164419. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gipszlapok folyamatos előállítására
164419 5 6 emellett a szálak fileesedése is egyenletes. A még alakítatlan massza összekeverésénél eddig megfelelő módon nem sikerült a térfogatsúlyukban oly nagymértékben különböző anyagoknak, mint az 1000 kg/m3 térfogatsúlyú stukatúragipsznek, valamint az átlagosan 20 kg/m3 térfogatsúlyú száraz fölborzolt papírrostnak egyetlen homogén keverékké való összedolgozása. Az ilyen keverékek erősen hajlamosak ugyanis arra, hogy a további földolgozás során a komponensek szétváljanak, és a kötés során a filcesedés se legyen kielégítő. Az anyagpálya formájában előállított szálágyazat és gipszréteg találmányunk szerinti öszszekeverése sarán az összrétegvastagság a sajtolt lapok vastagságának többszöröse lehet. 10 mm vastagságú és 20% papírrost mennyiséggel rendelkező termék előállításához az anyagpálya az előformázó szalagon még széjjel nem választott rétegekkel és már összekevert állapotban akár 100 mm összvastagságú is lehet. A gipsznek a szálas anyagokhoz való térfogataránya laza anyagpálya esetében 1 : 10 értékű, a már összesajtolt lemeznél azonban már 1 :0,25 arányú. Ebből látható, hogy a szálasanyagok filcesedő tulajdonságaikat a végleges kiformázásig megtartják. A laza anyagpálya létrehozásában és annak ebben a formában történő függőleges összekeverésében megnyilvánuló — találmányunk szerinti — eljárás további különleges előnye abban rejlik, hogy gyakorlatilag csupán annyi vizet kell a keverékbe bevinni, amely a gipszmennyiség egyenletes megkötéséhez szükséges. Az alkalmazott víz részaránya a teljes anyagmennyiségre vonatkoztatva 10 mm vastag, sajtolt és 20% papírrost mennyiséggel rendelkező gipszlapok esetében csupán 10—20%-kal nagyobb annál a vízmennyiségnél, amely a gipsz megkötéséhez feltétlenül szükséges. Az összekevert anyagpályának a formázó szalagra való átvitelekor a kötéshez szükséges vizet az anyagpálya teljes szélességét átívelő, fúvókák segítségével nyomás nélkül, vagy adott esetben nyomás alkalmazásával juttatjuk az anyaghoz, amely az egész laza és az átvitel helyén szabadon lehulló anyagpályát ily módon könnyen átjárja. Hasonló módon könnyűszerrel lehetséges a kötéshez szükséges vizet az összekevert anyagpályának a formázó szalagra való felvitele után, de még a sajtolás előtt fölhordani és a sajtolással egyidejűleg a már összekevert anyagpályába beépíteni, mivel annak laza tulajdonsága következtében az egyenletes vízbehatolás lehetősége kedvezőbbé válik. Ezen túlmenően lehetőség van arra is, hogy a kötéshez szükséges víz egy részét a formázó szalagra, a másik részét pedig az összekevert anyagpályára juttassuk. Ily módon a köteghez szükséges víz bejuttatása a sajtolás során még könnyebbé válik. A kötési víz bevitele ebben az esetben víztartalmú lapos aljazatok, így például filchevederek segítségével történhet, amelyek a sajtolási művelet során víztartalmukat az anyagpályának átadják. A felületre fölhordott víz egy további bejuttátási lehetőségét jelenti a laza formázó szalag-5 ban levő levegőnek a sajtolás előtti kiszívása, amikoris a fölhordott vízmennyiség az anyagba való behatolásra kényszerül, a sajtolási folyamat során pedig egyenletesen szétoszlik. A találmányi gondolat értelmében lehetséges 1° a kötéshez szükséges vizet az összekevert anyagpályának a formázó szalagra való átvitele után vízfürdőn való keresztülvezetés segítségével is az anyagba bejuttatni. Ekkor a vízfürdőn áthaladó összekevert száraz anyagpályát a víz-15 fürdőben „ellennyomásos szalag" segítségével tartjuk, miközben a formázószalagot, valamint az ellennyomásos szalagot egyaránt szitáló szállítószalagként alakítjuk ki, a szitáló szállítószalagot pedig a víz bevitele érdekében az ösz-20 szekevert anyagpályára ható pulzáló nyomásnak vetjük alá. A pulzálás következtében hasonló jelenség játszódik le, mint a levegőnek a laza anyagpályából való kiszivárgásakor. A laza anyag-25 pályába bezárt levegő ugyanis az anyagból kinyomódik, és lehetővé teszi, hogy a kötéshez szükséges víz a helyére behatoljon. A kötéshez szükséges vizet végül a gipszben ömlesztett formában jelenlevő adalékanyag is tartalmazhatja, amely a vizet a sajtolási művelet során adja le. Ilyen adalékanyagként sókat, salakot vagy más ismert anyagokat alkalmazhatunk. A kötéshez szükséges vizet a laza, összekevert anyagpályába annak gőzölése útján is be lehet juttatni. A kötéshez szükséges vízhez az adalékanyagokat oldott vagy diszpergált formában is hozzá lehet keverni, amely adalékanyagok a gipsz 40 kötési folyamatát gyorsítják vagy gátolják, a kötést elősegítő víz behatolásának lehetőségét kedvezőbbé teszik, a szálas anyagoknak a gipszhez való tapadóképességét növelik, a szövetszerkezet tömörödését megjavítják, a gipszet 45 szilárdítják, vagy annak víztaszító tulajdonságot kölcsönöznek, vízben való oldódó képességét mérséklik, tűzbiztos tulajdonságait megjavítják, a végterméknek pedig valamilyen kívánt színt kölcsönöznek. Ilyen adalékanyagként 50 nedvesítő anyagok, műgyanták, timsók, színezékek, enyvek és sók is alkalmazhatók. A gipszhez a találmányi gondolat értelmében homogén módon elkeverhető por alakú vagy szemcsés adalékanyagokat, töltőanyagokat, vagy 55 járulékos kötőanyagokat is keverhetünk. Ezek az anyagok a gipszhez vagy annak előállításakor, vagy a tárolóbunkerből való kivételkor adagolhatok, illetve keverhetők hozzá. Ezek a végleges anyagpálya alakjával rendelkező kü-60 lönálló további rétegként együttesen hordhatók fel az előformázó szalagra. Az adalékanyagok a gipsznek — elsősorban annak megmunkálhatósága, valamint a végtermék minősége tekintetében — a találmány szerinti eljárás alkalma-65 zásakor kedvezőbb tulajdonságokat kölcsönöz-3
