164561. lajstromszámú szabadalom • Eljárás darabosítandó anyagok és bitumen vagy szurok kötőanyag keverékének habosítással történő homogenizálására

1 3 164561 4 tása, vagy emulzió formájában történő felhasználása, ezek alapjában véve minőségjavulást nem eredményeztek, és a javasolt technológiák folyamatos üzemeltetésre alkalmatlannak bizonyultak. A jelen találmány feladata olyan eljárás kidolgozása darabosítandó anyagok és hidrofób kötőanyag keverékének habosítással történő nagyhatékonyságú homogenizálására, amellyel az eddigieknél kevesebb kötőanyag felhasználása mellett jobb minőségű brikett gazdaságosabb gyártása valósítható meg. A találmány a kitűzött feladatot úgy oldja meg, hogy a darabosítandó anyag szemcséinek olvadt kötőanyaggal történő tökéletesebb bevonása érdekében a bitumen vagy szurok dermedési hőmérsékleténél legalább 5-20 C°-kai magasabb hőmérsékletre, célszerűen 90-95 C°-ra külön felmelegített anyagban és az anyag felületén levő, illetve arra felvitt víz és a bitumen vagy szurok kötőanyag összehozásával nagyfelületű kötőanyaghabot képezünk. A megolvasztott kötőanyag gőzzel történő habbá alakítása melletti bekeverésénél a kötőanyag eredeti térfogatának 20—30-szorosára felhabosítva keveredik a külön felmelegített darabosítandó anyaghoz. Ebből a célból a darabosítandó. anyagot a kötőanyagtól elkülönítve körülbelül 95-100 C°-ra melegítjük fel, például gőzbefúvatással. Célszerű — de nem feltétlenül szükséges — a lehetőségekhez képest közepes mértékű túlhevített ((200-250 C°-os) gőz felhasználása. Az ilymódon felmelegített anyagot folyamatosan keverjük a körülbelül 200-250 C° hőmérsékletű kötőanyag egyidejű befolyatása, vagy beporlasztása mellett. A gőzbefúvatás hatására a keverékszemcsékre vékony vízréteg csapódik ki a szemcsék egyidejű felmelegítése mellett. Ez a kicsapódott víz az anyag felületi hőmérsékletén van, ami a kívánalmak szerint közel 100 C°. A 150-200 C°-on beadagolt bitumen vagy szurok kötőanyag a szemcsékkel érintkezve a felületükön levő vizet hevesen elgőzölteti, és az így keletkezett gőz a kötőanyagot felhabosítja. A felhabosított kötőanyag rendkívül nagy felületű, így a szemcséket elkenéssel soha el nem érhető, vékony bevonatréteggel veszi körül. A hidrofób kötőanyagnak a szemcsékre való tapadását a víz nem zavarja, mert az a felhabzáskor a habosításhoz használódott el, így a fonó kötőanyaghab a szemcséket tökéletesen „nedvesíti". Az eljárás során a kötőanyag nem hűl le a dermedési pontját megközelítő hőmérsékletre, így újra-melegítésre, a vékony habfalak további kenésére nincs szükség. Jól szabályozott üzemvitel esetén a kész keverék hűtése is felesleges. A találmány szerinti eljárásnak az alábbi előnyei vannak: A kötőanyag olvasztása és melegítése erre a célra készült, jó hatásfokú berendezéssel, a malaxeurtól teljesen függetlenítve történik. A keveréket a brikettezésre kerülő anyag felmelegítésére fordított gőz lecsapódott víztartalma nem nedvesíti. Ez a készülő brikettekre vonatkoztatva nedvességtartalom csökkenésével jár. Melegítéskor a szemcséknek csak felületi, illetve vékony rétegre ható, felrhelegítést kell adni, mert a habosítási folyamatot a szemcsék belső részének hőfoka nem zavarja. Ennek a ténynek a 5 közvetlen energiafelhasználás csökkenésén túlmenően a készülő keverék, illetve brikett összes hőtartamcsökkenése révén van igen komoly következménye. A gépből kikerülő brikettek átlagos hőmérséklete lényegesen kisebb lehet és így azok 10 a szokásos hűtési folyamat után a vagonokba kerülve már nem tudnak a belső melegük felhasználása folyamán újra a kötőanyag dermedési pontja fölé melegedve egy tömeggé összeolvadni, alakjukat változtatni. 15 A felhabosított kötőanyag rendkívül vékony habfalainak a szemcsékre tapadása —és így azok ragasztóhatása — lényegesen tökéletesebb, mint a meglágyult kötőanyag szétkenése esetén. Ezért a készülő brikettek törőszilárdsága megnő, illetve az 20 adagolásra kerülő kötőanyag százalékos mennyisége csökkenthető. Ez a tény a kötőanyag lényeges megtakarítását eredményezi. Az adagolt kötőanyag csökkenése a brikettek kormozó hatását nagymértékben csökkenti és 25 ezzel a brikettek minőségét az égés és kormozás, de alkalmazhatóságuk terén is, nagymértékben javítja. A kötőanyagfelhasználás csökkentése a kötőanyag magas kezelési költségeit, a felhasználás 30 mértékének csökkenése arányában mind beruházási, mind üzemviteli vonalon csökkenti. Az eljárás során átlagos esetekben a darabosítandó anyag külön szárítása elmaradhat, ami jelentős beruházási és üzemköltség megtakarításá-35 val jár. A találmány szerinti eljárás foganatosítási módjait részletesen példák segítségével ismertetjük. 40 1. példa: A brikettezésre felhasznált 0—6 mm szemcsenagyságú barnaszén összes nedvessége 16-17%, amelyből az úgynevezett durva nedvesség 4-6%. 45 Az ilyen típusú szeneket a jelenlegi technológiák szerint vagy előzetes szárítás után brikettezik, vagy igen nagy mennyiségű, 12—13% kötőanyag hozzáadás mellett dolgozzák fel. Utóbbi esetben a kész brikett összes nedvessége kihűlt állapotban 50 12-13%, pontnyomása 90 kp. Jelen találmány szerinti brikettezés esetén a brikettezésre kerülő szenet, vagy szénkeveréket egy zárt szállítócsigán keresztül juttatjuk a brikettgyárakban használt keverő-berendezésbe 55 (malaxeurbe). A szállítócsigába a szén egy adagoló-berendezésen keresztül, szabályozott mennyiségben kerül. A szállítócsigába egy, vagy több helyen- 150-220 C° hőmérsékletű gőzt vezetünk be úgy, hogy annak mennyisége 60 szabályozható legyen. A szállítócsigában a szénkeverék 95-98 C°-ra melegszik fel olymódon, hogy a gőz a szénszemcsékre kicsapódik, és azokat vékony vízréteggel vonja be. A malaxeurben a forró, nedvesített 65 szénhez 180-220 C°-ra melegített folyékony 2