164534. lajstromszámú szabadalom • Korroziós inhibitorok alkanolamin gázkezelő rendszerekhez

164534 10 3. példa: Abból a célból, hogy a találmány szerinti korróziós inhibitorok hatását nehezebb feltételek esetén megvizsgáljuk, az antimonil-vanadát kom- s binációt összehasonlítottuk az egyes adalékanyagok hatásával 65súly% monoetanolamint tartalmazó vizes oldatokban az oldatok forráspont hőmérsékletén, állandó széndioxidos kezelés közben. A vizsgálat célja az volt, hogy gyorsabb 10 vizsgálati eredményhez jussunk nehéz feltételek mellett az inhibitorok hatását illetően. 72 órás kísérlet után az acéllemezek korrozióját meghatároztuk az előző példához hasonlóan és a súlycsökkenést összehasonlítottuk az inhibitor is nélküli oldatba bemártott lemezek korróziós súlyveszteségével. Az alábbi táblázatban közölt eredményekből kitűnik, hogy két esetleg három párhuzamos kísérlet elvégzése esetén reprodukálható eredményhez jutunk az inhibitor kombiná- 20 cióval, míg az egyes korróziós inhibitoroknál az eredmények ingadoznak. Inhibitor és mennyisége %-ban Nátrium- Kálium-antimonil- %-os korrózió- 25 metavanadát tartarát védelem a lágyacélnál Kísérlet Ón(II)-tartarát súly%-ban %-os védelemA 0,1 0 42-99 0 0,1 0-16 o.os 0,05 99±1 0,05 -r— 70-99 0 0,05 0 0,025 0,025 99±1 30 35 A nátrium-metavanadát mint egyedi korróziós inhibitor esetében megfigyelt gyenge reprodukálhatóság jellemző az anódos inhibitorokra, átmeneti koncentrációértékeknél és egyes esetekben ez komoly helyi károsodásban jelentkezik. 40 4. példa: Ebben a példában egy találmány szerinti 45 ón-vegyületet, az ón-tartarátot kiválasztjuk és ennek korrózióvédő hatását vizsgáltuk, lágyacél lemezeknél különböző koncentrációs értékeken hőátadási feltételek mellett. A két különböző rendszer monoetanolaminből, vízből, széndioxidból 50 és ón(II)-tartarátból áll. Mintkét oldatba folyamatosan széndioxidgázt buborékoltatunk be. A kapott eredményeket a következő táblázatban foglaltuk össze: 15B 0,005 66 0,01 73 0,025 77 0,05 87 0,1 87 65C 0,005 7 0,01 85 0,025 92 0,05 95 0,1 93 Magyarázat: A = bemártott lágyacél lemezekre kifejtett %-os védelem, amelyet az alábbi képlet alapján számítottunk ki: súlyveszteség nem inhibitált oldatban súlyveszteség inhibitált oldatban X100 súlyveszteség nem inhibitált oldatban B = 15 súly% monoetanolamint tartalmazó oldat kb. 101 C°-ra felmelegítve 3 napon keresztül. C = 65 súly% monoetanolamint tartalmazó oldat 102C°-ra felmelegítve 3 napon keresztül. A következő példában a nátrium-metavanadát, kálium-antimonil-tartarát és a borkősav inhibitor-rendszer hatását tényleges üzemi körülmények mellett vizsgáljuk. 5. példa: 1000 tonna napi kapacitású ammóniaszintézis üzemben, ahol a hidrogéngázáram maradékszéndioxid tartalmának abszorpciójára a Girbitol-eljárás van használatban, 18%-os vizes monoetanolamin oldattal vizsgálatot végzünk. A monoetanolamint a savas gázok abszorpciós közegeként használjuk. Az inhibitor-kombináció nátrium-metavanadátból és kálium-antimonil-tartarátból áll, 0,05% koncentráció érték mellett, mindegyiket 0,005% borkősavval kombináltuk. Az első korróziós vizsgálatot abból a célból végeztük, hogy a szintézisüzem különböző gázáramaiba elhelyezett keretekre felerősített fém-minták súlyveszteségét meghatározzuk. A következő eredményeket kaptuk az inhibitor kombináció használata nélkül, illetve annak használata után. A korrózióvizsgálati keretek Átlagos acélkorróziós arány mm/év elhelyezése (mindegyik négy-négy ; fémlemezt tartalmaz) inhibitor nélkül inhibitorral Az ammóniadús és ammóniaszegény hőkicserélőbe az ammóniaszegény oldalra helyezett keret 0,0711 Ammóniadús oldat a hidraulikus turbina alsó árama irányában 5,76 0,02 0,01 5