164611. lajstromszámú szabadalom • Lap-membrán kötegek lemezes dializátorokhoz

164611 „ 3 4 át történhet, ugyanakkor a vér sokkal nagyobb felületen érintkezik a dializátor lapok nem aktív felületével. Az ilyen kialakítású dializátorok hatásfoka a vér feltöltési térfogatra vonatkoztatva, igen alacsony, ugyanakkor az elágazó áramlási pályán a vérrel szemben fellépő ellenállás igen nagymértékű. Ennek figyelembevételével vérdializátorok ki­alakításánál arra törekednek, hogy a vért vékony hártyaként áramoltassák két membrán között, hogy ily módon az anyagcsere számára hatékony érintkezési felületet lényegesen növeljék. Az ilyen dializátoroknál azonban egy még nagyobb ne­hézség lép fel, éspedig a membránok közötti, a vért tartalmazó tér megfelelő elzárásának a problémája. Ez a probléma különösen azokon a helyeken jelentkezik, ahol a vér belép a membránok közé. A membránok mindenkor két dializátorlap között vannak elhelyezve. Az ilyen jellegű ismert dializátoroknál ezért a vért magába foglaló térbe mindenkor két egymás mellett levő lap között különleges csatlakozó és elosztó­darabokat illesztenek be. Erre a célra a lapokon üregeket alakítanak ki, melyekbe ezek a csat­lakozók és elosztódarabok alakzáróan beilleszt­hetők. Ennek az elrendezésnek elsősorban az a hátránya, hogy a kialakított dializátorok nagy méretűak és ugyanakkor az összeépítés az egyes csatlakozó és elágazó darabok beillesztése kö­vetkeztében igen hosszadalmas munkafolyamatokat igényel. A 3 398 834, 3 362 540, 3 412 865 és a 2 686 154 számú USA-beli, a 2446/68 számú svéd és az 1 540 677, 1 551 452 és 1 468 086 számú francia szabadalmi leírások már ismertettek kü­lönböző lemezes dializátor kialakításokat. Amint az a felsorolt szabadalmi leírásokból megállapít­ható, már számos kísérlet történt annak .érdeké­ben, hogy a vért a dializátor lapok között elhelyezett membránok közé be lehessen vezetni. Az elvégzett kísérletek során különösen nehéznek bizonyult, hogy a vért vezető rendszert a dialízis céljaira szolgáló folyadék vezetékrendszerével szemben biztosan tömíteni lehessen. A felmerült problémát eddig majdnem minden esetben úgy oldották meg, hogy a vért különleges csatlakozó­darabokon keresztül juttatták be a membránok közé. A felsorolt ismert kialakítások közül, ebben a vonatkozásban elsősorban a 3 412 865 számú USA szabadalmi leírást kívánjuk megemlíteni. A hi­vatkozott szabadalmi leírás esetében használt betétdaraboknak nemcsak az a hátránya, hogy ezek alkalmazása következtében gyakran a vér­áram elterelődik, de egyben ezeknek a betét­daraboknak a beépítése szükségszerűen a dializátor nagyobb terjedelmét is magával vonja. Az említett csatlakozódarabokat ugyancsak a lapok és a membránok közé kell tömítetten behelyezni, amit szokványosán alaktartó zárással, rugalmas tömítő­eszköz, így pl. szilikongumi felhasználásával vé­geznek. Minél terjedelmesebb azonban egy kész lemezes dializátor, annál körülményesebb annak a használata és feltöltéséhez is annyival több vérre van szükség. Az 1 5J1 452 számú francia szabadalmi leírás már útmutatást nyújt ana, hogy a dializálandó folyadékot, így pl. a vért, közvetlenül, tehát / külön csatlakozódarab alkalmazása nélkül lehessen 5 a dializátor lapok közé bevezetni. Ennél a kialakításnál azonban a folyadékot részben ma­gukon a dializátor lapokon keresztül kellett vezetni és így kérdéses, hogy a membránok és a lapok között létesített kapcsolat során biztosítani 10 lehet-e a két folyadékrendszer között a biztos teljes tömített elzárást. Megállapítható minden­esetre, hogy a hivatkozott francia szabadalmi leírás szerint alkalmazott tömítés celofánból készült membránoknál nem alkalmazható, mivel 15 ilyen anyag esetén a ragasztás vagy hegesztés nem jöhet számításba. Ettől függetlenül is az említett francia szabadalmi leírás esetében az egyes lapok igen komplikált módon egy diapozitív keret formájában vannak a különleges membrántartóba 2o beillesztve. A fentiekben ismertetettek figyelembevételével találmányunk célkitűzése olyan lap-membrán kö­tegek kialakítása lemezes dializátorokhoz, melyek felépítése lényegesen egyszerűbb és ugyanakkor a 25 dializáló folyadék-pályák tömítését kifogástalanul megoldja. Az ilyen jellegű dializátor a vér feltöltési térfogat és az anyagcseréhez rendelke­zésre álló membránfelülethez viszonyítva kis­méretű, így egyrészt olcsón előállítható, másrészt 30 pedig könnyen kezelhető. A találmány szerinti készülék vérdializátorként a kezelt személy kezébe adható és mint egyszeri használatra szánt termék, használat után megsemmisíthető. A találmány szerinti feladat megoldására al-35 kalmas lap-membrán köteg kialakítást az jellemzi, hogy a mellső felületeken kiképzett vájatok a homlokoldalon a lapok végéig nyúlnak, az egyes membránok a lapok végei körül vissza vannak hajtva és a membránok végei az egymás mellett 40 elhelyezett lapok hátsó felületei között tömítetten vannak beszorítva. A peremek a lapok végeinek homlokoldalai és a lapok mellső felületei között ferde kiképzésűek és kifelé ék alakban nyíló előtereket alkotnak. 45 Lényegében nem játszik szerepet, hogy a találmányunk szerint kialakított lemezes dializátor esetében egyenáramlásos, ellenáramlásos vagy ke­resztirányú áramlásos dializátorról van-e szó. Az említett összes típusú dializátor esetében a lapok 50 előnyösen a folyadékvezetést biztosító rendszer kialakításhoz profilírozott, a membránokkal le­fedett első felületekkel és sima hátsó oldalakkal vannak kiképezve. Profilírozott lapok helyett sima lapok is alkalmazhatók, ha azok szerkezeti 55 kialakítása áteresztőképességet biztosít, így pl. habanyag vagy filcszerű anyag alkalmazása esetén. Különösen előnyös elrendezés esetén a lapok az összes, a csatornákat határoló homlokfelületeit membránok fogják körül, és így a lapok és a 60 membránok között a csatornákat határoló el­választó rés egyáltalában nincs. Ezt úgy érjük el, hogy egy-egy lapot és membránt mint előre­gyártott egységeket egymással fedésben úgy he­lyezzük el egymáson, hogy egyrészt a membrá-65 nokkal fedett profilírozott mellső oldal és 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom