164402. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 5-szubsztituált 2-amino-benzofenonhidrazonok előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1972. IV. 06. (CU—132) Japáni elsőbbségei: 1971. IV. 08. (21427/71); 1972. III. 23. (28 555/72) Közzététel napja: 1973. VIII. 28. Megjelent: 1975. XI. 29. 164402 Nemzetközi osztályozás: C 07 c 109/16 Feltalálók: Shindo Minoru vegyész, Tokió, Kákíonoto Morio vegyész, Yono-sihi, Saitama-ken, Nagano Hiroyuki vegyész, Ageo-shi, Saitaima-ken, Japán Tulajdonos: Chugai Seiyaku Katoushiikd Kaisha, Toikió, Japán Eljárás 5-szubsztituált 2-amino-benzofenonhidrazonok előállítására A találmány tárgya eljárás az I általános képletű új 5-szubsztituált 2-aminobenzofenonhidrazonok előállítására. Ebben a képletben X bróm- vagy ifluoratomot vagy nitro- vagy 5 'hidroxil^csoportot jelent, R hidrogénatomot vagy kevés szénatomos alkilcsoportot jelent. Az I általános képletű vegyületek különféle 10 állatkísérletek tanúsága szerint a központi idegrendszerre hatnak, és a hasonló hatású más gyógyszerekkel, például benzodiazepinnszármazékokkal összehasonlítva azoknál erősebb, illetve azoktól eltérő hatásukkal tűnnek ki. Ezen- 15 kívül olyan előnyös hatásaik is vannak, amelyek kevéssé vagy egyáltalán nem ismertek a hagyományos 'benzodiazepin-vegyületekkel kapcsolatban. Ennélfogva a találmány szerinti eljárással előállított új vegyületek biztatók a 20 tekintetben, hogy új kiváló, központi idegrendszerre ható gyógyszerek kifejlesztéséhez vezethetnek. Az I általános képletű vegyületeknek neurotróp 'hatása van. Nevezetesen csillapítják a 25 központi idegrendszert, s így csillapító, nyugtató, antidepresszív, görcsoldó és érzéstelenítő hatásuk van. A központi idegrendszerre gyakorolt nyugtató hatást W. L. Kuhn és munkatársai módszerével határoztuk meg [J. Pharma- 30 col. Exp. Therapeutics 134, 60 (1961)], észlelve az egér alvási idejének meghosszabbodását e vegyületek orális beadásának hatására hexobarbitál nátriumsójának í(nátrium-3,5-dimetilj5-ciklohexenil-barbiturát) intraperitoneális befecskendezése után. Az érzéstelenítő hatást J. H. Burn és munkatársai („Biological Standardization", Oxford Univ. Press, 1950) elektrostimulációs módszerével vizsgáltuk, továbbá R. Kostar és munkatársai [Feder. Proc, 18, 412 (1969)] módszerévei egéren. A toxicitást egéren határoztuk meg perorálisan 'beadott letalis adag {LD50) mérésével. A vizsgálatok szerint minden I általános képletű vegyület hatásos. Egyes vegyületek 5—20 mg/testsúly-kg adagban beadva háromszorosára növelték az alvás idejét. Az érzéstelenítő hatás 100 mg/testsúly-kg beadása után 45—90 perccel elektrostimulációs módszerrel meghatározva másfélszerese volt a kontroliénak. R. Koster és munkatársai módszerével 30%-os depressziót észleltünk. Az akut toxicitás LD50 értéke egéren orálisan 300—600 mg/testsúly-kg volt. A találmány szerint előállított hidrazonok biológiai hatása különbözik a benzodiazepin-származékokétól, például a diazepámétól (7--klór-2,i3-dihidro-l-metil-J5-fenil-lH-l,4-benzodiazepin^2-on). Ha 5—25 mg/testsúly-kg találmány 164402