164403. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rovarok metamorfózisát szabályozó szteroid hormonok előállítására
164403 5 6 a fenti hormonokat tartalmazza, a továbbiakban T kristályos terméknek (teljes) nevezzük. A növényi anyag extrakció ját a következő vegyületeket tartalmazó oldószereleggyel végezzük: a) klórozott .alifás szénhidrogén, előnyösen kloroform, de 'használhatunk széntetrakloridot, metilénkloridot, triklóretilént is. b) 1—4 szénatomszámú alifás alkohol, előnyösen metanol, és c) nitrogéntartalmú bázis, előnyösen ammóniumhidroxid vagy amin. A különböző összetevők aránya rendeltetésük szerint változik, kloroform-metanol-ammóniumhidroxid esetén 9 :0,9 : 0,1 arányú elegyet használunk. Természetesen, sokféle változtatás elképzelhető mind az extrakció során használt oldószereket és adalékanyagokat; mind az extrakció körülményeit illetően. Az extrakció önmagában jól ismert eljárás. A T kristályos termék szteroid-hormontartalmának megállapítása céljából, a kristályokat kevés kloroformmal mossuk, szárítjuk, majd analizáljuk. A kromatográfiás analízist szilikagél <(G) vékonyrétegen végezzük, kloroform-etanol-víz (80 : : 19 : 1) eleggyel. A vizsgálandó anyag előhívására vanillin-kénsav reagenst használunk, és 10 percen át 120 C° hőmérsékleten tartjuk a lemezeket. A kromatogram szerint a kristályos termék több komponenst tartalmaz, két alkotórész a krusztekdizon és a makiszteron A. Többek között megfigyelhető egy kék színű folt (R/ 0,22) és egy ibolyaszínű í(R/ 0,20), ami a makiszteronnak "felel meg, és egy, a krusztekdizonnak megfelelő sárga színű ifolt (R/ 0,15). A kék színű folt kapcsán megállapítható, hogy a kristályos termék '(T) a krusztekdizonon és a makiszteron A-n kívül más, jelentős mennyiségben jelenlevő polihidroxil-szteroidokat is tartalmaz, ezek az ekdizon és egy új vegyület, a muriszteron. A muriszteron név egy újonnan felfedezett, tulajdonságai alapján a fenti polihidroxil-szteroidok közé sorolható vegyületet jelöl. A vegyületet következőkkel jellemezzük: 1. infravörös abszorpciós spektrumában (KBr) jellemző sávokat találunk a 3600—^3200, 1660, 1630 cm-1 hullámhosszúságnál, 2. ultraibolya abszorpciós spektruma: (metanol) Xmax = 236 m/í ,(E = 9O50). Optikai forgatás: [a]20 D =+49,6° ±1° (koncentráció: ,1,02, piridin). Ha a muriszteront kismennyiségű savas katalizátor, pl. foszfomoli'bdénsav mellett acetonnal kezeljük, mono- és diacetonid keletkezik. Ezeket kromatográfiás úton, szilikagél oszlopon elkülöníthetjük, az eluálást kloraform-'etanol 99 : 1, majd 98,5 : 1,5 arányú elegyével végezzük. A 99 : 1 arányú oldószerarány használatakor a diacetonid jön le az oszlopról, amelyet, ha piridinben ecetsavanhidriddel acilezünk, hexánból történő kikristályosítás után 208—214 C°-os olvadásipontú (Kofler) diacetonid-monoacetátot kapunk. 98 : 1,5 arányú oldószerelegygyel eluálva monoacetonidot kapunk, amelyet az előbbihez hasonló eljárás szerint acilezve, 5 monoacetonid-triacetáthoz. és monoaoetonid-diacetáthoz jutunk. Ezek alumíniumoxid oszlopkromatográfiával elválaszthatók, úgyhogy 99 : 1 arányú, majd 98,5 : 1,5 arányú kloroform-etanol eleggyel eluálunk. így az első esetben etilacetát-10 -Jiexán elegyből történő kikristályosítás után 255—260 C°-os olvadáspontú (Kofler) monoacetonid-triacetátot, míg az utóbbi esetben hexánból történő kikristályosítás után 140—144 C° olvadáspontú '(Kofler) monoacetonid-diaeetátot 15 kapunk. Mint ahogy .azt már az előzőekben leírtuk, a találmány szerinti eljárással a fenti hornionok gyorsan és nehézségek nélkül előállíthatók. A polihidroxil-szteraidokat tartalmazó T kris-20 tályos terméket vékonyrétegkromatográfiával (oldószerrendszer: metilénklorid 25, metanol 5, benzol 5%, 3%-os alkoholos vanillin oldat + 0,5 ml tömény kénsav, 120 C°, 10 perc) vizsgáljuk. Az egyes hormonok előállítása azon alapszik, hogy különbözőképpen oldódnak vízben és szerves oldószerekben. Oly módon járunk el, hogy az alkaloida-mentes terméket (T), ha szükséges, forró, desztillált vízben szuszpendáljuk. A krusztekdizon (ekdiszteron) vízben oldódik. Az eljárást többször megismételjük, míg a nem oldódó frakcióból (A) készített vékonyrétegkromatogramban a krusztékdizonnak megfelelő sárga színű folt veszít intenzitásából és gyengébb lesz, mint a makiszteronnak megfelelő ibolya vagy a kék színű folt. A krusztekdizont {ekdiszteron) tartalmazó vizes oldathoz addig adunk metanolt, míg annak koncentrációja 40 térfogat% nem lesz, majd az 40 oldatot bepároljuk eredeti térfogatának 1/5 részére. Hűtés után egy makiszteron A-t és krustekdizont közel egyenlő arányban tartalmazó termék válik ki az oldatból. Ezt vékonyrétegkromatográfiával állapíthatjuk meg. A termé-45 ket (C) szűréssel elkülönítjük. Az anyalúgot alacsony hőmérsékleten szárazra pároljuk, és a desztillációs maradékot metanol-aceton 1 : 5 arányú elegyéből ismételten kikristályosítjuk, amíg kromatográfiásan tiszta termékhez nem 50 jutunk. Az így kapott krusztekdizon {ekd'iszte, ron) 239—242 IC° hőmérsékleten bomlás közben olvad, optikai forgatása: [a]20 D = +59° ±1° (c = = 1, metanolban). Ha hideg piridinben ecetsavanhidriddel kezeljük, olyan acetilszármazék ke-55 letkezik, amelynek olvadáspontja 153—157 C°. Az (A), vízben nem oldódó terméket, amely még vizes, tiszta-; .meleg metanolban oldjuk. Szobahőmérsékletre hűtjük, amikor kiválik az oldatból egy oldhatatlan termék i(B), amit szű-60 réssel elkülönítünk. Az így nyert vizes-metanolos oldat — a vékonyrétegkromatográfiás vizsgálat szerint — az előbbi eljárás során, a kristályos T termék vízoldhatatlan részben visszamaradó krusztekdizont és az ekdizont tar-65 talmazza. Az ekdizon további tisztítását gyen-3
