164641. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,2-helyettesített 5-nitroimidazol-származékok előállítására

164641 8 a hatóanyagot valamely, a pulykák által elfogyasztott anyagba, pl. valamely takarmányba, vagy az állatok ivóvizébe bekeverve alkalmazhatjuk. Az enterohepatitis gyógykezelése terén jó eredményt érünk el, ha az 1-metil- vagy 5 1 -(2'-hidroxietil)-2-(p-fluorfenil)-5-nitro-imidazolt kb. 0,003% és 0,1% közötti, előnyösen kb. 0,006% és 0,05% közötti mennyiségi arányban keverjük be a pulykák táplálékába. Az optimális koncentráció nagymértékben függ a kezelendő 10 állat korától, a fertőzés súlyosságától és az alkalmazott vegyülettől is. A fent említett határok közötti mennyiségben történő alkalmazás esetén a betegséget jó eredménnyel gyógykezelhetjük, anélkül, hogy számottevő mértékű mellék- 15 hatások mutatkoznának, vagy a pulyka fejlődésére hátrányos hatás lépne fel. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik. 20 1. példa l-metoximetil-2-(p-fluorfenil)4-nitro- 25 -imidazol előállítása. 24,86 g (0,120 mól) 2-(p-fluorfenü)4(5)-nitroimidazolt 248 ml toluolban szuszpendálunk és e szuszpenzióhoz, keverés közben gyorsan hozzá- 30 adunk 12,2g (vagyis 16,8 ml 0,120 mól) trietilamint. Az elegyet 25 C° hőmérsékleten 15 percig keverjük, majd további 25 perc alatt hozzácsepegtetünk 10,2 g (vagyis 9,75 ml, 0,12 mól) klórmetü-metilétert, miközben a reakcióelegy hő- 35 mérsékletét 20 C° és 30 C° között tartjuk. A reakcióelegyet ezután 3 óra hosszat keverjük, majd 1 perc alatt hozzáadunk további 6,09 g (vagyis 8,4 ml 0,060 mól) trietilamint. A 40 reakcióelegy hőmérséklete 1 C°-kal emelkedik. További 15 perces keverés után 5,1 g (vagyis 4,9 ml, 0,060 mól) klórmetü-metilétert csepegtetünk 15 perc alatt a reakcióelegyhez. A hőmérséklet eközben 4 C°-kal emelkedik. • Az 45 elegyet szobahőmérsékleten még 1 óra hosszat keverjük. A reakcióelegyet ezután, a hozam növelése érdekében, 1 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alkalmazásával. A reakcióelegyet ezután 200 50 ml metilénkloriddal hígítjuk és 2,5 n sósavoldattal, majd 7,5 n ammóniumhidroxid-oldattal, végül pedig 100 ml vízzel mossuk. A szerves oldószeres fázist elkülönítjük, vízmentes nátriumszulfáttal szárítjuk, majd kb. 50 ml térfogatra töményítjük 55 be. Ezután a kapott szuszpenzióhoz lassan, keverés közben 200 ml n-hexánt adunk és az elegyet 15 percig állni hagyjuk. Ezután leszűrjük az elegyet és a kapott terméket 40 ml n-hexánnal mossuk. Ily módon 29,5 g (0,117 60 mól) 1 -metoximetil-2-(p-fluorfenil)-4-nitro-imidazolt (az elméleti hozam 97,4%-a) kapunk, barnás színű por alakjában, amely 113-115 C°-on olvad. (0,1 NH Cl metanolban): 305 nm max (A % 276), 230 (520). 65 Elemzési adatok: a C11H10FN3O3 képlet alapján számított C 52,59%, H 4,01%, N 16,73%, egyenértéksúly 251,2 talált C 52,63%, H 4,19%, N 16,95%, egyenértéksúly 250,7 2. példa 2-me til-1,3-dioxolénium-fluoroborát előállítása. 43,3 g (2,7 mól) örtoecetsav-trietilészter, 165 g (2,67 mól) etilénglikol és 0,34 g töménysav elegyét egy desztilláló-feltéttel felszerelt készülékben forraljuk és 214 g (4,65 mól) etanolt desztillálunk le az 1 atm nyomáson 76—79 C° hőmérsékleten átmenő frakció alakjában (az edényben levő reakcióelegy hőmérséklete 86-100 C°). A reakcióelegyet ezután 40 C° hőmérsékletre hűtjük és 8,6 g káliumkarbonátot adunk hozzá. Ezután újból desztilláljuk a reakcióelegyet és egy 78-144 C° hőmérsékleten átmenő második frakciót fogunk fel, miközben a reakcióelegy hőmérséklete az edényben 102-147 C°: ez a második frakció 70% etanolt és 30% (III) képletű vegyületet tartalmaz, mennyisége 57,3 g. Ezután egy 144—145 C°-on átmenő harmadik frakciót desztillálunk át (eközben a reakcióelegy hőmérséklete az edényben 148—180 C°): ebből a frakcióból 268 g (2,02 mól) 2-etoxi-2-metil-l,3-dioxolánt kapunk (az elméleti hozam 76%-a) 99%-os tisztaságú színtelen folyadék alakjában. 14,5 g (0,110 mól) 2-etoxi-2-metil-l,3-dioxolánt 27,5 ml száraz metilénkloridban oldunk és ehhez az oldathoz 5 C° hőmérsékleten, nitrogénlégkörben, élénk keverés közben hozzácsepegtetünk 30 perc alatt 20,8 g (0,146 mól) frissen desztillált bórtrifluorid-éterátot. A reakcióhőmérsékletet 5—10 C°-on tartjuk és a reakcióelegyet 1 óra hosszat keverjük tovább ezen a hőmérsékleten. A képződött dioxolénium-fluoroborátot szűréssel elkülönítjük és 3x15 ml metilénkloriddal mossuk. Mindezeket a műveleteket nitrogénlégkörben végezzük. A terméket vákuumban, 25 C° hőmérsékleten szárítjuk: ily módon 17,4 g (0,100 mól) 2-metil-l,3-dioxolénium-fluoroborátot (az elméleti hozam 90%-a) kapunk fehár por alakjában. A fent leírttal egyező módon állítjuk elő 2-etoxi-2-etil-l,3-dioxolán bórtrifluoriddal való reagáltatása útján a 2-etil-l,3-dioxolénium-fluoroborátot: 2-etoxi-2-etil-l,3-dioxolán antimonpentakloriddal való reagáltatása útján a 2-etil-l,3-dioxolénium-hexaklórantimonátot, a 2-etoxi-n-propil-1,3-dioxolán antimonpentakloriddal való reagáltatása útján a 2-propil-l,3-dioxolénium-hexaklórantimonátot, a 2-etoxi-2-metil-l,3-dioxolán antimonpentafluoriddal való reagáltatása útján a 4