164693. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olaj kitermelésére olajtartalmú földalatti rétegekből
5 164693 6 csoporttá vannak hidrolizálva. Legelőnyösebb, ha a hidrolizált csoportok részaránya 5—50%. A felhasznált vizes polimer oldatok koncentrációja széles határok között változhat álta- 5 Iában 0,005%-tól 0,7%-ig, előnyösen pedig 0,01%-tól 0,15%-ig. (A koncentrációk súlyszázalékban értendők.) Az eljárásnál az akrilsavamid vagy metakril- 10 savamid homopolimerjein kívül használhatóak a két savamidnak egyéb, olefinjellegű, telítetlen monomerekkel való kopolimerjeik is. Az előnyös akrilsavamid polimerek viniltípusú polimerek, amelyeknél a hosszú polimer láncok nem kap- 15 csolódnak egymáshte. Ilyen polimerek vizes oldatai tiszták, homogének és átlátszóak, és amelyek különböző gyakorlati célokra tetszés szerint hígíthatóak. 20 Ehhez az eljáráshoz felhasználható polimerek molekulasúlya 10s -től 10 7 -ig változik. Ezt fényszóródás vizsgálatok segítségével állapították meg. A találmánynál előnyös, ha a felhasznált polimer molekulasúlya 106 felett van. 25 Más példák az akrilsavamid polimerekre az eddig említett homopolimereken kívül az akrilsavamid és metakrilsavamid kopolimerjei olyan monomerekkel, amelyek hidrofil csoportokat tar- 30 talmaznak. Ilyenek például: akrilsav, metakrilsav, maleinsav, illetve ezek alkálisói, vinilbenzil vegyületek (mint pl. a trimetilvinilbenzilammóniumklorid), vinilbenzolszulfonsav, 2-szulfoetilakrilát, 2-aminoetilakrilát, N-viniloxazolidon, 35 N-vinilpirolidon, N-vinilmorfolin stb. A polimerekben a komonomerek részaránya 50%-ig terjedhet. Kopolimerizációra fel lehet használni vízben nem oldható monomereket is, de részarányuk a kopolimerben nem haladhatja meg a 40 25%-ot, hogy a kopolimer még vízoldható maradjon. Ilyen komonomerek például: metilviniléter, vinilacetát, metilakrilát, etilakrilát, etilén, vinilklorid, vinilidénklorid stb. 45 A találmány szerint az olaj kiszorítására alkalmazott vizes oldat viszkozitását az alkalmazott polimerek növelik és ezáltal a vizes oldatnak az olajjal való difformjellegű keveredési hajlamát (az eredeti angol kifejezés: „fingering") 50 csökkentik. Másrészt a polimer adszorbeálódik a porodin kőzet kapillárisaiban és ezáltal csökkenti annak áteresztőképességét. Ez miatt, valamint a porózus réteg inhomogenitásai miatt a rétegben olajzárványok maradnak vissza az elárasztás után. 55 Ugy a polimer oldatban mint az alkáli hipoklorit oldatban szükség esetén felületaktív anyagokat alkalmazhatunk, mint ezt az előbbiekben említettük. Semleges, kationos vagy anionos jellegű felületaktív anyagokat egyaránt lehet 60 használni adalékanyagként az elárasztó közegben. Erősen kationos felületaktív anyagok alkalmazását a polimer oldatban kerüljük, mivel ezek hajlamosak az akrilamid polimerek kicsapására az oldatból. Az alábbiakban felsorolunk néhány 65 felületaktív anyagot, amelyek előnyösen alkalmazhatók a polimer illetve az alkáli hipoklorit oldatban. Semleges nedvesítőszerek 1. Zsírsavak és zsírsavszármazékok, etilénoxiddal, propilénoxiddal, illetve többértékű alkoholokkal való kondenzációs termékei. 2. Alkoholok és alkoholszármazékok etilénvagy propilénoxiddal alkotott kondenzációs termékei. 3. Aminők, amidok vagy merkaptánok etilénvagy propilénoxiddal alkotott kondenzációs termékei. 4. Etanolaminok zsírsavas sói. Kationos felületaktív anyagok 1. Aminők sói (például oktadecilamin, dódecilamin stb. hidrokloridja vagy acetátja), valamint első-, másod- vagy harmadrendű hidroxialkil aminők zsírsavas észterei. 2. Negyedrendű ammóniumbázisok, piridin sók és egyéb olyan vegyületek, amelyekben a negyedrendű nitrogénatom része az aromás gyűrűnek. Anionos felületaktív anyagok 1. Alkil aril szulfonátok. 2. Zsíralkohol szulfátok. 3. Alkil szulfonátok. 4. Észterek és éterek szulfátjai és szulfonátjai. 5. Amidok és aminők szulfátjai és szulfonátjai. A felületaktív anyagok koncentrációja a polimer és a hipoklorit oldatban tág határok között változhat. Általában az előbb említett felületaktív anyagok koncentrációja 0,01%-tól 5%-ig terjed attól függően, hogy az adott felületaktív anyag mennyire hatásos egy adott olaj mező konkrét körülményei között. Felületaktív anyagok nagyobb koncentrációban való alkalmazása nem gazdaságos. Az előzőekben már utalás történt arra, hogy a találmány egyik változatánál az eljárás két munkafázisból áll. a) akrilsavamid polimer vizes oldatába alkáli hipokloritot oldunk és ezt az összetett oldatot juttatjuk a kőolajat tartalmazó rétegbe, b) az előbbi összetett oldat által a helyéről kiszorított olajat a termelő furaton keresztül felszínre hozzuk. A teljes hézagtérfogatnak megfelelő mennyiségű javított árasztófolyadékot lehet a porózus rétegbe juttatni, általában azonban a hézagtérfogat 1-50%-ának megfelelő mennyiségű oldat beinjektálása után a továbbiakban már elegendő, ha édesvizet vagy tengervizet eresztenek az injektáló furaton keresztül a termelő rétegbe. Az így leszivattyúzott víz a viszkózus polimer és alkáli hipokloritos oldat közvetítésével a réteg még el nem árasztott részeiből is kiszorítja a kőolajat. Az alkáli hipoklorit és polimer vegyes oldatban az alkáli hipoklorit koncentráció (nátrium, kálium 3
