164373. lajstromszámú szabadalom • A gyűrűben két heteroatommal rendelkező, kenatomot nem tartalmazó 5-gyűrűtagú heterociklusos vegyületek 4,5-BISZ-trifluor-metilmino-származékait tartalmazó kártevőirtószerek
164373 3 4-cum-mal, a burgonya gumó rothadását okozó Phytophthora inf estans^szal és a rizs levél foltosodását okozó Piricularia oryzae-val szemben. A találmány szerinti vegyületek azonban egyéb olyan gombákkal szemben is hatásosak, amelyek a rizst vagy egyéb kultúrnövényeket támadják meg, így például az alábbiak esetén: Mycosphaerella musicola, Verticillium alboatrum, Phyalophora cinerescens és Fusariumfélék. A találmány szerinti vegyületek különösen jó hatékonyságot és nagyon széles hatásspektrumot mutatnak a fitopatogén talajgombákkal és a magvakkal átvihető gombás növényi kórokozókkal szemben. Előnyösen talaj kezelőszerként és vetőmagcsávázószerként használhatók és így felülmúlják a kereskedelemben kapható készítményeket. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek ezen túlmenően inszekticid és akaricid hatást mutatnak. A vegyületek jó eredménnyel alkalmazhatók a növényvédelemben a kártékony szívó és maró rovarok, kétszárnyúak (Diptera) és atkák (Acarina) irtására, valamint az állat-és embergyógyászat területén, továbbá a raktározott készletek védelmében számos állati kártevő (endo- és oktoparaziták) irtására. A szívó rovarokhoz tartoznak lényegében a levéltetvek (Aphadiae), így a zöld őszibarackfalevéltetű (Myzus persicae), a fekete bablevéltetű (Doralis fabae), zablevéltetű (Rhopalosiphum padi), boirsólevéltetű (Macrosiphum pisi), és a burgonyalevéltetű (Macrosiphum solanifolii), továbbá a ribizlilevéltetű (Cryptomyzus korschelti), almafalevéltetű (Sappaphis mali), szilvafalevéltetű (Hyalopterus arundinis), és a fekete cseresznyefalevéltetű (Myzus cerasi), valamint a pajzstetvek (Coccina), például az oleander pajzstetű (Aspidiotus hederae) és a kehelypajzstetű (Lecanium hesperidum), valamint a Pseudococcus maritimus, a hólyagoslábúak (Thysanoptera), így a sárgafarú üvegházi tripsz (Hercinothrips femoralis) és a poloskafélék, például a répapoloska (Piesma qadrata), gyapotpoloska (Dysdercus intermedius), agyi poloska (Cimex lecturalius), rablópoloska (Rhodnius prolixus) és a Triatoma infestans, továbbá a kabócák (Homoptera), így az Eusoelis bilobatus és Nephotettix bipunctatus. A rágó rovarokhoz tartoznak mindenek előtt a lepkehernyók (Lepidoptera), így a káposztabagolylepke (Plutella maculipennis), a gyűrűs szövőlepke (Lymantria dispar), az aranyfarú szövőlepke (Euproctis chrysorrhoea) és a Malacosoma neustria, továbbá a káposztamoly (Mamestra brassicae) és a vetési bagolypille (Agrotis segetum), a nagy téli araszoló (Pieris brassicae), kis araszolólepke {Cheimatobia brumata), tölgyilonca (Tortrix viridana), a sereglégy (Laphygma frugiperda) és az egyiptomi gyapotféreg (Prodenis litura), a Hyponomeuta padella, a lisztmoly, (Ephistia kühniella) és a nagy viaszmoly (Galleria mellonella). Az atkákhoz (Acarina) tartoznak különösen a fonóatkák (Tetranychidae), így a babfonóatka (Tetranychus telarius = Tetranychus althaese vagy Tetranychus urticae) és a gyümölcsfafonóatka (Paratetranychus pilosus = Panonychus ulmi), a takácsatkák, például a ribizlitakácsatka 5 (Eriophyes ribis), és a tarzonemidák, például a Hemitarsonemus latus és a ciklámenatka (Tarsonemus paliidus), végül a kullancsok, így a bőrkullancs (Ornithodorus moubata). A hatóanyagokat az alkalmazás célja szerint 10 a szokásos készítményekké alakíthatjuk, így oldatokká, emulziókká, szuszpenziókká, porokká, pasztákká és szemcsékké. Ezeket ismert módon állítjuk elő, például úgy, hogy a hatóanyagokat vivőanyagokkal, azaz folyékony oldószerekkel 15 és/vagy szilárd hordozóanyagokkal összekeverjük és adott esetben felületaktív szereket is alkalmazunk, azaz emulgálószereket és/vagy diszpergálószereket. Ha vivőanyagként vizet alkalmazunk, adott esetben szerves oldószereket is 20 használhatunk segédoldószerként. Folyékony oldószerként lényegében szóba jönnek az aromás szénhidrogének, például xilol és benzol, klórozott aromás szénhidrogének, például klórbenzolok, paraffinok, például ásványolajfrakciók, al-25 koholok, például metanol és butanol, erősen poláris oldószerek, így dimetilformamid és dimetilszulfoxid, valamint a víz; szilárd hordozóanyagként a természetes kőlisztek, például kaolin, agyagföld, talkum és kréta és a szintetikus 30 kőlisztek, például nagy diszperzitású kovasav és szilikátok; emulgálószerként a nem ionos és anionos emulgátorok, így polioxinietilénzsírsavészterek, polioxietilénzsíralkoholéterek, például alkilarilpoliglikoléterek, alkilszulfonátok és aril-35 szulfonátok, diszpergálószerként például a lignin, szulfitszennylúgok és metilcellulóz. A találmány szerinti hatóanyagok a készítményekben előfordulhatnak egyéb ismert hatóanyagokkal összekeverve is. 40 A készítmények általában 0,1—95 súly%, előnyösen 0,5—90 iSÚly% hatóanyagot tartalmaznak. A hatóanyagokat önmagukban, készítményeik alakjában vagy az azokból készített alkalmazási formák alakjában használhatjuk fel, így alkalmazásra kész oldatok, emuigálható koncentrátumok, emulziók, szuszpenziók, nedvesíthető porok, paszták, oldható porok, porozószerek és szemcsék alakjában. A felhasználás a szokásos módon történik, például permetezéssel, porlasztással, ködösítéssel, porozással, beszórással, füstöléssel, elgázosítással, öntözéssel, csávázással vagy inkrusztálással. Az alkalmazásra kész készítmények hatóanyagkoncentrációját széles határokon belül vál-55 toztathatjuk, általában 0,0001% és 10%, előnyösen 0,01%! és 1% közé esik. A hatóanyagokat jó eredménnyel alkalmazhatjuk az úgynevezett ultra-low-volume eljárásban is, ekkor akár 95% hatóanyagtartalmú készítményt is használhatunk, vagy felvihetjük a 100%-os hatóanyagot önmagában is. Talajkezelés esetén 1 m3 talajra számítva 1— 500 g, előnyösen 10—'200 g hatóanyagra van szükség. 65 Vetőmagkezelés esetén a szükséges hatóanyag-2
