164407. lajstromszámú szabadalom • Elektroncső, célszerűen televízió vevőkészülékhez

SZABADALMI 164407 MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY |Ä| Bejelentés napja: 1969. X. 22. (EE—1724) Nemzetközi osztályozás: H 01 j 21/20; H 01 j 19/78 ^NT Közzététel napja: 1973. IX. 27. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1975. XI. 29. Feltalálók: Kereikes Béla gépészmérnök, Rajna István technikus, Tordai Tamás villamosmérnök, Budapest Tulajdonos: Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt., Budapest Elektroncső, célszerűen televízió vevőkészülékhez í A találmány hő hatására működő kapcsolóval ellátott elektroncsőre és az ilyen csővel ellátott készülékre vonatkozik. Ismeretes, hogy a televízió készülékekben használatos korszerű elektroncsövek oxidkatód­dal vannak ellátva. Az oxidkatód egy ún. mag­fémből és erre felvitt emissziós rétegből áll, amely kb. 800 C° üzemi hőmérsékleten nagy mennyiségű elektront képes magából kibocsá­tani. Az emissziós réteg összetétele célszerűen báriumoxid és stronciumoxid egyenlő arányú elegye. E rétegnek az a tulajdonsága, hogy ohmikus ellenállasa hidegen igen nagy, fél­meleg állapotban közepes, de üzemi hőmérsék­leten mar elhanyagolhatóan kicsi. Ezért üzem köziben a rétegen keresztül haladó áram, ame­lyet az elektroncső katódáramának nevezünk, nem is melegíti fel a réteget. A katód műkö­déséhez szükséges üzemi hőmérsékletet az ún. indirekt fűtésű csöveknél egy külön fűtőtesttel, a direkt fűtésű csöveknél pedig a magfémen át­haladó ún. fűtőárammal állítjuk elő. Az oxidkatód működésénél zavaró jelenségek lépnek fel a bekapcsolást követő pillanatokban, nevezetesen akkor, amikor a katód még csak „félmeleg" állapotban van, de már emittál. Ek­kor ugyanis az emissziós réteg ohmikus ellen­állása még viszonylag nagy, és így a rajta ke­resztül már meginduló katódáram jelentősen felmelegítheti. Tapasztalat szerint ez az effektus 10 15 20 25 30 nem egyenletesen jelentkezik a katód egész felületén, hanem csak egy részén. Ennek az a valószínű magyarázata, hogy a katód felületé­nek emittáló képessége nem egyenletes, amiért is azok a helyek, ahol az elektronemisszió már félmeleg állapotban meg tud indulni, átmene­tileg az egész katód terhelését igyekeznek fel­venni, és így olyan nagy fajlagos katódterhelés áll elő, ráadásul félmeleg állapotban, amely az emissziós massza leválását okozza. Egyenirá­nyító csövekben az ilyen jelenség a katód és anód közötti átütések formájában jelentkezik. A most leírt káros effektusok kiküszöbölé­sére ismert eljárások szerint az emissziós réteg­nek a magfémhez való tapadását növelik pl. úgy, hogy az emissziós rétegbe fémport kever­nek, vagy egy másik eljárás szerint feldurvítják a magfém felületét. Ezek a megoldások azon­ban nem küszöbölik ki az emissziós réteg alap­vető fizikai tulajdonságát, tudniillik a félmeleg állapotban való nagy ohmikus ellenállását és az ezzel járó káros jelenséget. Ha a bekapcsolási jelenségeket a készülék, vagy még inkább a televízió-néző szempontjá­ból tekintjük, akkor megállapíthatjuk, hogy a bemelegedési idő alatt nemcsak hogy nincs szükség a csövek katódáramára, hanem az egye­nesen kellemetlen is. A felmelegedés ideje alatt ugyanis a csövek elégtelen fűtése miatt a ké­szülék áramköri egyensúlya még nem áll helyre, 164407

Next

/
Oldalképek
Tartalom