164498. lajstromszámú szabadalom • Eljárás glükoprotein előállítására

164498 3 4 Sei. 268, 2536 (1969)] módszert ismertettek hiszt­aminopexiás hatású anyagban dús frakciók elő­állítására szérum-fehérjéből. A szerzők megállapították, hogy ezek a frak­ciók nem immunoglobulinok. Más részről a szer­zők elektroforetikus és immuno-elektroforetikus elemzéssel (emberi plazma anti-protein immuno­szérummal) egy ß— 1 mozgékonyságú globulin és egy albuminsZerű mozgékonysággal rendelkező fehérje jelenlétét mutatták ki. A szérum-komponens G200 Sephadex gélen végzett tisztításával már olyan aktív frakciót kaptak, amely mg-onként 50000 egység hiszt­aminopexiás aktivitást mutat. A fentiek alapján megállapítható, hogy a hiszt­amin lekötésére képes szérum-komponens ter­méstzietére, azonosságára és egységességére vo­natkozóan a szakirodalom eltérő és bizonytalan adatokat közöl. A találmány szerinti új elkülö­nítési és tisztítási módszerrel a hisztaminope­xiás hatást okozó frakció rendkívül tiszta álla­potban állítható elő. A találmány szerinti extrakciós és tisztítási műveleteket továbbá állati eredetű szérumfehér­jék és a placenta kezelésére is kiterjeszthetjük, azaz nagymértékben szélesíthetjük a szérum­komponens forrásaként alkalmazható anyagok körét. Vizsgálataink során kémiailag azonosítottuk a rendkívül tiszta állapotban elkülönített, hiszt­aminopexiás hatású frakciót, és megállapítottuk, hogy az a globulinoktól, immunoglobulinoktól és egyéb fehérjéktől egyaránt különböző vegyületet tartalmaz. Az általunk végzett elemzések és mérések ta­núsága szerint a hisztamki lekötésére képes szé­rumnkomponens egy glükoprotein. A találmány szerinti eljárás előnye, hogy a kí­vánt frakciót antigén anyagoktól (egyéb fehér­jéktől illetve heterogén eredetű fehérjéktől) mentesen, rendkívül tiszta állapotban állíthatjuk elő. A találmány szerint tehát nem egyszerűen egy szérumfrakciót különítünk el, hanem egy megha­tározott, fizikai és kémiai adatokkal, valamint biológiai kísérletekkel és hisztamin-lekötő hatás vizsgálatával azonosítható kémiai anyagot állí­tunk elő, amely a gyógyászatban széles körben felhasználható iallengiás állapotok kezelésére. A rendkívül tiszta, emberi vagy állati eredetű szérumfrakció előállításával korlátlan mennyisé­gű hisztaminopexiás hatású anyagot bocsátha­tunk a gyógyászat rendelkezésére. Ezek az anya­gok eredetükre való tekintet nélkül egyaránt fel­használhatók a gyógyászatban. Tekintettel arra, hogy a találmány szerint a glükoproteint rendkívül tiszta állapotban állít­hatjuk elő, egyértelműen meghatározhatjuk a glükoprotein azonosítására alkalmas fizikai-ké­miai jellemzőket. Ezek a jellemzők a követke­zők: — a glükoprotein fitinsav-oldatokban oldó­dik, azaz savas jellegű — az ammóniumszulfátos lecsapás optimális koncentrációtartománya pH = 7,0 értékű köze­gekben 2,5 mól és 2,8 mól között van. Ez az igen szűk konoentrációtartomány jelzi, hogy a ka­pott vegyület nem immunoglobulin, az utóbbiak 5 ugyanis sokkal kisebb moláris koncentrációjú ammóniumszulfát-oldatdkkal csaphatók ki. — A termék G200 Sephadex gél-szűréssel meghatározott molekulasúlya 100 000-nél na­gyobb, körülbelül 150 000. 10 — A termék agarózon, cellulózacetáton vagy szaccharózon, koncentrációgradiens, fenntartásá­val meghatározott elektroforetikus mozgékony­sága a prealbumiinokéval azonos. A Ve/Vo arány 1,30 és 1,75 között van. 15 — Elektromos koncentrálás szerint a termék izoelektromos pontja a 4,0 érték közelében van. — A termék hisztaminopexiás hatása neur­amidinázok hatására megszűnik. Ennek megfele­lően a termék glükoprotein, amely 20 — vízben oldódik. Ügy tekinthetjük, hogy allergiás állapot fellé­pésekor a biológiai eredetű aminők, elsősorban a hisztamin abnormálisan nagy mértékben szaba­dul fel. A test nedveire vonatkozó „pexiás" ha-25 tás megnövekedik. A hisztaminopexiás hatással rendelkező glükoprotein gyógyászati célja az, hogy a pexiás hatást normalizálja vagy fokozza. Ezen túlmenően, egyes akut allergiás állapo­tokban a hisztaminopexiás hatású frakció szoká-30 sos elméleti koncentrációja nagymértékben (kb. 5—10 mg/literrel) csökken. Hisztaminopexiás glükoproteinek beadagolásával megelőzhetjük ezt a csökkenést, illetve az abnormálisan kis mennyiségű hisztaminopexiás anyagot tartakna-35 zó szervezetekben növelhetjük a hisztaminope­xiás hatóanyag mennyiségét. A fenti gyógyászati célokra a hisztaminope­xiás hatású glükoproteint perlinguálisan, paren­terálisan, rektálisan, helyileg vagy permukáli-40 san adhatjuk be: A hisztaminopexiás hatású glükoproteint tar­talmazó gyógyászati készítmények szublinguális tabletták, egy vagy több dózist tartalmazó am­pullás készítmények, kúpok, krémek, kenőcsök, 45 olajok, belégző permetek, orrcseppek és aeroszo­lok lehetnek: A gyógyászati készítmények a hisztaminope­xiás hatású glükoproteinen kívül egyéb gyógyá­szati hatóanyagokat, illetve hatásfokozásra al-50 kalmas szereket is tartalmazhatnak. Így például az aeroszolos készítményekhez tüdőtágító hatá­sú anyagokat, például izoprenalint adhatunk. A hatóanyag dózisa a beadás módjától, a be­teg panaszainak jellegétől és a beteg testsúlyá-55 tói függően változhat. Perlinguális adagolás esetén a napi dózis 5 mg és 20 mg közötti érték lehet. Az injekciós ké­szítményeket — elsősorban az intramuszkuláris injekciós készítményeket — 5, 10 vagy 20 mg 60 glükoproteint tartalmazó ampullás egységdózi­sók formájában alkalmazhatjuk, és a hatóanya­got napi 1 mg/kg mennyiségben adhatjuk be. Külsődleges kezelésre szánt készítmények — pél­dául krémek és kenőcsök — általában 0,1—0,5% 65 hatóanyagot tartalmazhatnak. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom