164413. lajstromszámú szabadalom • Berendezés takarmány és víz adagolására, különösen sertésetetéshez

164413 5 6 karmányadagoló mérleg alá kerül, ahol menet közben feltöltődik az előírt mennyiségű takar­mánnyal. Feltöltéskor a 21 porfogólemez a fel­csapódó porfelhő nagy részét lefékezi és vissza­tereli a puttonyba. A takarmánnyal feltöltött puttony tovább haladva, a 4 görgős konvejor­kocsival átváltja a 39 csuklós mechanizmust a vízadagolási helyzetbe. Az átváltás során az emelkedő 40 tolattyú először elzárja a beömlési keresztmetszetet, s csak azután — tehát késlel­tetve — emeli meg a 42 súlyszelepet. Ekkor a 31 mérőhengerben kimért vízadag a 43 görbí­tett kifolyócsövön keresztül a 2 vízadagoló puttonyba folyik. A gyors ürítést a görbített ki­folyócső nagy keresztmetszete és a 33 légzőcső biztosítja. Amint a konvejor-kocsi elhagyta a 39 csuklós mechanizmust, akkor a 41 nyomórugó vissza­nyomja a tolattyút az alsó helyzetébe. Visszanyomáskor először a súlyszelep zárja le a kifolyó nyílást, majd a tolattyú további süly­lyedésével a vízbeömlési keresztmetszet is sza­baddá válik. Ekkor a 31 mérőhenger újra fel­töltődik vízzel. A víz a 33 légzőcsövön keresztül kiszorítja a levegőt a mérőedényből, majd be­hatol a légzőcsőbe és a 30 víztartály folyadék­szintjével azonos magasságba kerül. A követ­kező puttony érkezése a központi vízadagoló itt leírt működési folyamatát megismétli. Miután valamennyi takarmány és vízadagoló puttony feltöltődött, leáll a hajtómű, méghozzá olyan helyzetben, hogy a puttonyok a hozzájuk tartozó etetővályú elején álljanak. Etetéskor először átváltják a 18 bütykös re­teszeiét, majd megindítják a hajtóművet- A meginduló puttony 14 nyitókarja felütközik a bütykös reteszelőben, elfordul, és ezáltal meg­nyitja a darazsilipet és a vízputtony 22 súly­szelepét. A kiálló bütykök a nyitókar 19 villás végén keresztül rezegtetik a darazsilipet, és vele együtt a teljes daraoszlopot, biztosítva ezzel az etetővályú teljes hosszaiban történő egyenletes takarmánykiosztást. A takarmány mögött ugyan­akkor a 23 kifolyócsövön folyik a víz is. A ki­folyási idő a 25 vízzsilippel szabályozható. Amikor a puttonyok elérték az etetővályú végét, leáll a hajtómű, és így az esetleg pon­tatlanul szabályozott puttonyból is a vályúba szóródik a takarmány. Ebben a nyugalmi hely­zetben a 18 bütykös retesze]őt vissza kell váltam alaphelyzetébe, hogy a puttonyok feltöltését ne akadályozza. A következő indítás után az itt leírt üzemelési folyamat megismétlődik. Nagy előnye a berendezésnek, hogy minden etetővályúhoz külön takarmány és vízadagoló puttony tartozik, s ezekbe 1—10 kg takarmány, ill. 5—10 liter vízadag előre kimérhető, és a ki­mért mennyiség utólag a puttonyok ürítésével ellenőrizhető. Állategészségügyi szempontból igen előnyös megoldás, Ihogy a takarmány a vízzel egyidőben kerül az etetővályúba. Így a takarmány porzása jelentéktelen. A műanyag puttonyok gyártása egyszerű, éles sarkok helyett nagy lekerekítéseket lehet alkalmazni, és nincs korrózió-veszély, ami a takarmány beboltozó­dását előidézi. A központi vízadagoló alkalma­zása nagymértékben egyszerűsíti a gondozó munkáját; egy helyről kezelheti a »hajtóművet, a daramérleget és a központi vízadagolót. Betéteskor a konvejorpályára szerelt putto­nyokból egyszerre történik a kiadagolás, és így az etetőberendezéshez tartozó kutrica-rendszer­ben minden sertés egyszerre táplálkozhat. A leírás alapján látható, hogy ez a berende­zés kiválóan alkalmas nagyüzemi sertéstenyész­téshez, ill. hizlaláshoz. Szabadalmi igénypontok: 1. Berendezés takarmány és víz adagolására, különösen nagyüzemi sertésetetéslhez azzal jel­lemezve, hogy az egy kutrica rendszeren be­lül minden egyes etetővályúnak {24) konvejor­pályára i(5) függesztőkengyellel (3) szerelhető takarmányadagoló puttonya {!), a puttonyt alul­ról ferde hajlásszögben lezáró darazsilipje i(8), a takarmányadagoló puttonnyal egybeépített, vízzsilippel i(l25) ellátott vízadagoló puttonya (2), valamint a kapcsolószekrény mellett felállított 5—10 liter térfogathatárok között fokozatmen­tesen kézikerékkel (34) szabályozható, s a víz­puttonyokat (2) menetközben feltöltő központi vízadagolója (44) van. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a takarmány­adagoló puttony garat alatti szakasza lefelé enyhén szűkülő, a sarkokban erősen lekerekí­tett téglalapkeresztmetszetű simafalú cső, mely­nek alsó végén ferde hajlásszögű, csuklós dara­zsilip (8) van. 3. Az 1. és 2. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az egyen­letes darakiadagoláslhoz a takarmányadagoló puttony közepébe szerelt csuklós rudazattal (9), a függesztőkengyielbe épített rezgésszabályozó anyával (20), ill. a bütykös reteszelő (18) által működtetett nyitókarral i(14) és nyílásszabályo­zóval (17) van ellátva. 4. Az 1—3. igénypont szerinti berendezés ki­viteli alakja, azzal jellemezve, hogy a takar­mányadagoló puttony felül parfogólemezzel (21) van részben lefedve, s a takarmány egyenletes kiadagolásához konvejorpályára (5) szerelt, kéz­zel átváltható bütykös reteszeiével (18) van el­látva. 5. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy a vízadagoló put­tony (2) takarmányadagoló puttonnyal szerves egységet alkot, s kifolyócsöve (23) a haladás irányából nézve, a darakifolyás mögött van. 6. Az 1. vagy 5. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy a víz­adagoló puttonynak huzallal {26) nyitható súly­szelepe (22) és szabályozható vízzsilipje (25) van. 7. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy a központi víz­adagolónak {44) állandó folyadékszintet biztosító 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom