164425. lajstromszámú szabadalom • Eljárás virusos vagy mikoplazmás megbetegedések elleni gyógyszerkészítmények előállítására

164425 9 10 anyagokat azután időnként keverjük; állandó keverés az oldódás biztosítása céljából nem szükséges. 24 óra múlva 3 súly% benzilalkoholt adunk az oldathoz. Az így elkészített oldatot azután aszeptikus körülmények között injekció­ampullákba töltjük, és lezárjuk. A fenti módon elkészített és ampullákba még le nem töltött oldat, valamint a lezárt ampullák is hűtés mel­lett tárolandók. Intravénás beadásra alkalmas oldat elkészíté­sére a fent említett oldószerelegy helyett pro­pilénglikol, növényi olajok vagy olaj sav-etil­észter is alkalmazhatók oldószerként. 4. példa: Végbélkúpok előállítása Végbélkúp-alapmasszaként kakaóvaj vagy szintetikus végbélkúp-alapanyagok (mint a „Monolene", „Witepsol" kereskedelmi elnevezés alatt forgalomba kerülő készítmények vagy ha­sonló termékek) alkalmazhatók. Az ilyen végbél­kúp-alapmasszákat 80 C° hőmérsékleten mele­gítjük és mechanikai keverés közben 1—4 súly­% benzilt, majd 0,5—2 súly% dibenzoilperoxi­dot adunk hozzá; a hozzáadás közben is 80 C° hőmérsékletén tartjuk a megolvasztott masszát. A hozzáadott anyagok feloldódása után — ami­hez kb. 15 perces keverés szükséges, — az ele­gyet lehűlni hagyjuk és abból öntés vagy más ismert módszer szerint végbélkúpokat készí­tünk. A végbélkúpok előállítására alapmasszaként említett kakaóvaj természetes eredeti termék, amely telített vagy telítetlen növényi eredetű zsírsavak glicerin-észtereiből áll. A „Witepsol" szintetikus termék, amely páros szénatomszámú telített növényi zsírsav glicerinnel történő ész­terezése útján készül. A fenti eljárás során a hatóanyagóknak a végbélkúp-alapmasszában való eloszlatása az említett 80 C°-nál alacsonyabb hőmérsékleten is történhet, ebben az esetben azonban lényege­sén hossza bb^idéig-tartó keverés szükséges. A végbélkúpok tárolása is hűtött állapotban történik. A fent leírt összetételű készítmények nem­csak végbélkúpokká alakíthatók, hanem azokból — megfelelő alakban történő elkészítés esetén — orális beadásra alkalmas készítmények is elő­állíthatók. 5. példa: Szubkután vágy intramuszkuláris beadásra alkalmas készítmények előállítása a (III) hatóanyaggal Polietilénglikol (200) vagy propilénglikol meg­felelő mennyiségét (az előállítani kívánt meny­nyisége szerint) 80 C° hőmérsékletre melegít­jük, és mechanikai keverés közben 1—10 súly% fenolftalein-nátriumsót oldunk fel benne. A hoz­záadott hatóanyag feloldódása után az oldatot lehűtjük és további keverés közben 0,2 súly% dibenzoilperoxidot, 0,2—2 súly% benzilt és vé­gül 3 súly^/o benzilalkoholt adunk hozzá. A ka­pott oldatot aszeptikus körülmények között fio­lákban vagy ampullákban letöltve 3—4 napig állni hagyjuk. Ezután a készítmény injekció cél­jaira felhasználható vagy hűtés mellett tárol­ható. A találmány értelmében alkalmazásra kerülő háromféle hatóanyag hatásmechanizmusára vo­natkozólag az alábbiak tételezhetők fel: (I) hatóanyag: Ezt a vegyületet, amint fentebb már említet­tük, közvetlenül vagy a limfa-rendszeren ke­resztül juttatjuk a vérkeringésbe. A vegyület a vérben normális pH-érték esetében stabil és így oldott állapotban keresztül halad a szervezeten, majd távozik abból. Ha azonban ez a hatóanyag megbetegedett sejtekhez jut — az ilyen sejtek­ben az anyagcsere során rendszerint sok tejsav van jelen — vagy pedig ha a hatóanyag savas pH^értékű helyekre jut a szervezetben, akkor naszcens oxigént fejleszt, amely „in situ" oxi­dálólag hat. Egyidejűleg henzoesav keletkezik, amely lerakódik a sejtekben. (II) hatóanyag: Ez a vegyület ugyancsak közvetlenül vagy a limfa-rendszeren keresztül jut a vérkeringésbe. Egyes abnormális esetekben, pl. rákszerű tumo­rok vagy ezek áttételei esetében, valamint Vira­focii által fertőzött helyeken a hatóanyag di­fenilglikolsavvá alakul a bekövetkező reakció útján, amely az abnormális sejtekben azután difenilecetsavvá alakul tovább. A csatolt rajz szerinti (A) reakcióvázlat szerint. Az ilyen re­akciómenet feltételezése mellett szól az a tény is, hogy e hatóanyag beadása esetén oxidációs folyamatok végbemenése, valamint difenilecet­sav lerakódása volt észlelhető. (III) hatóanyag: Ez a vegyület a vérben oldva a csatolt rajz szerinti (IV) szerkezeti képletnek megfelelő alakban kering, majd ha savas pH-értékű sej­tekhez kerül akkor az (V) szerkezeti képletnek megfelelő vegyületté alakul, amely kevésbé ol­dódik, mint a nátriumsók. Ez a vegyület az OH-csoportok jelenléte folytán erősen antiszep­tikus és egyúttal oxidáló hatású; az oxidáció folytán e vegyület a csatolt rajz szerinti (VI) képletű 4',4"-dihidroxi-trifenilmetán-2-karbon­sawá alakul át. Feltételezhető, hogy az f<I) és (II) képletű vegyületek beleavatkoznak a vírusok szaporo­dási folyamatába, oly módon, hogy bizonyos, a vírusok felépítéséhez szükséges, szabad amino­vagy guanidino-csoportokat tartalmazó kompo-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom