164806. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nátriumcianid és káliumferricianid eltávolítására szennyvizekből

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja 1971. VII. 16. (NI-138) Közzététel napja 1973. XI. 28. Megjelent 1975. VI. 18. 164806 Nemzetközi osztályozás: C 02 c 5/08 Feltaláló :Dr. Erdélyi Árpádné vegyészmérnök 30%, Bognár Józsefné oki. gyógyszerész 20%, Dámján János vegyészmérnök 15%, Fűzfőgyártelep Kolonics Zoltán vegyészmérnök 10%. Balatonalmádi, Nóvák Rudolfné oki. vegyész 10%, Fűzfőgyártelep, Kis István vegyészmérnök 15%, Székesfehérvár. Tulajdonos Nitro kémiai Ipartelepek Fűzfőgyártelep Eljárás nátriumcianid és káliumferricianid eltávolítására szennyvizekből 1 A találmány tárgya eljárás nátriumcainid és káliumferricianid eltávolítására, főként galvánipari szennyvizekből a szennyezősók koncentrálása és szétválasztása útján, ioncserélő műgyanták segítségével. A galvanizáló üzemekben képződő szennyvizek tisztítása és a folyamatba történő visszaforgatása az erősen mérgező és magas cianidtartalmuk és az emellett jelenlevő nehézfémsók miatt különösen bonyolult műszaki feladatot jelent. Az erősen mérgező hatású anyagokat korábban általában kémiai kezeléssel távolították el, vagy egyszerűen megfelelő higítás után a befogadóba továbbították. A vizek tisztaságával szemben támasztott követelmények állandó fokozódása következtében a megengedhető cianid és komplex cianid tartalom állandóan csökken, emiatt a galvánüzemi szennyvizek tisztítása egyre intenzívebb folyamatokat igényel. A galvanizáló üzemekben hasonlóan a modern üzemekhez zárt vízkörfolyamatra törekednek kevés friss víz \ pótlásával, emiatt a szennyvizek folyamatos méregtelenítése fontos megoldandó feladatot képez. A cianidtartalm ú szennyvizek i*{ tisztítására elterjedt a nátriumhipoklorittal i végzett oxidáció. Ilyen módszert ismertet Kieskowski, K. szerző a „La Technique de l'Eau" 1968. 262. számában Olivere, Leonardo szerzők a „Galvano Technica" 1966. 17. köt. 76-85. oldalán közölt cikkben, végül Kalauch, I. szerző a „Wasserwirtschaft und Wassertechnik" című folyóirat 10. kötet 8. sz. (1960) cikkében. Olivere szerző idézett cikkében ismerteti a komplex és nem komplex cianidok erősen bázikus anioncserélő műgyantával történő megkötését, ahol az eluátumban mind a szabad i, mind a komplex cianid együttesen jelentkezik. Ez az eljárás a gyakorlatban nem terjedt el, mivel a komplex cianidok kötődése az erősen bázikus anioncserélőkön kísérleteink szerint nagy részben irreverzibilisen megy végbe, ennek következtében pedig az ioncserélő gyanták a szennyvizekben 164806 levő komplex cianid-tartalomtól függően hamar dezaktiválódnak, regenerálásuk pedig nem lehetséges. Cianid és komplex fémcianid ^tartalmú, galvániparban képződő szennyvizek tisztítására és visszaforgatására javasolták 5 erősen bázikus vagy gyengén bázikus anioncserélő gyanták esetlegesen kombinált felhasználását, adott esetben kationcseré lő gyantákkal együtt. Incédy és Frankow (Period, Polytechn. Chem. Eng. Budapest (1967) cikkében réz (I)-, cink(II)- és kadmium(H)-10 -cianokomplexek abszorpciójával foglalkozik erősen bázikus anioncserélő oszlopokon híg oldatból. Erősen bázikus gyantaként polisztirol-divinilbenzol- típusú erősen bázikus gyantát alkalmaznak. Megállapítják, hogy semleges vagy gyengén lúgos híg 15 oldatokból az egyszerű cianid-ionok kismértékben abszorbeálódnak. A komplex kötésű fémek közül a réz abszorbeálható legeredményesebbn. Ez az eljárás elsősorban analitikai célokra alkalmas, mert az erősen bázikus anioncserélőkről az erősen megkötött komplex cianidok csak gazdaságtalanul, ?0 nagy vegyszer-felhasználással távolíthatók el. Weiner, R. ,,Galvanotechnik'L5L.(8), p. 518-527 (1966) folyóiratban megjelent cikke általában foglalkozik a galvanotechnikában felhasználható ioncserélőkkel és leírja a gyanták üzemmódján kívül a kationcserélők, gyengén bázikus és >5 erősen bázikus anioncserélők kombinációját. A felhasználandó gyanták anyagi minőségét és specifikációját illetően közelebbi adatot nem közölnek, emiatt a cikk nem ad kellő útmutatást a vízoldható cianid- és komplex fémcianid-sókat taralmazó szennyvizek tisztításánál sómentes víz gazdaságos 30 kinyerésére, nem tűzi ki célul a felhasznált ioncserélő gyanták regenerálásánál a minél koncentráltabb eluátumok kinyerésének ipari szükségességét és azt megvalósítani sem képes. Az 1 901 043 számú NSZK nyilvánosságrahozatali leírásban nehézfém-cianidok lúgos-vizes oldatokból való eltávolí-35 tására alkalmas eljárást közölnek. Eszerint gyengén savas