164844. lajstromszámú szabadalom • Eljárás D-treo-1- (P-helyettesített fenil)-2-diklóracetamido-propán-1,3-diolok észter-származékainak előállítására

5 164844 6 kis szénatomszámú alkilaminok vagy piridin) jelenlétében végezzük el. A reakcióhőmérséklete az acilezőszer típusától és az oldószertől függ. Általában 0 C° és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten dolgozhatunk. 5 Amennyiben acilezőszerként vegyes savanhidrideket alkalmazunk, e vegyületek előállításához klórhangyasavésztereket (pl. klórhangyasavetilésztert) alkalmazhatunk. Az ily módon képezett vegyes anhid- 10 ridet nem szükséges izolálni, hanem a (II) általános képletű vegyületet a vegyes anhidridet tartalmazó reakcióelegyhez adhatjuk. Eljárhatunk oly módon is, hogy a vegyes anhidrid képzését és az acilezést egyidej űleg végezzük el. '5 Az (I) általános képletű vegyületeket önmagukban ismert elválasztási módszerekkel izolálhatjuk a második acilezésnél kapott reakcióelegyből. Eljárhatunk pl. oly módon, hogy a reakcióelegyet vízzel hígítjuk 2o és extraháljuk. A reakcióelegyet a feldolgozás megkönnyítése céljából a vízzel való hígítás előtt betöményíthetjük. Az (I) általános képletű vegyületek - mint már említettük — az ember- és állatgyógyászatban fertőző 25 betegségek kezelésére alkalmazhatók. A vegyületeket önmagukban ismert módszerekkel alakíthatjuk szokásos gyógyászati készítményekké (pl. tablettákká, kapszulákká vagy sziruppá). A készítményeket álta- 30 Iában orálisan adagoljuk. A hatóanyag dozírozása a hatóanyagtól, a betegség tüneteitől stb. függ. Felnőtt betegeknél általában 4-6 óránként napi 2-6 grammos dózist alkalmazhatunk. A gyógyászati készítményekben az (I) általános 35 képletű vegyületeket önmagukban vagy - általában -szokásos gyógyászati hordozóanyagokkal együtt alkalmazhatjuk. A készítmények az (I) általános képletű vegyületen kívül szükség esetén kloramfenikolt ^Q vagy tiamfenikolt vagy más kompatibilis gyógyszert is tartalmazhatnak. A kloramfenikol vagy tiamfenikol mennyisége általában az (I) általános képletű vegyület mennyiségének 10-90 súly%-a. Eljárásunk további részleteit a példákban ismertet- 45 jük anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlátoznánk. /. példa *° 9,7 g kloramfenikol, 10,0g a-bróm izovajsavanhidrid és 30 ml piridin elegyét szobahőmérsékleten keverjük, majd a kapott elegyet a reakció teljessé 55 tétele céljából melegítjük. A reakcióelegyet vízbe öntjük és etilacetáttal extraháljuk. Az extraktumot vízzel mossuk és vákuumban betöményítjük. A ka.pott sárga olajat melegítés közben kloroformban oldjuk, majd az oldatot lehűtjük. A kiváló csapadékot ^ szűrjük. 5,8 g kristályos kloramfenikol- a-bróm-izobutirátot kapunk. Op.: 114-116 C°. 65 2. példa 6,7 g a-bróm-n-vajsav, 50 ml kloroform és 2,02 g trietilamin elegyéhez jeges hűtés és keverés közben 4,4 g klórhangyasavetilésztert csepegtetünk, majd a 70 kapott elegyet jeges hűtés közben 1 órán át keverjük. Ezután 6,46 g kloramfenikolt adunk hozzá, majd az elegyet 1 éjjelen át szobahőmérsékleten keverjük. A reakcióelegyet vizes nátriumhidrogénkarbonát-ol- 75 dattal mossuk. Az olajos réteget elválasztjuk, vízzel mossuk és vákuumban bepároljuk. A visszamaradó olajat kevés benzolban melegítés közben oldjuk, majd az oldatot lehűtjük. A kiváló terméket szűrjük. A kapott termék 3,6 g kristálvo« kloramfenikol-a-bróm ^»- butirát; Op.: 101-103 C*. 3. példa 9,7 g kloramfenikolt és 13 g a-bróm-fenilecetsavanhidridet az 1. példában leírt módon reagáltatunk. A kapott termék 8,2 g kristályos kloramfenikol-a-bróm -fenilacetát. Op.: 142-145 C° 4. példa 7,1 g tiamfenikolt és 6,8 g a-klór-fenilecetsavanhidridet az 1. példában leírt módon reagáltatunk. 5,9 g kristályos tiamfenikol-a-klór-fenilacetátot kapunk. Op.: 128-130 C° 5. példa 17,8 g tiamfenikolt és 16,7 g a-bróm-n-vajsavanhidridet az 1. példában leírt módon reagáltatunk. A kapott termék 15,2 g kristályos tiamfenikol-a-bróm -n-butirát. Op.: 127-128 C° 6. példa 6,4 g kloramfenikol, 5,3 g diklórecetsavanhidrid, 10 ml piridin és 50 ml dioxán elegyét 50 C°-on 10 órán át melegítjük. A reakcióelegyet vákuumban betöményítjük, vízbe öntjük és etilacetáttal extraháljuk. Az extraktumot vízzel mossuk, szárítjuk és vákuumban betöményítjük. A maradékot diklóretánból kristályosítjuk. A kapott termék 5,1 g kristályos kloramfenikol-diklóracetát. Op.: 109-110 C°. 7. példa 6,4 g kloramfenikolt és 6,8 g triklórecetsavanhidridet a 6. példában leírt módon reagáltatunk. A kapott termék 5,8 g kristályos kloramfenikol-triklóracetát.Op.: 122-124 C° 8. példa 11,9 g tribrómecetsav és 2,0 g trietilamin 50 ml diklóretánnal képezett oldatához jeges hűtés és keverés közben 8,7 g klórhangyasavetilésztert csepegtetünk és az elegyet 1 órán át keverjük. 6,4 g kloramfenikol hozzáadása után az elegyet szobahőmérsékleten egy éjjelen át keverjük. A reakcióelegyet vizes nátriumhidrogénkarbonát-oldattal mossuk. A szerves fázist elválasztjuk, vízzel mossuk és vákuumban betöményítjük. A maradékot kloroformból kristályosítjuk. 6,1 g kristályos kloramfenikoltribrómacetátot kapunk. Op.: 146-148 C° 3