164510. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bázikus bélésű martin-kemencében gyártott acélgyártására valamint berendezés az eljárás foganatosítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI 164510 LEÍRÁS Nemzetközi osztályozás: Bejelentés napja: 1972. XI. 13. (SI-1281) G 21 c 7/00 Kanadai elsőbbsége: 1972. III. 22. Közzététel napja: 1973. VIII. 28. Megjelent: 1975. IX. 30. Feltalálók: Haysom Derek William mérnök, Sydney, Nova Scotiä, Wells William mérnök, Sydney, Nova Scotiy, Kanada Tulajdonos: Sydney Steel Corporation, Sydney, Nova Scotia, Kanada Eljárás bázikus bélésű martin-kemencében gyártott acél gyártására valamint berendezés az eljárás foganatosítására 1 2 A találmány tárgya eljárás bázikus bélésű Martin-kemencében gyártott acél minőségének javítására és a gyártás hatékonyságának fokozására, valamint berendezés az eljárás foganatosítására. 5 A főként nyersvasból és vashulladékokból acélt előállító bázikus bélésű Martin-kemencéket elterjedten használják, noha az utóbbi időben ismét tért hódított a szélfrissítéses acélgyártás, és főként az oxigénbefuvatásos változata. 10 Jóllehet a bázikus bélésű Martin-kemencében jó minőségű acél állítható elő, és a gyártási folyamat jól szabályozható, jelentős hátrányt jelent az oxigénbefuvatásos eljárással szemben a hevítéshez szükséges nagy idő. A bázikus bélésű Martin- 15 kemencékben a felmelegítés átlagos ideje jóval nagyobb, mint az oxigénbefuvatásos eljárásnál szükséges egy óra, vagy annál még rövidebb idő. Ez a körülmény lényegesen növeli a bázikus Martin-kemencékben előállított acél gyártási költ- 20 ségét. Ezenkívül a bázikus Martin-kemencénél a hőmennyiséget, például olajjal működő égőfejekkel és forró levegővel biztosítják. Ez az oxigénbefuvatással működő berendezéseknél nem szükséges. Az oxigénbefuvatásos eljárással emellett gazdasá- 25 gosan gyárthatók kis szénatomszámú acélok is, míg ez a bázikus Martin-kemencékkel nem lehetséges. A bázikus bélésű Martin-kemencék tökéletesítésére számos megoldás született. Kísérleteket 30 végeztek a kemencében lévő fémolvadékba történő oxigénbefuvatással, a szén és fémes szennyezők hatékonyabb oxidálása érdekében. Az oxigén befuvatását az olvadékba a medence oldalfalán vagy fenéklapján keresztül végezték. Dyen megoldásokat ismertetnek például az 620 562, 837 500, 874 898 és a 798 783 sz. kanadai szabadalmak. Az erről kialakult vélemény azonban az, hogy a medence fenekén vagy falán keresztül bevezetett oxigén több káros hatást eredményez. Többek között a medencében lévő olvadék forrását idézi elő, amelyet a hagyományos eljárásoknál is a lehető legnagyobb mértékben igyekeznek elkerülni, minthogy a kemence bélését rendkívül erőteljesen károsítja. Nagy sziliciumtartalmú vasak esetén például vagy kis foszfortartalmú vasaknál az oxigénbevezetés az olvadékban történő sziliciumdioxid képződés hatására erőteljes salakhabzást okoz. Ennek eredményeképpen az egyéb gázok, például szénmonoxid és széndioxid kiáramlása az olvadékból megszűnik, és a salak kiárad a kemence nyilasain. Az ilyen oxigénbevezetés ezenkívül a nagytömegű olvadék miatt nem képes egyenletes oxidációt biztosítani, és a gyártott acél inhomogén lesz. Félő még az is, hogy a viszonylag sekély olvadékba vezetett nagynyomású oxigén a fémet a medencéből kifröcsköli. Az oxigénbevezetés következtében a bevezetés helye körül a kemencebélés, sőt maga a bevezetőcső is hamar tönkremegy. 164510