164561. lajstromszámú szabadalom • Eljárás darabosítandó anyagok és bitumen vagy szurok kötőanyag keverékének habosítással történő homogenizálására

MAGTAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 164561 jÉÉPk Nemzetközi osztályozás: w Bejelentés napja: 1971. XI. 30. (BA-2672) Közzététel napja: 1973. X. 27. C 101 5/16 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1975. IX. 30. Feltalálók: Szigetvári József okleveles gépészmérnök, dr. Takács Pál okleveles kémikus, Budapest Tulajdonos: Bányászati Kutató Intézet, Budapest Eljárás darabosítandó anyagok és bitumen vagy szurok kötőanyag keverékének habosítással történő homogenizálására 1 2 A találmány tárgya eljárás darabosítandó anyagok és bitumen vagy szurok kötőanyag keverékének habosítással történő nagyhatékonyságú homogenizálására, különösen szénpor bitumennel történő brikettezésére. 5 A kötőanyagos darabosítás (például brikettezés, pelettezés) legfontosabb műveletét a préselésen kívül a kötőanyag és a darabosító anyag alapkeverékének közvetlen gőzbefúvással felmelegített állapotban történő keverése, gyúrása, azaz 10 malaxálása képezi. Ez a művelet lényegében összevont formában három funkciót teljesít: a) a darabosításra kerülő keveréket fokozatosan felmelegíti a belépési 0-30 C° hőmérsékletről 15 85-95 C° hőmérsékletre >b)az így kialakult képlékeny masszát homogenizálja c) biztosítja a dermedéspontja fölé hevült kötőanyagnak a szemcsék közötti elkenődését és 20 a szemcsék kötőanyaggal történő részleges bevonását. Az egyes lépcsők természetes lefolyásának iránya megegyezik a keverék haladásának iránya- 25 val, amelyből következik, hogy a legfontosabb funkcióra, a kenőcsszerűvé vált kötőanyaggal történő homogenizálásra a malaxálásnak csak az utolsó fázisában kerül sor. Ez a megállapítás nemcsak az úgynevezett szilárd kötőanyaggal 30 történő brikettezés malaxálási folyamataira érvényes, hanem érvényes a folyékony kötőanyaggal történő brikettezés jelenlegi kiviteli formáira is, mert a csak 6-10% arányban adagolt forró kötőanyag a hideg, legfeljebb langyos alapanyaghoz keverve, dérmedési hőmérséklete alá hűl, ennek pedig az a következménye, hogy a kötőanyag és a brikettezésre kerülő anyag keverékét újra melegíteni, homogenizálni, és törni kell lényegében úgy, mint az őrölt, hideg kötőanyag használatánál. A darabosítandó anyag és a kötőanyag együttes felmelegítése igen hőigényes, és a melegítés maximum 95-100 C°-ra történhet, amely hőfokon a kötőanyag legjobb esetben is kenőcsszerű, nem hígfolyós. Az ilymódon felmelegített keverék szemcséire a gőz víz formájában kicsapódik és a kötőanyagot taszítja. Amennyiben a brikettezendő anyag eredetileg is magas víztartalmú, ez a hatás fokozódik. Ezért a keverést megelőzően rendkívül költséges szárítás szükséges. Hátránya még az eljárásnak, hogy a kötőanyag viszonylag vastag rétegben történő felkenődése következtében a kötőanyagfelhasználás az elméletileg szükséges mennyiségnél jóval nagyobb. A magas kötőanyagtartalom a brikett minőségét is rontja. Noha az ismertetett problémák kiküszöbölésére történtek kísérletek, például a kötőanyag porlasz-164561