164712. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,2,4-triazin- 5-onok előállítására és ezeket hatóanyagként tartalmazó herbicid szerek

9 164712 10 A találmány szerinti hatóanyagok peszticid, különösen herbicid hatása a fotoszintézis gátlásán alapszik, amely a magasabbrendü növények kloroplasztjában lokalizálódik. A fotoszintézis három reakciólépésre tagozódik: 1) A viz fotolizise (Hill-reakció), 2) Fotofoszforilezés, 3) Szénsav asszimilációja. Mai tudásunk szerint az 1. részlépés egy elektrontranszport-rendszerből áll, amely két fény-reakcióra tagozódik, amelyek legyőzik a H2O/O, és NADPH2

/NADP közötti potenciál ugrást (két lépésben) és egy sor redox-katalizátor által egymással összefüggésben vannak. [Berichte der Deutschen Botanischen Gesellschaft 77, 123 (1964): Zeitschrift für Angewandte Chemie 77, 281 (1965)]. Ismeretes, hogy a 2-klór-4,6-bisz-etilamino~ -1,3,5-triazin herbicid gátolja az egész 1. reakciólépést [Experientia 14, 136-137 (1958)]. Ismeretes továbbá, hogy a benzimidazol- és imidazol-tipusu herbicidek, különösen a 2-trifluormetil-szubsztituált benzimidazolok a fotoszintetikus elektrontranszport gátló anyagai a 2. fényreakciőban (Zeitschrift für Naturforschung, 21 b kötet, 3. füzet, 243-254, 1966). Káliumferricianiddal mint akceptorral spenótlevelek eldörzsölése és az extraktum differenciálcentrifugálása utján nyert izolált kloroplaszton végzett Hill-reakcióban fotoszintetikus oxigénfejlődés segítségével határozható meg a Hill-reakció gátlása vagy elfojtása. A pI=Q- érték (a Hill-reakció 50%-os gátlását létrehozó moláris koncentráció negativ logaritmusa) magasabbrendü növényeken a fotoszintézis gátlásának mértéke és igy a találmány szerinti hatóanyagok herbicid aktivitásának indexe (lásd C. példa és C. táblázat). A találmány szerinti hatóanyagokat a szokásos készitmenyekké alakithatjuk, igy oldatokká, emulziókká, szuszpenziókká, porokká, pasztákká és szemcsékké. Ezeket ismert módon állitjuk elő, például ugy, hogy a hatóanyagokat vivőanyagokkal, azaz folyékony oldószerekkel és/vagy szilárd hordozóanyagokkal összekeverjük és adott esetben felületaktív szereket is alkalmazunk, azaz emulgálószereket és/vagy diszpergálószereket. Ha vivőanyagként vizet használunk, szerves oldószereket is alkalmazhatunk segédoldőszerként. Folyékony oldószerként lényegében szóba jönnek az aromás szénhidrogének, igy xilol és benzol, klórozott aromás szénhidrogének, igy klórbenzolok, paraffinok, igy ásványolajfrakciók, alkoholok, igy metanol és butanol, erősen poláris oldószerek, igy dimetilformamid és dimetilszulfoxid, valamint a viz; szilárd hodrozóanyagként a természetes kőlisztek, igy kaolin, agyagföld, talkum és kréta és a szintetikus kőlisztek, igy nagy diszperzitásu kovasav és szilikátok; emulgálószerként a nem ionos és anionos emulgátorok, igy polioxietilénzsirsavészterek, polioxietilénzsiralkoholéterek, például alkilarilpoliglikoléterek, alkilszulfonátok és arilszulfonátok; diszpergálószerként például a lignin, szulfitszennylugok és metilcellulőz. A találmány szerinti hatóanyagok a készítményekben előfordulhatnak egyéb ismert hatóanyagokkal összekeverve is. A készítmények általában 0,1-95 suly%, előnyösen 0,5-90 suly% hatóanyagot tartalmaznak. A hatóanyagokat önmagukban, készítményeik alakjában vagy az azokból készitett felhasználási formák, igy alkalmazásra kész oldatok, emulziók, szuszpenziók, porok, paszták és szemcsék alakjában alkalmazhatjuk. Az alkalmazás a szokásos módon történik, például porozással, permetezéssel, porlasztással, öntözéssel és beszőrással. A felhasznált hatóanyagmennyiséget széles határokon belül változtathatjuk, általában a kivánt hatás fajtájától függ. A felhasznált mennyiségek hektáronként 0,1 kg és 20 kg, előnyösen 0,2 kg és 15 kg hatóanyag közé esnek. A találmány szerinti hatóanyagok hatékonyságának szemléltetésére az alábbi kísérleti eredményeket adjuk meg. A. példa Kikelés előtti próba Oldószer: 5 sulyrész aceton Emulgátor: 1 sulyrész alkilarilpoliglikoléter Alkalmas hatóanyagkészitmény előállítása céljából 1 sulyrész hatóanyagot összekeverünk a megadott mennyiségű oldószerrel, hozzáadjuk a megadott mennyiségű emulgátort és a koncentrátumot vizzel a kivánt koncentrációra higltjuk. A vizsgálandó növények magvait normál talajba vetjük és 24 óra múlva megöntözzük a hatóanyagkészítménnyel. Eközben a felületegységre eső vízmennyiséget célszerűen állandó értéken tartjuk. A készítmény hatóanyagkoncentrációja nem játszik szerepet, csak a felületegységre felvitt hatóanyagmennyiség a döntő. 3 hét múlva meghatározzuk a vizsgálandó növények károsodási fokát és 0-5 értékekkel jelöljük, amelyek az alábbi jelentésűek: 0 nincs hatás, 1 csekély károsodás vagy gátolt növekedés, 2 látható károsodás vagy gátolt növekedés, 3 erős károsodás és csak hiányos fejlődés vagy csak 50% kelt ki, 4 a növények csirázás után részben elpusztultak vagy csak 25% kelt ki, 5 a növények teljesen elpusztultak vagy nem keltek ki. A hatóanyagokat, felhasznált mennyiségeket és a kapott eredményeket az A. táblázatban adjuk meg. B. példa Kikelés utáni próba Oldószer: 5 sulyrész aceton Emulgátor: 1 sulyrész alkilarilpoliglikoléter 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5