164609. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés síküveg gyártására
13 164609 14 amelyek szükség esetén tartalmazhatnak bevonóanyagokat. A tapasztalat azt mutatja, hogy ezek az anyagok kielégítően viselkednek üvegolvadékban magas hőmérsékleten, még akkor is, ha elektromos áramot vezetünk az anyagnak az 5 üvegolvadékkal érintkező felületén. Ezenkívül a szilárd elektródák alakja úgy választható meg, hogy előre meghatározott áramsűrűség-eloszlást érjünk el. Különleges előnyökkel jár, ha fémolvadékból 10 vagy fémsó-olvadékból álló elektródákat alkalmazunk. Ha a fémolvadék vagy a fémsó-olvadék nehezebb, mint az üvegolvadék, akkor az elektródák az üvegolvadék alatt helyezkednek el, és elősegítik az üvegolvadék folyását gátló súrlódási 15 ellenállás csökkentését a kemencében. Alkalmazhatók azonban olyan fémolvadékból vagy fémsó-olvadékból álló elektródák is, amelyeknek kisebb a fajsúlya, mint az üvegolvadéké. Ezek az elektródák semmiképpen nem gátolják az üveg- 20 olvadék felszíni áramlását. Ezeket a2 elektródákat idővel könnyen ki lehet cserélni, és vastagságuk szükség esetén változtatható, ezenkívül elektromos tulajdonságaik módosíthatók vegyi összetételük változtatása révén a síküveggyártás megszakítása 25 nélkül. Az üvegnél nehezebb, megfelelő fémolvadékot alkot az ón és az ólom. E fémeknek igen jó az elektromos vezetőképessége. Egy alternatív, azonban nagyon előnyös is- 30 mérvnek megfelelően a kemencében lévő üvegolvadékkal érintkező, fémolvadékból vagy fémsóolvadékból álló elektróda megtartására egy tartály szolgál, amelynek egy hűtőszakaszhoz vezető nyúlványa van, ahol a nyúlványban tartózkodó 35 fém- vagy fémsó-anyaghoz vezetőkábel csatlakoztatható, ilymódon megoldást nyer az a probléma, hogy biztosítsuk a kábel jó elektromos csatlakozását az elektródához igen magas hőmérsékletű zónában, pl. a küszöbnek a húzási zóna felé eső 40 oldalán. Példaként említjük, hogy ón-olvadékból álló elektródát lehet elhelyezni olyan tartályban, amelynek a hűtőzónához vezető kiágazó csatornája van, úgyhogy a csatornában tartózkodó ón szilárd állapotú vagy legalábbis az olvadéknál 45 alacsonyabb hőmérsékletű, és a kábelt ehhez a szilárd, vagy hidegebb ón-anyaghoz lehet csatlakoztatni. Fémsó-olvadékból álló elektródát hasonlóképpen érintkezésbe lehet hozni azonos vagy eltérő fémsóból álló testtel, amely szilárd, vagy 50 bármilyen mértékben hidegebb állapotú, feltéve, hogy a hidegebb fémsó megfelelő mértékben vezeti az elektromosságot. A találmány szerinti berendezés kemencéjét el 55 lehet látni legalább egy kifolyónyílással (túlfolyónyílással) a kemence egyik határolófalában lévő olyan tartományban, amely a lokális forró zóna előállítására szolgáló szerkezettel ellentétes oldalon helyezkedik el. A berendezés üzemelése közben 60 kis mennyiségű üvegolvadékot folyamatosan vagy szakaszosan el lehet vezetni az üvegolvadék felületéről ezen a túlfolyónyíláson keresztül. Az üvegolvadékból ilymódon, a felületről történő anyageltávolítás következtében a hőgát tetején át 65 kifelé irányuló áramlás indul meg, amely járulékos szabályozásként szolgál a szennyeződések befelé folyása ellen. A találmány tárgyát képezi továbbá a találmány szerinti eljárással és berendezéssel előállított, újszerű jellemzőkkel rendelkező síküveg is. A síküvegek különböző törésmutatójú üvegrétegekből állnak. A síküveg optikai minősége nagymértékben függ a különböző törésmutatójú rétegeknek az üvegtáblán belüli relatív megoszlásától. Ha a különböző törésmutatójú rétegek jelentős mértékben egymásba hatolnak (összefolynak), az üvegtábla az üvegen keresztül különféle körülmenyek között szemlélt tárgyak torzított képét adja, még akkor is, ha a tábla főfelületei optikailag síkok és párhuzamosak. A rétegek elhelyezkedése a húzási eljárás alatt az üvegszalagot tápláló különböző viszkozitású olvadékáramok térbeli eloszlásától függ. A húzott üveg bármelyik adott próbatestjében jelenlévő rétegződési képet a próbatesten át az üveghúzás irányára merőlegesen vett keresztmetszet nagyított, fényképészeti úton rögzített képén vizsgálhatjuk. A találmány célja olyan, különböző törésmutatójú üvegrétegekből álló síküveg előállítása, amelynél az üvegrétegek megoszlása biztosítja, hogy a táblaüvegbe bármelyik felületen tág beesési-szög tartományban belépő fénysugarak a táblán belül egyáltalán nem, vagy csak kismértékben szenvednek törést. A találmány szerinti síküvegre az jellemző, hogy a húzott üvegszalag teljes szélességében kiterjedő és a húzás irányára merőleges keresztmetszetben a különböző törésmutatójú üvegrétegek megoszlása bármelyik ilyen keresztmetszetben főként lényegében párhuzamos kontúrvonalakból álló képként észlelhető, amely konturnovalak egymásban elhelyezkedő lapos ellipszisekből, vagy ilyen lapos ellipszisek részeként felfogható vonalakból álló képet alkotnak, és hogy e megoszlás eredményeként a szomszédos üvegrétegek között nincs hirtelen, lényeges törésmutató-változás, amely a síküveg interferenciamikrorefraktométer segítségével, a síküvegen keresztül annak főfelületeivel párhuzamosan átbocsátott fénysugár alkalmazásával történő vizsgálata során a párhuzamos interferencia-csíkok folyamatosságában észrevehető törést okozna. A találmány szerinti síküveg továbbá kitűnő optikai tulajdonságokkal rendelkezik. Az ilyen síküveg csak igen kevéssé vagy egyáltalán nem torzítja az üvegen keresztül szemlélt tárgyak képét, még akkor sem, ha a beesési szög igen csekély vagy változó az üvegtábla síkjához képest. Ha a találmány szerinti síküvegen a húzás irányára merőleges keresztmetszetben vizsgáljuk a különböző törésmutatójú üvegrétegek egymáshoz csatlakozásánál kialakuló kontúrvonalak elhelyezkedését, a kontúrkép lényegében keresztirányú vonalaktól mentesnek látszik. A kontúrvonalak túlnyomórészt lényegében párhuzamosak. A kontúrvonalak lényegében mind lapos ellipszist megközelítő alakzatot írhatnak le, ez azonban nem szükségszerű. Azonban a kontúrvonalak rendszere egészében véve minden esetben 7
