyan (I) általános képletű vegyületek előállí­tása esetén, ahol R hidrogénatomot, rövidszénláncú alkilcsoportot, (1) általános képletű csoportot, mely utóbbiban R2 jelentése 1 -3 szénatomszámú alkilén­csoport, vagy egy (2) általános képletű csoportot jelent, mely utóbbiban R3 jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport és n jelentése 1 vagy 2, valamely (II) általános képletű vegyület, ahol R' hidrogén­atomot, rövidszénláncú alkilcsoportot (1) általános képletű csoportot, mely utóbbiban R2 jelentése a fenti vagy (2) általános képletű csoportot jelent, mely utóbbiban R3 és n jelentése a fenti, , egy szerves persawal reagáltatunk. (Elsőbbsége: 1972. szep­tember 29.) 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom