164612. lajstromszámú szabadalom • Eljárás zénhidrogének leválasztására pirolizisgázokból
3 164612 4 sulásnak minél alacsonyabb szinten való tartása a pirolízisgáz komprimálási műveleténél. A találmány szerinti eljárás három és ennél több szénatomot tartalmazó szénhidrogének leválasztására pirolízisgázból desztillációs úton szá- 5 rított és stabilizált könnyű-, illetve nehézbenzinnel történő egymást követő mosás útján, azzal jellemezhető, hogy a kiindulási benzint a desztillációs úton történő szárításnál és stabilizálásnál egy könnyűbenzin-mellékfrakcióra és egy nehéz- 10 benzin-fenékfrakcióra választjuk szét, a pirolízisgázból a két benzin-frakcióval végzett egymást követő mosással a három és ennél több szénatomot tartalmazó szénhidrogéneket eltávolítjuk, majd a szénhidrogéneket tartalmazó 15 benzinfrakciót újra egyesítjük. A találmány szerinti eljárást úgy végezzük, hogy a 3—10 szénatomos szénhidrogénekből álló kiindulási benzint az előre kapcsolt könnyűbenzinstabilizáló oszlopban — amelyet kizárólag lehajtó 20 oszlopként alkalmazunk — és amelybe a beadagolás a legfelső tányéron történik - két mosófrakcióra választjuk szét, éspedig egy 5—7 szénatomos szénhidrogéneket tartalmazó könnyűbenzin-mellékfrakcióra, és egy 8—10 szénatomos 25 szénhidrogénekből álló nehézbenzin-frakcióra, amely az oszlop fenekén marad. A legalacsonyabb forráspontú 3—4 szénatomos szénhidrogéneket és a vizet az oszlop fejrészén elvezetjük. Ebből a célból a szokásos könnyűbenzin-stabilizáló osz- 30 lopót pótlólagos desztillációs tányérok beiktatásával a fenékrészen meghosszabbítjuk. A 8—10 szénatomos szénhidrogénekből álló nehézbenzinfrakciót a nehézbenzinnel végzett mosási műveleten való áthaladás után az 5—7 szénatomos 35 szénhidrogén-tartalmú könnyűbenzin-frakcióval újra egyesítjük. Az eljárást berendezési szempontból úgy alakítjuk ki, hogy a szokásos könnyűbenzin mosóoszlopot közvetlenül ráhelyezzük, így a benzinfrakciók egyesítése az oszlop felső részén 40 megy végbe. A találmány szerinti eljárás különleges előnye abban áll, hogy a külön alkalmazott abszorpciós-és regeneráló-oszlopok, valamint a nehézbenzinkörfolyamathoz tartozó hőkicserélők teljesen ki- 45 küszöbölhetők. Hasonlóképpen kiküszöbölhető a nehézbenzin-regeneratív kapcsolással szemben az acetilén visszavezetése, az ezzel összefüggő és ráfordítható fűtő- és hűtő-energia. Meglepő módon ugyanis azt találtuk, hogy a bevitt benzin 50 „stabilizálásához" a fenékfrakciónál szükséges forralási hőmennyiség alkalmazása elegendő ahhoz, hogy a bevitt benzint körülbelül 20—50% nehézbenzin alakjában a stabilizáló oszlop fenekén feldúsítsuk. 55 A berendezés rugalmasságának növelése érdekében például az üzembe-helyezésnél az szükséges, hogy egy nagyobb mennyiségű könnyűbenzint vezessünk be a mosási műveletbe. Erre a célra 6Q gyakran a már használt mosóbenzint részlegesen visszavezetjük a stabilizáló oszlopba, miáltal a mosóbenzinnek egy regeneratív körfolyamatát alakítjuk ki. Ez a műveletkapcsolási mód a találmány szerinti eljárásnál is alkalmazható anél- 65 kül, hogy ez a nehézbenzin kinyerését befolyásolná. A (2) fenékforralóval és (3) fejkondenzátorral ellátott a 3—10 szénatomos szénhidrogénekből álló kiindulási benzin „stabilizálásához" használt (1) desztillációs oszlopot lehajtó oszlopként erősítő rész nélkül alakítjuk ki. A (4) kiindulási benzint a legfelső tányéron a visszavezetett benzinnel együtt adagoljuk. A gőzhalmazállapotú desztillált terméket az (5)-tel jelölt helyen elvezetjük, ez vizet, 3—4 szénatomos szénhidrogéneket és kisebb mennyiségben magasabb forráspontú szénhidrogéneket tartalmaz. A (6) oldalelvezetés lényegében 5—7 szénatomos szénhidrogénekből álló könnyűbenzint tartalmaz. Az oldalelvezetés mennyiségi arányát úgy állítjuk be, hogy a fenékrészen kapott és (7) vezetéken elvezetett 8—10 szénatomos szénhidrogénből álló nehézbenzint a 6-szénatomos, gyakorlatilag a 7-szénatomos frakciótól is teljesen mentes legyen. A nehézbenzint hűtés után a (7) vezetéken keresztül bevezetjük a (8) abszorber-oszlop fejrészébe. Itt a felső abszorber-szakaszban mossuk ki a benzinszennyezéseket, főként az 5—7 szénatomos szénhidrogén-frakciót a pirolízisgázokból, amely az abszorberből 3—7 szénatomos szénhidrogénektől mentes állapotban (10) vezetéken keresztül távozik. A könnyűbenzint (6) vezetéken a (8) abszorber felső harmadába adagoljuk. A (8) abszorber alsó részében felgyülemlő folyadékmennyiség megfelel a (4) vezetéken szokásos bevitt benzinmennyiségnek, amelyet csökkent az (5)-tel jelölt helyen fellépő szokásos „stabilizálási" veszteség. A bevitt benzinmennyiséget úgy szabjuk meg, hogy a belépő pirolízisgáz Cj-szénhidrogén-és nehézszénhidrogén-tartalma a gázból teljesen eltávolítható legyen és az a szénhidrogéneket tartalmazó benzinnel együtt az adszorberből (11) elvezetésen távozzon. A szénhidrogéneket tartalmazó benzinnel visszavezetett acetilén és etilén mennyisége a könnyűbenzines mosásnál fellépő szokásos mennyiségnek felel meg, a nehézbenzines mosás pedig nem igényel pótlólagos acetilén visszavezetést. (A találmány szerinti eljárást közelebbről az alábbi kiviteli példában ismertetjük: Pirolízis-berendezésbe 106 kg/kmól átlagos molekulasúlyú 10 t/h 3-10 szénatomos szénhidrogénből álló kiindulási benzin-mennyiséget viszünk be. Az (1) stabilizálási oszlopban 1 t/h fűtőgőz mennyiséget alkalmazunk a (2) fenékforralóban és 0,3 t/h desztillátumot (tartalmaz vizet, 3—4 szénatomos szénhidrogéneket) az (5) vezetéken 6 t/h 6—7 szénatomos szénhidrogénből álló könnyűbenzint a (6) vezetéken és 3,7 t/h 8—10 szénatomos szénhidrogénből álló nehézbenzint a (7) vezetéken elvezetjük. A nehézbenzin C7 -tartalma 1%-nál kisebb. A (8) adszorber oszlopban történő benzin mosásnál 20 000 Nm3 /h pirolízisgázból 22 ata nyomáson és -30 C°-on összesen 9,7 t/h stabilizált kiindulási benzinnel C3 és ennél magasabb -30 C°-on összesen 9,7 t/h stabilizált kiindulási benzinnel C< és ennél 2
