164357. lajstromszámú szabadalom • Röntgen-berendezés angiographiák, előnyösen aorto- és/vagy arteriographiák készítésére

1Ő4357 3 4 angiographiával foglalkozó szakemberek egyöntetűen állást foglaltak amellett, hogy a vizsgálatot seriographia nélkül tulajdonképpen elvégezni nem szabad, mert csak a seriographia biztosítja az optimális kontrasztanyag-, illetve ér-ábrázolás lehetőségét. A seriographok bonyolult, költséges, nagy helyet igénylő berendezések. Ha beszerzésük anyagi fedezete biztosítva is van, elhelyezésük az amúgy is túlzsúfolt kórházakban, röntgen osztályokon komoly gondot okoz, és rendszerint csak más munkahely megszüntetése révén oldható meg. Ezért merül fel újból és újból az igény olyan eljárás és berendezés kidolgozására, mely nem igényel költséges beruházást és nagy helyet. Az ilyen, eddig ismert berendezések nem tudtak elterjedni, mert az általuk nyújtott információs anyag vagy a kép minősége messze elmaradt a seriographok eredményeitől. Kísérleteink során sikerült olyan eljárást kidolgoznunk, mely hasi aortographies és végtag arteriographiás vizsgálatok esetén, tehát a leggyakoribb angiographies vizsgálatok vonatkozásában, a seriographos vizsgálattal minden tekintetben egyenértékű eredményt tud felmutatni, és amely költséges, nagy helyet foglaló berendezést nem igényel, sőt lehetővé teszi a már meglevő röntgen-berendezések intenzifikálását. A találmány szerinti eljárást és -berendezést az jellemzi, hogy felvétel közben a sugárforrást tartalmazó röntgencső a kontrasztanyag terjedési sebességével megközelítően egyenlő sebességgel az áramlás irányában halad és a sugárforrással együtt haladó előtét fényrekesz automatikusan szabályozott résnyílásán át a helybenmaradó betegen keresztül az ugyancsak mozdulatlan filmre folyamatosan rögzíti az arteriogramot és/vagy az aortogramot. Az előtét fényrekeszben kiképzett résnyílás a röntgensugárnyalábot téglalap alakú, keskeny csíkká szűkíti le, mely felvétel közben a beteget a fejtől az alsó végtagok irányában végigpásztázza. A találmányt továbbá az jellemzi, hogy a résnyílás nagyságát, mely 0—20 mm, előnyösen 5—10 ram, a beteg testrész vastagságától függő sugárelnyelés (abszorpció) függvényében felvétel közben automatikusan szabályozzuk. Tehát a hasi aortographiai felvételnél szélesebb, a végtag arteriographiai felvételnél keskenyebb röntgensugár csíkkal pásztázzuk folyamatosan a beteget. A találmány szerinti röntgen-berendezés példaképpeni kiviteli alakját és annak kiviteli változatait a rajzok segítségével az alábbiakban részletesen ismertetjük, ahol: 1. ábra: a berendezés hosszirányú nézetét mutatja be, mégpedig a röntgencső tartóállványt kiinduló állásában teljes vonallal, végállásában pont-vonallal ábrázolva; 2. ábra: az 1. ábra síkjára merőleges nézet és részbeni metszet; 3. ábra: az előtét fényrekesz hosszmetszetét; 4. ábra: a letapogató szerkezet oldalirányú nézetét; 5. ábra: a 4. ábra síkjára merőleges metszetet ábrázolják; 6. ábra: a két vagy három irányú felvételre alkalmas berendezés hosszirányú nézetét és részbeni metszetét mutatja be, mégpedig teljes vonallal a röntgencső tartóállványt kiinduló helyzetében és pont-vonallal ábrázolva végállásában ; 7. ábra: a 6. ábra síkjára merőleges nézetet és részbeni keresztmetszetet szemlélteti. A találmány szerinti röntgen-berendezés a felvétel közben helybenmaradó 1 felvételi asztalból, az 1 felvételi asztal hossztengelyének irányában elmozduló röntgencső tartószerkezetből, előnyösen 2 állványból, a röntgencsövet, illetőleg a 3 sugárforrást körülvevő 11 röntgencsőburkolatból, a 11 röntgencsőburkolat sugárkilépő ablakára felerősített, önmagában ismert 4 fényfprojekciós fényrekeszből áll, melynek az 1 felvételi asztal felőli nyitott oldalához az 5 előtét fényrekesz csatlakozik. A 4 fényprojekciós fényrekesz segítségével a hasznos sugárkévét — direkt sugárzást — a kívánt képméretre általában kézzel szabályozható rekeszekkel tudjuk leszűkíteni. {Lásd 1. és 2. ábra.) A 2 állvány az 1 felvételi asztal egyik oldalán a födémre és a padlóra felerősített 6 síneken, a felvételi asztal hossztengelyének irányában elmozdíthatóan, a 7 görgőkön fekszik fel. A 2 állvány villamos motorral működtetett hajtószerkezettel van ellátva, mely a 2 állványt előre •meghatározott változtatható sebességgel az 1 felvételi asztal egyik végétől a másik végéig előre vagy hátra .mozgatja. A hajtószerkezet 8b végálláskapcsolókat is tartalmaz, melyek a hajtómotort kikapcsolják. A 2 állvány prizma alakú függőleges irányú oszlopán elmozdíthatóan és rögzíthetően a röntgencsőburkoLat 9 tartókocsiját, a vízszintesen elmozgatható 10 csőburkolattartórudat és ennek végén a 11 röntgencsőburkolatot képeztük ki. Ez utóbbi minden irányban elmozdítható, elfordítható és rögzíthető. A 11 röntgencsőburkolathoz tartozó, önmagában ismert 4 fényprojekciós fényrekesz, ún. tubusrögzítő sínjeit célszerűen az 5 előtét fényrekesz felerősítésére használjuk fel. A 3. ábrán bemutatott 5 előtét fényrekesz házán belül, egymással párhuzamos, elfordítható tengelyeire egy-egy téglalap .alakú 12 ólomlemezt erősítünk fel, úgy hogy azok élei a fényrekesz teljes zárásakor egymáson felfekszenek, az 5 előtét fényrekesz nyitásakor pedig egymástól távolodnak. Az így .kialakított 14 résnyílás szélessége körülbelül 0—20 mm közti, előnyösen 3—10 mm közti mértékben választandó meg. A 12 ólomlemezek síkjai tehát egymással szöget zárnak be, mely szög változtatásával a 13 röntgensugár útjánba eső 14 résnyílást felvétel közben finoman szabályozni tudjuk. A szabályozást oly módon valósítjuk meg, hogy a tengelyekre egymással kapcsolódó elemeket, pl. fogaskerekeket, vagy 15 fogazott szegmenseket erősítünk fel, melyeket a későb-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2