164574. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés kiálló kapcsolóeszközökkel ellátott kötött kelme előállítására

9 164574 10 Az egymáshoz képest eltoltan elhelyezett 102 rögzítőfogakkal ellátott két különböző 107 rögzítőfésűt váltakozva a 111 vezetőhornyokban helyezzük el. Áz így mart hengeres 108 test tehát egy tömör 112 magból áll, melynek 5 oldalfelületeiből és kerületéből radiálisán, belülről kifelé szélesedő bordák nyúlnak ki, amelyek a 111 vezetőhornyok között az oldalfalakat képezik. A 112 magnak minden két 113 borda közötti része egy-egy sugárirányú furattal van 10 ellátva, melynek belső vége a 109 csőtengely belsejébe, a külső vége pedig a 111 vezetőhornyokba torkollik, melynek keresztmetszete a 114 sugárirányú furat folytatásaként a torkolattól a 108 hengeres test kerületéig, mint a két 15 szomszédos 113 bordában levő, sugárirányban haladó csatorna folytatódik. Az egymással szomszédos 111 vezetőhornyokhoz tartozó 114 sugárirányú furatokat tengelyirányban eltoltuk, ennek következtében a 116 torkolataik nem esnek 20 egyvonalba (12. ábra). A 109 csőtengely ürege nem ábrázolt módon egy nem ábrázolt olajnyomó berendezéssel van összekapcsolva. Minden 114 sugárirányú furatban 117 dugattyút vezetnek (8. ábra), amelynek a 25 109 csőtengely üregével ellentétes vége a 111 vezetőhoronyba nyúlik bele és ott az ebben a vezetőhoronyban vezetett 107 rögzítő fésű 106 gerincéhez csatlakozik. A 109 csőtengely üregében a 117 dugattyúra ható olajnyomás tehát a rögzítő 30 fésűket sugárirányban kifelé nyomja. Abból a célból, hogy ezek teljesen ne nyomódjanak ki a 111 vezetőhornyokból, a hengeres testet körülfogó 118 tárcsákat alkalmazzuk. Ezek a tárcsák, mint a 8. és 9. ábrákon a 119 választóvonalak is 35 mutatják, két részből állnak és együttesen a 121 vezetőfelületeket alkotják (9. ábra) a 107 rögzítő fésűk számára. Ebből a célból a 108 hengeres test kerületén annak majdnem teljes szélességére kiterjedő horony van, amelybe a 118 tárcsák 40 belső "szélei úgy csatlakoznak, hogy a 121 vezetőfelületek a 107 rögzítő fésűk 106 bordáinak egyenesen nekifordulnak. A 103 bordáslemez felső széléig (10. ábra), ahol a 122 lyuktűk a 26a második és 26b 45 harmadik láncfonalrendszerrel kombinált zsinór- és vetülékfektetéssel a vetülékszakaszok képzéséhez a tűágy 104 tűi felett ellendülnek, fekszik neki a 121 vezetőfelület a 108 hengeres test kerületi hornyának fenekéhez úgy, hogy a rögzítőfésűk a 50 legmélyebb sugárirányú helyzetükben maradnak. Az előbb említett helyen, ahol a tű mögötti fektetéssel a szemképzés folyik, a 121 vezetőfelületnek 123 derékszögű lépcsője van (10. ábra), amely azután egyenesvonalú, a kerületi horony 55 fenekéhez képest érintőleges 124 vezetőrészbe megy át, amelyet azután egy íven keresztül ismét a kerületi horony fenekéhez vezetünk vissza. A 109 csőtengelyt a rajzon nem látható módon a rajzon szintén fel nem tüntetett hajtóművel 60 kapcsolunk össze, amely azt a 10. ábrán az óramutató járásával megegyező irányban forgatja. Itt a fordulatszámot úgy állítjuk be, hogy a 108 hengeres test kerületi sebessége körülbelül annak a közepes sebességnek felel meg, amellyel a 65 lánckötőgépen a kelmét előállítjuk, úgy hogy a 102 rögzítő horgok a köréjük fektetett szemekkel a kelme lehúzása alatt együtt mozognak és így mozgásuk közben a 121 vezetőfelület egyenesvonalú szakasza mentén állandóan a szemekbe akadva maradnak és azokat megnyújtják. Amint az különösen a 10. és 15. ábrákból tűnik ki, a 102 rögzítő horgok közötti távolság egyre nagyobb, így a rögzítőhorgok közvetlenül a 121 vezetőfelület 125 íve előtt kihúzódnak a szemekből. Most, hogy a 102 rögzítő horgok által megnyújtott szemeket rögzítsük, a szerkezetet fűtjük, éspedig úgy, hogy a 109 csőtengely üregébe forró olajat vezetünk. Ezáltal elérjük, hogy a rögzítő horgokat mindig a megnyújtott szemek rögzítéséhez szükséges hőmérsékleten lehet tartani. A 16. és 17. ábrán egy további, lánchurkológépre alkalmazható szerkezet- kiviteli példáját mutatjuk be, amellyel a 6. és 7. ábrán bemutatott fonalfektetési ábrák szerinti eljárás megvalósítható. Ennél a szerkezetnél a 131 hosszúra húzott szemek tartására szolgáló szemfeszítőkként a 132 platinákat alkalmazzuk, melyeket a 133 bordás lemez mellett a tűágy 134 tűivel párhuzamos sorban a 131 szemek tartják fogva és ezek közül mindegyike egy olyan síkban helyezkedik el, amelyek a 134 tűsorra merőlegesen két szomszédos 134 tű között futnak, amint az a 17. ábrából is kitűnik. A régi szemek átbuktatásának ideje alatt a platinák tartására egy tartószerkezet szolgál, amelynek egy első 135 tartófésűje van. Ez a régi szemek átbuktatása alatt a 136 platinákat azok horogszerű kiképzésű felső végei alatt alátámasztja és amellett egyidejűleg 137 fogaival oldalról körülfogja. A 135 tartófésűt a lánckötőgép hajtásáról mozgatott két 139 tengelyen excentrikusan csapágyazott 138 tartóra erősítjük. Ezek a tengelyek amellett úgy kapcsolódnak a láackötőgép hajtásához, hogy az első 135 tartófésfi a platinák 136 végét mindig akkor támasztja alá, amikor a régi szemeket átbuktatjuk, hogy a szemátbuktatás alatt a 132 platinák helyzetüket ne tudják megváltoztatni. Az első tartószerkezet alatt egy második tartószerkezet is van, amelyen egy második 141 tartófésű található. Ez a 143 lemezen megvezetett és a 144 emelő által ide-oda mozgatott 142 tartóhoz van erősítve, az emelőt viszont szintén a lánckötőgép hajtásáról mozgatott bütykös vezérlés mozgatja ide-oda. A bütykös vezérlés összekapcsolása a lánckötőgép hajtásával olyan megoldású, hogy a második 141 tartófésű 145 fogai a platinákat oldalról körülfogják, amikor az első 135 tartófésű a platinákat szabadon hagyja. Ezáltal azt érjük el, hogy a kötésnél fellépő oldalirányú feszültségek a 132 platinákat oldalirányban nem tudják elmozdítani és hogy a szemátbuktatás alatt a 136 végen körülfektetett fonalrészeket mindig váltakozva, először a 135 első tartófésű felszabadítása alatt, majd a másod* 141 tartófésű felszabadítása alatt a 132 platinákon le lehet húzni. 5