164352. lajstromszámú szabadalom • Kapcsoló áramköri elrendezés távközlési hálózaton belüli összeköttetések létrehozására, fenntartására és bontására

164352 3 4 ték és egy központ összekötő vezeték van, amely a hívások kiszolgálása folyamán működik és összeköti a bejövő trönkáramkört azzal a kimenő trönkáramkörrel, amelyet utoljára kiválasztottak, hogy átvigyék a hívást a következő központba. A példa szerinti rendszer tartalmaz továbbá egy második hálózatot egy adó összekötő vezetéket, amely arra szolgál, hogy egy bejövő hívó trönkáramkört összekössön egy adóval, amely a hívás által kívánt több szolgáltatást el tud végezni. Az adó által végzett szolgáltatások között szerepel az előző központból jövő hívásinformáció vétele és a hívásinformáció impulzus alakban való kiküldése a következő központ felé az első kapcsoló hálózat, valamint a kiválasztott kimenő trönkáramkör útján. A példakénti rendszer tartalmaz továbbá egy harmadik kapcsoló áramkört, egy kezelői összekötő vezetéket, amely az előfizető által tárcsázott meghívásos típusú hívások kiszolgálása folyamán működik, hogy összekössön egy bejövő trönkáramkört egy kezelő hellyel arra az időre, amely szükséges ahhoz, hogy a kezelő biztosítsa a szükséges segítséget a hívó fél számára. A példakénti rendszer tartalmaz egy másik hálózatot, egy regiszter összekötő vezetéket, amely bizonyos hívások (elsősorban léptető rendszerű központoktól származó hívások) kiszolgálása folyamán működik és összeköt egy bejövő trönkáramkört egy üres regiszterrel, amely számlálja és regisztrálja az előző központból tárcsázó impulzusok alakjában kapott számjegyeket. A példakénti rendszer megköveteli — amint azt a legtöbb közös vezérlési típusú rendszer is teszi —, hogy a bejövő trönkáramkör a hívás bizonyos fázisaiban egyidejűleg össze legyen kötve a központon belül több különböző áramkörrel. Például a bejövő és kimenő trönkáramköröknek az első kapcsoló hálózat útján való összekötését követően, a bejövő trönkáramkörnek összekötött állapotban kell .maradnia az adóval az adó összekötő vezeték útján, úgy hogy a következő központ által kívánt információt oda impulzusok alakjában ki lehessen bocsátani. Ezzel egyidejűleg, a bejövő trönkáramkörnek összekötött állapotban kell maradnia egy kezelői munkahellyel a meghívásos típusú hívásoknál mindaddig, amíg a hívó fél megkapja a kívánt szolgáltatást. Az a követelmény, hogy a hívó bejövő trönk egyidejűleg több áramkörrel legyen összekötve saját központján belül, szükségessé teszi, hogy a központ több különálló kapcsoló hálózattal rendelkezzék és ezek mindegyike biztosítsa egy egyidejű kívánt összeköttetés lehetőségét. A kapcsoló hálózatok, ezek vezérlő áramköreivel együtt, minden kapcsoló központ méreteinek és költségeinek nagyobb részét teszik ki és éppen ezért általánosan kívánatos, hogy a minimumra csökkentsék azoknak a hálózatoknak a számát, amelyek minden központban előfordulnak. Nyilvánvaló, hogy a központ számára az lenne az ideális állapot, ha csak egyetlen hálózattal rendelkezne, amelyik létre tudná hozni valamenynyi kívánt központon belüli összeköttetést. Ezt az ideális állapotot mindezideig nem lehetett elérni egyetlen olyan központban sem, amelyben több egyidejű hálózati összeköttetés szükséges egyetlen áramkör felé, mint például egy bejövő trönkáramkör felé. Ennek oka az, hogy az eddigi áramköröknél, .amelyeket egy létrehozott hálózati összeköttetés fenntartására alkalmaztak, nehézségekbe ütközik, hogy egy második egyidejű hálózati összeköttetést hozzanak létre ugyanazon hálózati ponttal. Továbbá, ha egy ilyen második összeköttetés létrehozható volna is, a tartó áramkör, amelyet a legtöbb rendszerben alkalmaznak, nehézségeket okozna abban, hogy az egyik összeköttetést bontsa, míg a másikat fenntartja. Egy cross-bar típusú kapcsoló hálózatban például egy összeköttetés fenntartása azáltal történik, hogy működtetett állapotban tartják a hozzátartozó tartómágneseket a földre kötött összeköttetés-fenntartó — a továbbiakban: tartó vezeték útján, amelyet az összeköttetés egy végáramköre, például egy bejövő trönkáramkör táplál. Elektromechanikus kapcsoló rendszerben, amelyben az összeköttések fenntartása földelő tartó vezeték útján történik, nehezen lehet megvalósítani egy második hálózati összeköttetést olyan áramkör felé, amelynek egyetlen hálózati kivezetése van, minthogy általában a tartó vezetéken levő feszültség képezi a meghatározó kritériumot, amely jelzi, hogy az áramkör „foglalt" vagy „szabad". Tipikusan: a tartó vezetékre kötött telep „szabad" áramkört jelez, míg a földelt tartó vezeték „foglalt" áramkört jelez. Ilyen módon, annak érdekében, hogy egy második összeköttetést létesítsenek egy áramkörrel, amelynek egyetlen hálózati kivezetése van, szükséges lenne, hogy olyan áramkört biztosítsanak, amely nem veszi tekintetbe vagy eltekint a „foglalt" földeléstől, .amely a tartó vezetéken van, amikor a második összeköttetés létrehozását megkísérli. Még ha ilyen második összeköttetés létesíthető volna is az ismertetett módon, még mindig igen nehéz volna az egyidejű összeköttetések egyikének bontása a má- . sik fenntartása mellett. Ennek az az oka, hogy a tartó vezetékes tartó földelés a két áramkör számára közvetlenül össze lenne kötve egymással a második összeköttetés létrehozása következtében. Ez a tartó áramkört a két összeköttetés számára egymással párhuzamossá teszi, úgy hogy a tartómágnesek, amelyek a második összeköttetés fenntartásában részt vesznek, villamosan össze vannak kötve és párhuzamosan vannak kapcsolva az első összeköttetés tartó mágneseivel. Minthogy a két tartó csoport villamosan párhuzamosan van kapcsolva, nyilvánvalóan lehetetlen a tartómágnes bontása az egyik útvonal számára, a másiktól függetlenül. Ezért érthető, hogy mindezideig nem volt lehetséges az elektromechanikai kapcsolásoknál egyidejűleg több összeköttetés létrehozása olyan áramkörrel, amelynek egyetlen hálózati kivezetése van, minthogy a két összeköttetés tartó vezetékes tartó földelése ténylegesen össze lenne 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2