164397. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 5-amino-imidazol-4-karboxamid-illetve -4-karboxtioamid-sók előállítására

164397 3 4 Megjegyezzük, hogy az eljárásunknál alkalmazott formamidínsók közül egyedül a formamidinszulfát ismert. Ennek előállítását ciánamidból elektrolitikus redukcióval 16%-os kiterme-5 léssel említi a 13.672('60) japán szabadalmi leírás idézi C. A. 55.11307e(1961). Ismert továbbá a cianamid katalitikus redukciója palládium jelenlétében C. A. 56 1338b (1962) termelési adat nélkül. 10 A formamidin-acetát ortohangyasavetilészterből ammóniával 85—90%-os kitermeléssel állítható elő [Org. Synth. 46, 39 1966]. Azt találtuk, hogy e könnyen hozzáférhető sóból a stabil, kristályos és új fortmamidin sókat alkoholos, elő-15 nyösen etanolos oldatban, a megfelelő savval (azaz kénsavval, foszforsavval, perklórsavval, vagy p-toluolszulfonsawal stfo.) cserebomlással igen magas, legalább 80%-os kitermeléssel állíthatjuk elő. 20 Eljárásúnk további részleteit a példákban ismertetjük anélkül, hogy azt a példákra korlátoznánk. hidráttal végrehajtva a reakciót, az elegyből legfeljebb 30% 5-amino-imidazol-4-fcarboxamid-pikrátot lehet elkülöníteni. Formamidinacetáttal dolgozva, a közegbői 5-amino-imidazol-4-karboxamid acetátja kristályosan neim válik ki. Találmányunk tárgya eljárás (I) általános képletű vegyületek (mely képletben (Z) jelentése oxigén- vagy kénatom) szulfátjainak, foszfátjainak, perklorátjamak, benzolszulfonátjainak, p-toluoilszulfonátjainak, pikrátjainak vagy orotátjainak előállítására aminociánacetamid vagy 2--amino-2-cián-tioacetamid és foirmamidinsó reakciója, majd a kívánt sónak a megfelelő savval törlténő kicsapása útján azzal jellemezve, hogy kiindulási anyagként a formamidin szulfátját, foszfátját, perklorátját, benzolszulfonátját, p-toluolszulfoinátját, pikrátját vagy orotátját alkalmazzuk. A találmányunk tárgyát képező eljárással-előállítható sók a rekacióelegyből könnyen izolálható, kristályos forímában válnak ki, és ez a reakció-elegy feldolgozását, valamint az eljárás ipari méretekben történő megvalósítását nagymértékben megkönnyíti. Eljárásunk során az amino-ciánacetamidot, illetve a 2-amino-2-cián-tio-acetamidot á megfelelő formamidin-sóval szerves oldószeres közegben reagáltatjuk. Oldószerként előnyösen kis szénatomszámú alifás alkoholokat, különösen metanolt, vagy etanolt alkalmazhatunk. A reakciót magasabb hőmérsékleten, célszerűen a reakcióelegy forráspontja körüli hőfokon hajthatjuk végre. A (I) általános képletű vegyület kívánt sóját a reakció-elegyből megfelelő savval kicsaphatjuk. A lecsapáshoz a kénsavat, a p-toluolszulfonisavat és a pikrinsavat előnyösen kis szénatomszámú alkanollal, különösen metanollal képezett oldata, míg a foszforsavat és a perklórsavat önmagában alkalmazhatjuk. A kívánt só reakció-elegyből kristályosan kiválik és szűrés útján tiszta állapotban izolálható. A stabil, könnyen hozzáférhető formamidinszulfáttal végezve a reakciót, az 5-amino-imidazol-4-karboxamid szulfátja legalább 75%-os kitermeléssel állítható elő. A 2-amino-2-ciántioacetamidból foirmamidinszulfáttal az 5-amino-imidazol-44tarboxamidot legalább 30%-os kitermeléssel állíthatjuk elő, pikrát alakjában elkülönítve. Eljárásunk egyik előnyös változata, amikor 2--amino-2-ciánacetamidot pl. formamidinszulfáttal reagáltatunk és a keletkezett ammóniumszulfát eltávolítása után kapott közbenső terméket tartalmazó oldatot orotsavval hozzuk össze. Ekkor az oldából az (IA) általános képletű vegyület válik ki, ahol A- orotsav-aniont jelent. A találmányunk tárgyát képező eljárás alapja az a felismerés, hogy az amino-ciánacetamid és az amino-cián-tioacet-amid a leírásban meghatározott formamidinsókkal reagáltatva egyszerű körülmények között (I) általános képletű gyógyászatban hasznostíható vegyületek előállítását teszi lehetővé. Példák 1. Keverővel, visszafolyató hűtővel ellátott lombikban 9,9 g aminociánacetamid és 18,6 g formamidinszulfát (op. 160 C° bomlás) jól keverhető szuszpenzióját 200 ml vízmentes metanolban 1 órán át forraljuk. Ezt követően a 0 C°ra lehűtött elegyből az ammóniumszulfátot kiszűrjük és az alkoholos oldathoz 9,8 g kénsav 50 ml metanolban készült oldatát adjuk. A kivált kristályos terméket szűrés és alkoholos mosás után-70 C°-on szárítjuk. A kapott termék 13,3 g (76%) AICA-szulfát, op.: 245 C° (boml.) 2. 4,95 g aminociánacetamid és 18,6 g formamidinortofoszfát (op. 172 C° bomlás) keverékét 800 ml vízmentes metanolban 14 órán át forraljuk, majd a szénnel derített metanolos oldathoz 11,5 g 85%-os ortofoszforsavat adtunk. Néhány órai hűtés után a kiszűrt és alkohoEal mosott terméket 70 C°-on szárítjuk. A kapott termék 6,72 g (60%) kristályos AICA-foszfát (op.: 190 C° boml.) Elemzési adatok szerint 1 mól AICA 1 mól ortofoszforsavval képez stabil sót. 3. 4,95 g aminociámacetamidot és 14,45 g formamidinpefklorátot (op.: 250 C° boml.) 60 ml vízmentes metanolban 1 órán át visszafolyató hűtő alatt forralunk. A szénnel derített oldathoz 18 g 70%-os perklórsavat adunk s a kivált kristályokat néhány órai hűtés után szűrjük, alkohollal mossuk és 70 C°-on szárítjuk. A kapott termék 7,68 g (68%) AICA-perklorát. Op.: 199 C° (boml.) 4. 4.95 g aminociánacetamid és 15,8 g formamidin-trifluoracetát (op.: 119—120 C° bomlás) keverékét 100 iml vízmentes metanolban 1 órán át forraljuk visszafolyató hűtő alatt. A szénnel derített oldathoz 12 g trifluorecetsavat adunk, a csökkentett nyomáson bepárolt oldatból 8,0 g (66,3%) AICA-trifluoracetátot különítünk el. Op.: 169—170 C° (bomlás). 5. 4,95 g aminociánacetamid és 21,6 g forma-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2