164567. lajstromszámú szabadalom • Automatikus ultrahosszúhullámú egyimpulzus-iránymérő berendezés légköri kisülés irányának meghatározására

5 164567 6 kimenete csatoló 30 kondenzátoron át (3. ábra) van a 13 csúcsdetektorra kötve, amely csúcsdetektor soros 31 diódából, a csatoló 30 kondenzátor és a dióda közös pontjára kötött levezető 32 ellenállásból, puffer 34 kondenzátor- 5 ból és ezzel párhuzamosan kapcsolt 33 terhelőellenállásból áll. A csúcsdetektor kimenete 35 elektroncső triódájából kialakított 14 erősítő bemenetére -a trióda rácsára— van kötve. Az erősítő munka- 10 ellenállását 36 ellenállás képezi, a trióda katódjában előfeszültságbeállító 37 ellenállás van elrendezve. A 22 kettőstrióda áramköre 38 ellenállásból és 39 kondenzátorból álló szűrőtagon át kap anódfeszültséget. A 35 elektroncső triódája 40 15 ellenállásból és 39 kondenzátorból álló szűrőtagon át kap anódfeszültséget, amely a munkaellenállással sorba van kapcsolva. A 35 triódával megépített 14 erősítő kimenete csatoló 42 kondenzátoron át van a 45 kettős- 20 triódával megépített közöskatódú monostabil multivibrator bemenetére kötve, amely a küszöbértékkapcsoló 15 áramkört képezi. A monostabil multivibrator bemenetén továbbá 43 és 44 ellenállásokból álló feszültségosztó van elrendezve. 25 A 45 kettőstrióda anódjaira kapcsolt munkaellenállások a 46 és 47 ellenállások. A monostabil multivibrator RC-köre a 45 kettőstrióda első anódjáról a második rácsára csatoló 48 kondenzátorból és a második rács és a tápfeszültség- 30 vezeték között elrendezett 49 ellenállásból áll. A közös katód áramkörében 53 jelfogó 50, 51 és 52 érintkezői vannak elrendezve, ahol a mozgó érintkező a közös katódra, az álló érintkezők pedig egy-egy 55 és 57 potencióméterből és 54 35 és 56 ellenállásból álló láncra vannak kapcsolva. Az első lánc 54 ellenállásból és 55 potencióméterből, a második lánc 56 ellenállásból és 57 potencióméterből áll. Az 53 jelfogót működtető feszültség 58 kapcsolón át kapcsolható a jel- 40 fogóra. A küszöbértékkapcsoló 15 áramkör csatoló 59 kondenzátoron át 60 és 61 ellenállásokból álló feszültségosztóra van kapcsolva. A 62 diódával megépített 16 koincidencia-áramkörre 17 vezetéken és csatoló 63 kondenzátoron át a 45 referenciafeszültség- és szinkronimpulzusképző 9 átalakító csatlakozik. A csatoló 63 kondenzátor 64 és 65 ellenállásokból álló osztóra csatlakozik, amelynek osztáspontjára a 62 dióda és 20 vezetéken át a harangalakú feszültségjelet négy- 50 szögimpulzussá alakító 18 és 19 átalakítók harmadik bemenete van kötve. Az automatikus ultrahosszúhullámú egyimpulzus-iránymérő működésmódja az alábbi: 55 Légköri kisülés pillanatában előálló egyimpulzus (2a. ábra) hatására a 7 kHz-ra hangolt, egymáshoz képest merőlegesen irányított 1 és 2 keretantennák kimenetén lecsengő szinuszos jel jelenik meg (2b. ábra). A légköri kisülés hatására 60 keletkező egyimpulzus mágneses összetevői által indukált impulzusok az egyik 1 keretantennában a kisülésnek az északi irányhoz vett szöge koszinuszával, a másik 2 keretantennában a szög szinuszával arányosak. Ezek a jelek a 3 és 4 65 erősítőkbe jutnak, amelyek a jelalak és az amplitudóviszonyok változtatása nélkül erősítik azokat. A jelek az erősítők kimenetéről az 56 szinkrondetektorokra jutnak, amelyek a kisülés irányának egyértelmű meghatározására alkalmas jeleket képeznek. Az egyimpulzus villamos komponensei az irányítatlan 7 antennában olyan jelet indukálnak, amelynek amplitúdója nem függ a kisülés irányától. Ez a jel 8 katódkövetőn át a referenciafeszültség- és szinkronimpulzusképző 9 átalakítóra jut. Ez az átalakító 7kHz-re hangolt szelektív erősítőt és a jel amplitúdóját és hosszát határoló áramkört tartalmaz. A 9 átalakító első és második kiemenetén erősített és határolt jel jelenik meg, amely szinusz jelcsomag (2c. ábra). Ez a jel az 5 és 6 szinkrondetektorok második bemenetére jut és a szinkrondetektorokat vezérli. A szinkrondetektorokban az irányított keretantennák jeleinek demodulálása történik meg, ahol az irányított keretantennák jelének fázisával arányos jelet nyerünk. A szinkrondetektorok kimenőjele a kisülés keretantennáktól mért irányának az északi iránnyal bezárt szöge szinuszával ill. koszinuszával arányos amplitúdójú és előjelű haranggörbe alakú jel. Ezek a jelek egy-egy 18 és 19 átalakító bemenetére jutnak, amely a közel harangalakú feszültségjeleket négyszögimpulzussá alakítja. A 18 és s 19 átalakítók eletronikus kapcsolóból, tárolóból, eletronikus átkapcsolóból, erősítőből és katódkövetőből állnak, ahol az elektronikus kapcsolót a 9 átalakító harmadik kimenetén megjelenő jelek vezérük, az elektronikus átkapcsolót pedig a 16 koincidenciaáramkör kimenőjele vezérli. Az így előálló négyszögimpulzusok amplitúdója az irányszög koszinuszával ill. szinuszával arányos. Ezek a jelek kijelző 21 egység ortogonális csatornáira jutnak, ahol fűrészfogalakú letapogatófeszültséggé alakulnak, amelyeket katódsugárcső eltérítő elektródáira vezetünk. így a katódsugárcső ernyőjén a légköri kisülés forrása irányának megfelelő sugárirányú vonal jelenik meg. Az egyimpulzusjel az irányítatlan 7 antennáról a 11 katódkövetőn át a szelektív 12 erősítőre jut, amely f = 60kHz-re van hangolva. A szelektív erősítő kimenetén lecsengő szinuszhullámok (2b. ábra) jelennek meg. A 13 csúcsdetektor ennek a jelnek a burkológörbéjét (2f. ábra) választja le. A csúcsdetektor kimenőjele 14 erősítővel történt erősítés után a küszöbértékkapcsoló 15 áramkör működését váltja M. Amikor a 14 erősítő kimenőjelének feszültsége túllépi a küszöbértékkapcsoló áramkör küszöbfeszültségét, akkor a 16 koincidenciaáramkör bemenetére négyszögimpulzus (2h. ábra) jut. Ezzel egyidőben a 16 koincidenciaáramkör második bemenetére 9 átalakító negyedik kimenetéről szinkronimpulzus érkezik. Az akciórádiusz-határoló működése részletesebben vizsgálva az alábbi: Az egyimpulzusjel az irányítatlan 7 antennáról 11 katódkövető bemenetére jut és a katódkövető munkaellenállásáról - a 23 ellenállásról - a csatoló 25 kondenzátorát a 22 kettőstriőda 3