164691. lajstromszámú szabadalom • Eljárás triazolobenzofenon-származékok előállítására
5 164691 6 A VII általános képletű vegyületeket a következő lépésben továbbalakítjuk. A VII általános képletű vegyületek az elegyből önmagukban ismert módon; pl. az oldószer ledesztillálásával könnyen elkülöníthető. 5 Ha kiindulási anyagként acilező szert választottunk, akkor a VI általános képletű termékeket kapjuk. A reakciót a hagyományos acilező eljárások szerint végezzük. R1 CO-csoporttal rendelkező acilező szerként — ahol R1 értelmezése a io fentiekkel egyező - valamely R1 COOH általános képletű karbonsavból származtatható acilező szer alkalmazható, például savhalogenid, így savklorid vagy savbromid, vagy savanhidrid. Maga a karbonsav, például hangyasav vagy 15 ecetsav is alkalmazható acilező szerként. A kapott VII vagy VI általános képletű benzofenon származékokat a következő lépésben hidrazinnal reagáltatjuk, és így a II általános képletű kinazolinszármazékokat kapjuk, ahol R1, 20 valamint az A és B gyűrű jelentése a fent megadott. Ezt a reakciót alkalmas oldószerben, például alkoholokban (metil-, etil-, n-propil-, izopropilalkoholban stb.) végezzük, szobahőmérsékleten 25 (például 10-30 C° hőmérsékleten). A reakció gyorsítása érdekében dolgozhatunk ennél magasabb, az oldószer forráspontjához közeleső hőmérsékleten is. A hidrazint általában hidrátja alakjában alkalmazzuk és mennyisége 1—5 mól 30 VII vagy VI általános képletű vegyületre vonatkoztatva. Savas katalizátor adagolása meggyorsíthatja a reakciót. A katalizátor szervetlen sav (sósav, hidrogénbromid, kénsav, foszforsav stb.), szerves karbonsav (ecetsav, propionsav stb.) vagy 35 szerves szulfonsav (benzolszulfonsav, p-toluolszulfonsav stb.) egyaránt lehet. A sav mennyisége általában 1—3 mól 1 mól VII vagy VI általános képletű vegyületre vonatkoztatva. A savat kívánt esetben a hidrazin savval alkotott sójaként is 40 alkalmazhatjuk. Mivel a II általános képletű vegyületek általában alig oldódnak alkoholokban, alkohol oldószer alkalmazása esetén csapadékként kiválnak a reakcióelegyből és így a II általános képletű 45 vegyületek könnyen elválaszthatók szűréssel. Elválaszhatók ezenkívül például az oldószernek a reakcióelegyből történő lepárlásával is. 2) A IV általános képletű aminobenzofenonszármazékokat először Vilsmeier-reagenssel reagál- 50 tatjuk, amely egy VIII általános képletű amid vegyület (e képletben R1 jelentése a fent megadott, R3 és R 4 pedig azonos vagy különböző, és jelentésük kisszénatomszámú alkucsoport, például metil-, etil-, propil- vagy izo- 55 propilcsoport) és egy halogenid, például foszgén, tionilklorid, tionilbromid, foszforpentaklorid, foszforpentabromid, foszfortriklorid, foszfortribromid, foszforoxiklorid, foszforoxibromid, tetraklórfoszforsav, halogénkarbonát, például etilklórkarbonát 60 vagy etilbrómkarbonát addukt vegyülete. A IV általános képletű vegyületek és a Vilsmeier-reagens reakcióját vagy úgy végezzük, hogy az V általános képletű vegyületeket és a VIII általános képletű vegyületekből és a halogenidből 65 készített Vilsmeier-reagenst összekeverjük, vagy a Vilsmeier-reagens egyik kiindulási anyagát keverjük össze a IV általános képletű vegyületek és a Vilsmeier-reagens másik kiindulási anyagának elegyével, megfelelő oldószerben. Az oldószer maga az alkalmazott amid, vagy inert oldószer, például kloroform, diklórmetán, éter, benzol stb. lehet. A Vilsmeier-reagenst szokásosan 1-5 mól mennyiségben alkalmazzuk 1 mól IV általános képletű vegyületre számítva. A reakció hőmérséklete általában 0 C°-tól - az oldószer forráspontjáig terjed, és előnyösen szobahőmérsékleten (például 10-30 C°-on) dolgozunk, de a reakció feltételei az alkalmazott anyag fajtájától függően változhatnak. Az utóbb említett reakcióval a IX általános képletű vegyületeket kapjuk, amely képletben R1, R3 , R 4 és az A, B gyűrűk jelentése megegyezik a fent megadottal. A IX általános képletű vegyületek önmagukban ismert módszerekkel különíthetők el, például úgy, hogy a reakcióelegyet jeges vízre öntjük és alkálifém-, például nátriumkarbonáttal semlegesítjük és alkalmas oldószerrel, például kloroformmal, etilacetáttal, éterrel és benzollal extraháljuk, majd az oldószert lepároljuk. Az ily módon elkülönített IX általános képletű vegyületeket ezután kívánt esetben oldószerből történő átkristályosítással tisztítjuk. Az ily módon kapott IX általános képletű vegyületeket hidrazinnal reagáltatjuk, amikor a II általános képletű kinazolinokat kapjuk, ahol R1, valamint az A és B gyűrű jelentése a fent megadott. A találmány további részletes magyarázatára a következő példákat írjuk le, ahol, a „rész" kifejezés súlyrészt jelent, ha másképpen nincs megjelölve és a,rész(ek), valamint a térfogat rész(ek) kapcsolata megfelel á gramm és milliliter közötti kapcsolatnak, 1. példa 100 tf rész hangyasavban oldott 34,7 rész 2-amino-5-klór-benzofenont másfél órán át visszafolyatás közben forralunk, majd a hangyasavat csökkentett nyomáson lepároljuk. A maradékot 300 tf rész etilacetátban oldjuk, az oldatot telített vizes nátriumhidrogénkarbonát-oldattal mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk, majd az oldószert lepároljuk. A maradékot n-hexánnal kezeljük, amikor az 5-klór-2-formamido-benzofenont halványsárga kristályként kapjuk. Etilalkoholból átkristályosítva sárga prizmákat kapunk, op.: 92,5-93 C°. A kitermelés 98%. Analízis: C14 HioClN0 2 összegképletre: számított: C 64,74, H 3,88, N 5,39%, mért: C 64,84, H 3,55, N5,16%. 3
