164609. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés síküveg gyártására

21 164609 22 alacsony viszkozitásának köszönhetően kb. 30%-kal megnövekszik a jóminőségu síküveg előállítására alkalmas maximális huzási sebesség. A továbbiakban a találmányt a 4. ábra alapján ismertetjük. A berendezésnek itt is csupán azokat 5 a részeit tüntettük fel, amelyek a találmány ismertetéséhez szükségesek. Az ábrán feltüntettük a 31 kemence egy részét, amelybe az üvegolvadékot egy üvegolvasztó kemencéből folyamatosan tápláljuk, és amely kemencét a 33, 34 pillérek 10 tartják. A kemence feletti 35 tér a valóságban zárt, minthogy ez alkotja a hagyományos huzókamrán belüli teret, azonban a húzókamrát a burkolólapjaival, a kilágyítókemencét, az üvegszalagot tartó és a kilágyítókemencén átvezető 15 továbbítógörgőket, valamint a berendezés többi, szokványos részeit nem tüntettük fel, mivel nem szükségesek a találmány megértéséhez. A kemence felett csupán egyetlen elemet tüntettünk fel a rajzon, mégpedig a 36 terelőgörgőt, amelyen az 20 üvegszalag áthalad, mielőtt a kilágyító-kemencébe jutna. A 31 kemencének 37 hátsó végfala és a 38, 39 szakaszokból álló fenéklemeze van, a fenéklemez két szakasza egy 40 küszöb mellett 25 kétoldalt van elhelyezve, amely küszöb a kemencében keresztirányban húzódik, és a 41, 42 és 43 fal-részekből van kialakítva. A küszöb a kemence alsó részét a 44 hátsó kamrára és a 45 elülső kamrára osztja. A küszöbön át felfelé egy sor 46 30 elektromos ellenállás-fűtőtest nyúlik ki, amelyek a kemencében lévő üvegolvadékba érnek, és nem ábrázolt elektromos áramforrással vannak összekapcsolva. Ezeknek az elektródáknak a kemencén kívül elhelyezkedő 47 alsó elektródaszakasza 35 tűzálló anyaggal van bevonva. A kemencében levő üvegolvadék felületéből az üveget felfelé húzzuk, ilymódon az üveg felszínen a 49 homlokfelülettel és 50 hátsó felülettel rendelkező 48 meniszkusz jön létre, amely az 51 üvegszalagba megy át. Az 40 üvegszalag elülső felületét 52, hátsó felületét pedig 53 hivatkozási számmal jelöltük. A 4. és 5. ábrákon feltüntetett berendezéssel végrehajtott, találmány szerinti eljárás adott foganatosítási módja értelmében az elektródaként 45 szolgáló 46 elektromos ellenállás-fűtőtesteket, amelyek a kemencében keresztirányban, egymástól 25 cm-es távolságban voltak elhelyezve, olyan feszültségforrásra kapcsoltuk, amelynek révén a 40 küszöb felett elhelyezkedő üvegolvadékot hevítő 50 teljes teljesítmény 30 kW volt. Ez a fűtőteljesítmény a küszöb feletti tartományban elhelyezkedő üveganyag hőmérsékletét a környező, elektromos utón külön nem hevített üvegolvadék hőmérsékleténél 30 C°-kal magasabb értéken tartotta. 55 Azt tapasztaltuk, hogy az üvegolvadék lokális fűtése révén az üvegolvadék stabil felfelé irányuló áramlása jött létre a küszöböt alkotó 41, 43 fal-részek mentén, és ez az áramlás folytatódott a kemencében lévő üvegolvadék felszínéig. A 41 60 fal-rész mentén felszálló üvegolvadék-áramok ezután kifelé haladtak a kemence 37 hátsó végfala felé, majd e fal mentén lefelé haladtak, úgyhogy ezáltal a 44 hátsó kamrát kitöltő üvegmennyiség cirkulációs mozgásban volt tartva, 65 és hatékonyan el volt különítve a 48 meniszkusz hátsó oldalát tápláló felületi üvegáramoktól. A meniszkusz hátsó oldalát tápláló felületi üvegáram teljes egészében vagy túlnyomórészt a küszöb elülső 43 fal-része mentén felfelé haladó üvegolvadék-áramból származik. A 44 hátsó kamrában képződő korrodált tűzálló anyag-szemcsék vagy divitrifikált üvegszemcsék teljesen vagy csaknem teljesen ki voltak zárva abból, hogy a húzási zónába jussanak, azaz a kemencében lévő üvegolvadék felszínének abból a tartományából, ahol a 48 meniszkusz kialakult. Ez utóbbi hatást elősegítette az a tény is, hogy az üvegolvasztó kemencéből érkező üvegolvadék betáplálási sebessége a kemence mentén kismértékben (kb. 1%-kal) meghaladta azt a sebességet, amellyel az üvegolvadék a kemencét az 51 üvegszalag formájában elhagyta. A felesleges üvegmennyiséget folyamatosan eltávolítottuk a 37 hátsó végfalban kialakított 54 túlfolyónyflásokon keresztül, amelyek az üvegolvadék felületével egyszintben az 55 csatorákba vezetnek. Hasonló eredményt érhetünk el, ha az 54 túlfolyónyílásokat a 37 hátsó végfalban alacsonyabb szinten alakítjuk ki. A túlfolyónyílások bármilyen szinten történő elhelyezése mellett az üveg eltávolítása a nyílásokon át folyamatos helyett szakaszos is lehet. A 6. ábrán egy Pittsburgh-típusú berendezés egy részét tüntettük fel. A rajz a 60 kemence egy részét mutatja, amelynek 61 fenéklemeze, 62 hátsó végfala, valamint oldalfalai vannak, amelyek közül az ábrán csupán a 63 oldalfalat tüntettük fel. Célszerű, ha a 62 hátsó végfalat több, különböző összetételű tűzálló anyagú elemből alakítjuk ki abból a célból, hogy a kemencében lévő üvegolvadék tömegének hőmérsékletét jobban tudjuk szabályozni, ez azonban nem feltétlenül szükséges. A kemencét a 64 hivatkozási számmal jelölt felszínig megtöltjük üvegolvadékkal, ami elegendő ahhoz, hogy az üvegolvadék lassú, folyamatos eltávolítását fenntartsuk a 62 hátsó végfal tetején lévő 65 túlfolyónyíláson át. A 62 hátsó végfal különleges kialakítású, és így a 66 küszöböt alkotja, amely teljesen bemerül a kemencében lévő üvegolvadékba, és a kemence teljes szélességében végighúzódik. A 62 hátsó végfal azon részeinek felső felületei, amelyek a 66 küszöb mellett kétoldalt helyezkednek el, és ugyancsak az üvegolvadék szintje alatt vannak, a wolframból álló 67, 68 elektródákat tartják. A 60 kemence felett a szokásos húzókamra helyezkedik el, amelynek részét alkotja a 69 L-alakú tömb és a 70 elülső L-alakú tömb, és amelyen át az üvegolvadékot folyamatosan, a 71 üvegszalag formájában felfelé húzzuk. A húzókamra felett egy torony-szakasz helyezkedik el, amelyen a szalagot húzógörgők segítségével húzzuk keresztül. A berendezésnek ezek, valamint további részei, pl. a húzókamrán belül elhelyezett hűtőszerkezetek, és szélvezető görgők, amelyek a szalag széleit a kemencében lévő üvegolvadék felszíne felett kis távolságban megfogják, nincsenek feltüntetve, mivel ezek ismert szerkezetek, és ismertetésük nem szükséges a találmány megértéséhez. 11