164531. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és szabályozó berendezés kártoló gépek folytonos központi anyagellátására

3 164531 4 minden egyes kártológépnél ventillátorok segítségével járulékos megszívásra van szükség, melynek hatására a továbbításra szánt anyag hozzátapad egy perforált dobhoz, és a dobról való leválasztásról külön kell speciális lengő lapátok segítségével gondoskodni. Hátrányos az ismertetett rendszernél az is, hogy a kétfázisú keverék „cirkuláltatása" nincs következetesen megvalósítva. A vezetékegyüttes visszatérő csőágának végén elhelyezett ciklon ugyanis a kétfázisú keveréket levegővé és szálasanyaggá disszociálja, és a levegőfázist a szabadba eltávolítva csak a szálasanyagot hullatja vissza a tápegységbe. Ez azért kedvezőtlen, mert egyrészt az egyes kártoló gépeknél külön ventillátorokkal kell levegőt injektálni a rendszerbe, hogy még az utolsó kártoló gépnél is maradjon elegendő üzemi nyomás, másfelől a ciklonban a szálasanyag „zsinórozódik", és ezért nemkívánatos tömörödését újbóli bontással kell ellensúlyozni. Ezen ismert módszer köztudott hátrányainak kiküszöbölésére tértek át sok helyen a szálasanyagnak központilag vezérelt módszerrel való továbbítására. így a szálasanyag a kártológépekhez elvileg egyenletesebben osztható széjjel, de ehhez az szükséges, hogy a szállított fürtös szerkezetű szálasanyagrészek kiterjedésére illetve áramlástani viselkedésére jellemző mérőszám, valamint a pneumatikus rendszer légmozgására jellemző mérőszám együtt olyan értékpárt szolgáltasson, amely mellett az anyag szétosztása és az egyes kártológépeknél végbemenő „etetés" során az anyagréteg kialakulása egyenletes legyen. Az említett követelmény megvalósítása érdekében a TEXTIMA-féle irányzat szerint olyan gépegységet iktatnak a rendszerbe, amely a szálasanyagrészek optimális bontottsági fokát biztosítja. Ezzel szemben a svájci RIETER módszernél a pneumatikus vezetékrendszerbe a kártológépek elosztási helyein —ütköztetés elvén működő - járulékos mechanikus szerveket építenek be. Ezek a központi szabályozás elvén működő eddig ismert megoldások azonban -bár egyszerűbbek, mint a külön szabályozás elvén működők — számos hátrányos tulajdonsággal rendelkeznek. Kedvezőtlen mindenekelőtt, hogy a szálasanyag bontottságát létrehozó tápegység két vagy több szakaszban valósítja meg az előkészítő gépsor utolsó gépegysége és a kártoló gépek közötti műveletet. Ezek a tápegységek aránylag helyigényesek és költségesek. A tápegység a teljes berendezés költségének kb. mintegy 25-30%-át teszi ki. Nagy helyigényük miatt e tápegységek utólagos beiktatása a gyártási folyamatba az üzem építkezéssel végrehajtható bővítése nélkül szinte sohasem oldható meg. Hátrányos az is, hogy a szálasanyagok bontottságát a tápegység működtetése érdekében többnyire olyan szinten kell tartani, amely a további feldolgozási technológia szempontjából kedvezőtlen. Költségtöbbletet jelent amellett, hogy sok a vezérlő berendezéshez csatlakozó szerelvény, maga a vezérlés pedig bonyolult, és ez számos hibalehetőséget rejt. Az említett hátrányok —a kétségtelenül meglevő előnyök ellenére — a központi szabályozással működő módszerek kellő mértékű elterjedését akadályozta. A találmány célja a kártológépek folytonos és 5 központilag szabályozott anyagellátásának megvalósítása az ismert módszerek hátrányainak kiküszöbölésével, mégpedig olymódon, hogy az előkészítő üzem gépsorának utolsó gépegysége és a kártológépek anyagadagoló szervei között az 10 anyagáramlás folytonos legyen. A célkitűzéshez tartozik, hogy lehetőség legyen a bontottsági fok optimális beállítására, a szálasanyagnak a kártológépekhez való továbbításához pedig ne legyen szükség semmiféle külön segédszerkezetre. 15 A találmányi gondolat alapja az a fölismerés, hogy az eddig szükségesnek vélt és természetéből kifolyóan bonyolult kombinált (pneumatikus-mechanikus) anyagmozgatás nélkül is lehetésges az anyagleválasztás azáltal, hogy a cirkulációs veze-20 téknek és az ahhoz csatlakozó anyagleválasztó fejnek speciális kialakítását valósítjuk meg. E kialakítás ugyanis a szállító levegő nyomásának szabályozásával kombinálva az anyagnak a kártológép etetőaknájába való optimális betáplálását 25 automatikusan biztosítani képes. E két egymást kiegészítő intézkedés eredményeként az összes eddig ismert módszereknél egyszerűbb és gazdaságosabb megoldást sikerült találni. A kitűzött célnak megfelelően a találmány 30 szerinti eljárás szálasanyagokat kártoló gépek folytonos és központilag szabályozott anyagellátására -melynek során az előkészítő bontó gépsortól a fürtös szerkezetű szálasanyagot kétfázisú szálasanyag-levegő keverék formájában a 35 kártoló gépek etetőszerveihez pneumatikus úton szállítjuk - olymódon valósul meg, hogy a szálasanyagot az előkészítő bontó gépsortól kiindulva cirkulációs vezetékben folyamatosan áramoltatjuk, miközben a szálasanyag fürtjeit a 40 cirkulációs vezeték szívó oldalán elhelyezett bontóeszközzel föllazítjuk, a szálasanyag áramlásának és szétosztásának egyenletességét, valamint a folytonos rétegvastagság egyenletességét pedig a kétfázisú keverék valamely jellemzőjének, előnyö-45 sen a szállító levegő statikus nyomásának folyamatos ellenőrzésével szabályozzuk. A találmány szerinti berendezés —amely az áramlást keltő ventillátort, a ventillátor nyomóoldalához csatlakozó nyomóággal és szívóoldalához 50 visszavezetett szívóággal rendelkező cirkulációs vezetéket, továbbá a szálasanyagot a levegővel való keverésre alkalmassá tevő, valamint az áramló kétfázisú keveréket a kártoló gépek felé irányító szerveket tartalmaz, a cirkulációs vezeték nyomó-55 ága mentén pedig a szálasanyagot az egyes kártológépekhez vezető leágazások vannak kialakítva— olymódon van kiképezve, hogy a cirkulációs vezeték szívóága az előkészítő bontó gépsor utolsó gépegységéhez szívótorok útján csatlakozik, 60 a cirkulációs vezeték nyomóága a leágazásoknál kialakított leválasztó fejekkel van ellátva, a sorrendben legelső leválasztó fej elé a leválasztás lehetőségét elősegítő áramlásátalakító szakasz, az áramlásátalakító szakasz és az áramlást keltő 65 ventillátor közé pedig mérőegységgel kapcsolatos 2