164381. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-(2,2'-4'-trihalogén-4-bifenilil)- propionsavak és származékaik előállítására

3 164381 4 létében Rí, R2, R3 közül legalább egy fluorato­mot jelent, előnyösebben legalább kettő fluor­atomot, a harmadik fluor- vagy klóratomot je­lent. Ennek megfelelően legelőnyösebbek a di­fluormonoklór-TSzármazék és a trifluor-szárma­zék, az utóbbi különösen előnyös. így előnyös vegyületek a 2-(:2,;2',4'-trifluor-4-bifenilil)-pro­pionsav, ,2-(4'-klór-2,2'-difluor-4-bifenilil)-pro­pionsav, 2-i(2'-klór-2,4'-difluor-4-bifenilil)-pro­pionsav és 2-(2-klór^2',4'-idifluor-4-bifenilil)pro­pionsav, valamint ezeknek a savaknak a szár­mazékai, amelyek képletében az Y karboxil­csoport helyét a fent felsorolt egyéb szubszti­tuensek foglalják el, és ezeknek a savaknak és a megfelelő hidroxámsavaknak ja. sói. A találmány szerinti vegyületeknek azonkívül, hogy gyulladás elleni szerként tartós hatásúak, például tartósabb hatásúak, mint a 2-(4-izo­butüfenil)-jpropionsav és a 2H(2-fluor-4-bifenilil)­-propionsav, fájdalomcsillapító és lázcsillapító hatásuk is van. A találmány szerinti vegyületek felezési ideje beadás után az egyén vérében jó fokmérője a hatás tartósságának. A felezési időt úgy mér­hetjük, hogy a vegyületet perorálisan beadjuk és különböző időpontokban meghatározzuk a koncentrációszintet a vérplazmában. A vegyületek tartós gyulladás elleni hatásá­nak megállapítására a. vegyületet hosszabb ideig kell alkalmazni, mint például a patkány artritisz próbában. A gyulladás elleni hatás mé­résére alkalmazott akut próbák, például karra­génnel kiváltott ödéma és ultraibolya sugárzás okozta bőrpír a tartós gyulladás elleni hatás megbízható jelzésére nem alkalmasak, mert az ilyen akut próbák nem tartanak elég hosszú ideig a vegyületek tartós hatásának kimutatá­sára és bizonyítására. A patkányokon végzett artritiszpróba azonban hosszú ideig végzett pró­ba, és feltételezhető, hogy jól jellemzi a vegyü­letek hatásosságát emberekben krónikus álla­potok kezelése során. Az artritisz próbában az artritiszt úgy váltjuk ki, hogy a patkány far­kába bőr alá befecskendezzük elölt emberi tu­berkulózis bacilus 0,1 ml 6 ing/ml koncentrá­ciójú paraffinolajos szuszpenzióját. Kezelés nél­kül a poliartritisz a következő három hét alatt kifejlődik. Vizsgálat alá vont vegyületeket (kontrollállatoknak csak a hordozót) naponként adunk be perorálisan az injekció napjától kez­dődően 21 napon át. A 21. napon mindegyik hátsó lábon megállapítjuk az artritisz mértékét. A vegyület által okozott inhibíció mértékét az összes artritikus nyomnak a kontroUállatokon találhatókkal való összehasonlításából állapít­juk meg. A következő táblázatban az artritisz próba eredményét közöljük a találmány szerint ké­szült négy előnyös vegyületre és 2n(2-fluor-4--bifenilil)-propionsavra, ez utóbbi vegyületet vonatkozási standardként használtuk az artritisz próbában, és az általa okozott inhibíció mérté­két l-nek vettük. 1. táblázat Vegyület Artritisz inhibíció mértéke 2-'(2,2',4'-trifluor-4-bifenilil)-propionsav > 10 2-(4'-klór-2,2'-diüuor-4-bifenilü)-propionsav > 3 10 2-(2'-klór-2,4'-difluor-4-bifenilü)­propionsav > 3 2^(2-klór-2',4'-difluor-4-bifenüü)-propionsav >10 2~(2-fluor-4-bifenilil)-propionsav 1 15 A találmány szerinti vegyületekkel a gyulla­dásos tünetek kezelése abból áll, hogy az élő szervezetbe, például a beteg embernek beadjuk az egyik találmány szerint készült vegyületet 20 farmakológiailag elviselhető és hatásos adagban, előnyösen perorálisan. A találmány szerint készült vegyületek fáj­dalmas vagy gyulladásos állapotok kezelésére is alkalmasak egyedileg vagy kombináltan, pél­dául perorálisan, rektálisan, helyileg vagy pa­renterálisan, előnyösen perorálisan vagy rektá­lisan beadva. Az optimális adag a beadás mód­jától függ, és általában napi 0,014 és 14,0 mg/kg, előnyösen 0,035 és 7,0 mg/kg között van. Az egységnyi adag 0,5 és 500 mg között változik; perorális beadás esetén napi 0,5—500 mg. Elő­nyösen naponként egyszer vagy legfeljebb két­szer kell beadni a szükséges ideig. A beadás megkönnyítésére a vegyületeket elő­nyösen olyan gyógyszerkészítményekként készít­jük ki, amelyek a hatóanyagot gyógyszerészeti töltőanyagokkal együtt tartalmazzák perorális, rektális, helyi vagy parenterális beadásra. Ezek a készítmények előnyösen 0,1—90 s% találmány szerinti vegyületet tartalmaznak. Előnyösek a szokásos perorális készítmények, például tabletták, kapszulák, porok, pezsgő­porok, granulátumok, szirupok, vizes és olajos 45 szuszpenziók. E készítmények előállításához a gyógyszerészeti gyakorlatban használt töltő­anyagokat használjuk. így tabletták készítésére jellegzetes töltőanyagok a szétesést elősegítő szerek, például a kukoricakeményítő, és a siko-50 sítóanyagok, például a magneziumsztearat. • Kapszulák készítésére a hatóanyagok "önma­gukban vagy hígítószerrel keverve használha­tók. A folyékony készítmények, szirupok töltő­anyagként vizet és cukrot, a vizes szuszpenziók 55 vizet, diszpergáló szereket és szuszpendáló sze­reket, például nátriumkarboximetilcellulózt, és az olajos szuszpenziók egy nem toxikus olajat, például növényi olajat, amilyen az arachisolaj, és szuszpendálószert tartalmaznak. 60 A helyi használatra szolgáló készítmények például kenőcsök, krémek és bedörzsölőszerek. A kenőcsök és a krémek vízzel elegyedők vagy vízzel nem elegyedők, és emulziófeépző viaszok­ból és olajokból készített emulziók vagy vízzel 65 elegyedő polietilénglikolokkal készített emulziók 30 35 40 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom